RÁADÁS – A Pendragon legenda

Folyamatosan emlékeztetnem kellett magam, hogy magyar műről van szó. Annyira magával ragadott az angol miliő, hogy állandóan kiment a fejemből, hogy Szerb Antal remekművét olvasom. A finom humor, amely átszövi a történetet gyakori mosolygásra késztetett, valahogy keveredett a misztikum a valósággal, a kalandregény a szatírával. Egyszóval, kedvenc, akár csupa nagy betűvel. Szerintem minden időben megállja a helyét. A filmváltozatát még nem láttam, de valahogy nehéz elképzelnem a főszerepben Latinovits Zoltánt.

Erin Watt: Megtört herceg (A Royal család 2.)

Egy kicsit megtört a varázs, a Royal fiúk csillaga már nem olyan fényes, mint a kezdő kötetben. Jobban megismerjük Reedet, a fiú félelmeit, vágyait, de ugyanakkor a kemény kötésű csávó is egy kissé háttérbe szorul. Egy érző lelkű fiatal kerül előtérbe, aki bizonytalan, fél az ismeretlentől, csakúgy, mint kortársai. Sokkal több a fájdalom, a szenvedés, egy helyben toporgunk, hogy aztán megint legyen egy adrenalinnövelő végkifejlet. Nem mondom, hogy rossz volt, mert hazudnék, várom a következő részt, ám maradt bennem hiányérzet.

Kylie Scott: Deep – Tónus (Stage Dive 4.)

Felemásra sikerült ez a befejezés, a Stage Dive zenekar tagjai közül eddig Ben volt a legkiegyensúlyozottabb figura, és az ő története most nem tudott levenni a lábamról. Ez a sorozat amúgy is hullámvasút, szerintem jó, hogy csak négy fős az együttes, mert most kiszállhatunk a kocsiból. Nekem Jimmy könyve tetszett a legjobban, azt követte David, a legvégén Mal kullog, így ez a regény az utolsó előtti az általam felállított rangsorban. Felbukkantak a könyvekben új szereplők, amelyek ácsingóznak a folytatásért. No, majd meglátjuk...

RÁADÁS – Goriot apó

Megvezettem magam, mert újraolvasásnak indult, aztán kiderült, hogy én ezt annak idején jól elsinkófáltam. Totálisan újnak hatott a történet, így töredelmesen be kellett vallanom magamnak, én bizony ezt a kötelező olvasmányt kihagytam. Pedig Honoré de Balzac szerintem egészen jót alkotott, talán még tizenévesen is tetszett volna. Így negyvenhez közeledve, pedig abszolút fogyasztható. Voltak ugyan monológok, amelyek az esti(éjszakai) olvasás alkalmával kissé letompítottak, de ugyanakkor megrázó erejű az az önzetlen szeretet, ami a címszereplőt jellemzi.

Veronica Henry: Könyvesbolti szerelmek

Szerintem a legtöbb könyvmoly vágyik egy saját könyvesboltra, amely kissé ódivatú, de barátságos. A hatalmas kandalló, a füles fotel és a recsegő-ropogó hajópadló, faragott lépcsőkorlát elengedhetetlen kellékei képzeletünk boltjának. Valamilyen szinten megkaptam ezt az érzést ettől a könyvtől, de maradt hiányérzetem, és ezt is az egyszer olvasós kategóriába sorolom, hiába a csalogató könyvesbolt. A szereplők szerethetőek, esetenként túlidealizáltak, de karácsony előtt tökéletes kikapcsolódást nyújt bárkinek.

Charlotte Link: A róka völgyében

Megrázó, felkavaró a tartalom, a kivitelezés viszont jobban is sikerülhetett volna. Az előrevetített történések végül nem hozták azt a remélt feszültséget, amellyel a fülszöveg kecsegtetett. Szerintem zseniális volt az alapsztori, az emberek többségének rémálma vált valóra a történetben, majd ez a szörnyűség banális véletlenek folytán kicsúcsosodott, majd a sztori valahogy más mederbe terelődött. Sajnálom, hogy nem azt kaptam, amire számítottam. A regény hangulata ugyanakkor nyomasztó, kicsit talán skandinávos.

RÁADÁS – Az emlékek őre

A gyermekkönyvtárban akadtam rá Lois Lowry művére. Olvasás után arra jutottam, ez nem kimondottan gyerekeknek íródott, sőt, talán még a fiatalok sem érezhetik át igazán a történet mondanivalóját. Súlyos társadalmi kérdéseket feszeget egy zárt közösségen belül. A szeretet, a szerelem, a fogyatékosság, az elmúlás mind-mind olyan fogalmak, amelyeket nem igazán értenek, éreznek át a közösségben. Először a filmet láttam, már az sem volt egy lányregény, de olvasva még inkább értékelni tudtam a jelenlegi társadalmunk erényeit.

Erin Watt: Papír hercegnő

Szerintem mindent elmond, ha csak annyit írok: szinte megállás nélkül kiolvastam. Sablonos volt, a szereplőket nagyon lesarkították a szerzők, de mégis megvolt a mozgatórugó, ami arra ösztönzött, hogy mihamarabb elolvassam. Filmben nem kifejezetten tudnám elképzelni, szappanoperaként annál inkább, csakúgy, mint számtalan hasonló könyvet. Engem leginkább a Fallen Crest High-ra emlékeztetett, bár – kövezettek meg – nekem az egy csipetnyivel jobban tetszett. Mindent egybevetve, várom a folytatást, ami már magyarul is elérhető.

Jamie McGuire: Gyönyörű tévedés

Sokáig halogattam, hogy visszatérjek a Maddox famíliához, és nem volt akkora a katarzis, mint azt a Gyönyörű sorscsapásnál éreztem. Kellemes olvasmányélmény, de semmi több, nincs is késztetés bennem, hogy azonnal befaljam a következő fiú történetét. Lehet, túl sokáig vártam, és elillant az élmény, vagy talán tényleg nem volt olyan eredeti a történet. Ki tudja? A lényeg, hogy egynek elment, jól szórakoztam, de számomra az eredeti sztori lesz a favorit.

Colleen Hoover · Tarryn Fisher: Soha, de soha 2. (Never never 2.)

Röviden fogalmazva is lehet érdekfeszítő a történet, a szerzőpáros folytatásos regénye fenntartja az érdeklődésemet. Apránként jutunk közelebb a megoldáshoz, amely már az első részben is feladta a leckét. Vannak visszatérő motívumok, amelyek már nem szorulnak magyarázatra, de sok újdonságot is megtudunk a főszereplőkről, arról, hogy mi történhetett velük az elmúlt időszakban. A lezárás még várat magára, vélhetően a harmadik könyvben minden a helyére kerül.

RÁADÁS – Gyilkosság az Orient expresszen

Az egyik legkedveltebb regény Agatha Christie-től, és nem véletlenül. Poirot alakja feledhetetlen ebben a történetben, csűrcsavaros esze, kissé nyers modora miatt belopja magát az olvasó szívébe. Mindig egy lépéssel előttem jár, már majdnem rájövök a megoldásra, és akkor ő színre lép, és elorozza előlem a dicsőséget. A Gyilkosság az Orient expresszen most nagyon felkapott, hiszen ismét feldolgozták a filmesek. Én személy szerint színpadon is szívesen megnézném az adaptációt, de az olvasmányélményt szerintem egyik sem múlhatja felül.

Debbie Macomber: Tizenkét nap karácsonyig

Egészen tüneményes volt ez a történet. Aki egy valódi ünnepi limonádéra vágyik, annak maximális kikapcsolódást nyújt a regény. Talán kicsit korán olvastam karácsonyhoz viszonyítva, de a hangulatot mindenképpen megalapozta. Bebizonyosodott, hogy nemcsak filmek, hanem regények is jó szolgálatot tehetnek a karácsonyi feeling megteremtéséhez. Amúgy a könyv olvasása közben éppen az jutott eszembe, mennyire filmvászonra, de legalábbis a tévé képernyőjére kívánkozna ez a történet.

Colleen Hoover · Tarryn Fisher: Soha, de soha

Nagyon biztató sorozatkezdő kötetet olvashattam, habár nehezen tudtam eldönteni, miért van szükség a történet szétdarabolására. Annyira rövid az első rész, hogy szinte bele se melegedünk a rejtélyekbe, máris vége a könyvnek. Vékonyka, csupán 176 oldalas kiadványról beszélünk, de a talányosságával, a sok kérdőjellel azért mégis bekúszott a bőröm alá. Aki a megjelenéskor olvasta, annak eléggé dühítő lehetett, hogy hónapokat kell várnia az újabb információkra, amelyek újból csak pártíz oldalon bukkannak fel.

Cathrin Smith: Boszorkányhistória 1.

Nincs is kellemesebb, mint Halloween közeledtével boszorkányos történetet olvasni. Leginkább a tinédzser korosztály kedvence lehet a boszitanonc kalandos mindennapjait, boszorkánnyá válásának rögös útját bemutató folytatásos regény. Az első részben ízelítőt kapunk a stílusról, a főszereplő körülményeiről, szerelmi életének bonyodalmairól, és a tanulási folyamat nehézségeiről. Felidéződtek bennem különböző olvasmányok, a Hex Hall, az Időtlen szerelem, vagy akár a Silber. A pozitív emlékek jóleső élményt nyújtottak.

Charles Martin: A szív kútja

Évmilliókkal ezelőtt olvastam ilyen szép történetet (vagy talán még sohasem)! Teljesen a hatása alá kerültem, a kávé ízét, zamatát annyira érzékletesen mutatja be az író, hogy állandóan megkívántam. Szerintem több kávé fogyott itthon, amíg olvastam a könyvet, de nemcsak a kulináris élvezetek miatt érdemes elolvasni Charles Martin regényét. A gyarló ember vesszőfutása, lelkének megtisztulása fájdalmas folyamat, hosszú út vezet addig, míg magának is képes megbocsátani. Olvassátok, nagyon ajánlom mindenkinek!

Jay Crownover: Rule

Kezdetlegesnek, ezzel együtt sablonosnak éreztem Jay Crownover regényét. Kicsit kiforratlan még a stílus, ugyanakkor szórakoztató a történet. Az írónőtől eddig a Welcome to the Point első két részét olvastam, azok a kötetek jobban tetszettek, de most pedzegetik, hogy kiadják ennek a sorozatnak a következő részét is. Ha tehetem, majd elolvasom azt is, talán a szerző jobban egybegyúrta a történetet. A rosszfiú karaktere nem sikerült elég dögösre, a jó kislány pedig végig szürke maradt.

RÁADÁS – AZ

Szerintem nem vagyok egyedül az érzéssel, miszerint ezentúl máshogy nézek majd a bohócokra. Ezután sem félek tőlük (sokkal inkább a pókoktól, továbbra is), de előfordult, hogy éjszaka a mosdóba lépve kissé paranoiás lettem. Hozzáteszem: borzasztó lassan haladtam a regénnyel, de ez az én problémám, mert Stephen King továbbra is zseniális, és AZ az egyik leghátborzongatóbb teremtménye, mert a gyerekek legősibb félelmeinek teljes arzenálját felvonultatja. Olykor szürreálisnak is hatott, de ez nem rontott az összképen. King forever.

Catherine Anderson: Szélbe írt sorok

Kicsit megvezettem magam, mert a General Press Kiadó Romantikus könyvek sorozatából eddig csak történelmi regényt olvastam. Erre számítottam akkor is, amikor Catherine Anderson könyvébe belekezdtem, és meglepetésként ért, hogy bizony nagyon is mai a történet. Nemcsak hogy jelen korunkban játszódik, hanem a mai világunk meghatározó jelenségét, a családon belüli erőszak témakörét is felveti. A történet sablonos, a főszereplők túlidealizáltak, ettől függetlenül voltak kimondottan szerethető részei.

Linwood Barclay: Nincs menekvés

Kicsit olyan érzésem volt, mintha egy maffiaregényt olvasnék. A kiöregedett, betegeskedő bandavezér még mindig eléri, amit akar, de az emberi, gyarló oldala is megmutatkozik. Azt nem mondom, hogy kedvencem lett a könyv, de egynek elment, bár nem pont azt kaptam, amire számítottam. Kissé nyakatekert módon jutunk el a végkifejlethez, de olykor még mosolyogtam is egy-egy párbeszéden. Tulajdonképpen minden adott volt a kellemes kikapcsolódáshoz, de valami miatt hiányérzetem maradt a történettel kapcsolatban.

ADALÉK - Szabó Magda

A száz éve született Szabó Magdára emlékezünk. Összegyűjtöttem az írónő legszívhezszólóbb idézeteit. Íme az általam rangsorolt 10 legemlékezetesebb gondolat:

Mary Nichols: Két világ

Olykor száraznak tűnő, tényszerű leírásokkal tarkított második világháborús romantikus történetet olvashat, aki Mary Nichols regényét választja. Nekem kimondottan tetszett a megközelítés, egy újabb szemszögből láthattam a második világégés tragédiáját. Egy lengyel pilóta és egy angol tanítónő segítségével ismerjük meg a történelem egy szeletét. Kettejük szerelmi története mellett a Varsóban élők szenvedéseiről, és a Londonból kitelepített gyerekek életéről is többet tudhat meg az olvasó.

RÁADÁS – Anna Karenina

Kipipálhatok egy újabb mumust, és ez ráadásul még szórakoztatott is. Lev Tolsztoj örök klasszikusa, amely színpadon és filmekben is időről időre megihleti a rendezőket méltán az egyik legnépszerűbb regény a világon. A csalfa nő, a bűnbe esett asszony megjelenése bizonyára nagy felháborodást kelthetett akkoriban, és valljuk be, még ma is olykor vérlázítónak titulálják a férfiak félrelépésével szemben. A történet több síkon mozog, Anna és Vronszkij párosa mellett Levin és Kitty egymásra találása is várat magára a regényben.

Paula Hawkins: A víz mélyén

Nem tudtam megkedvelni a karaktereket, és olvasás közben rájöttem, hogy Paula Hawkinsnak nem is célja, hogy szeressük a szereplőit. Így volt ez már előző regénye, A lány a vonaton esetében is. Senkiben nincs annyi jóság, hogy feledtetni tudja a sok rosszat. A ki nem mondott szavak, az el nem suttogott kérdések most is számtalan tragédiához vezetnek. A sok belső vívódás, kevés párbeszéd miatt kissé életszerűtlen. Valahogy elképzelhetetlen, hogy ennyi félreértés történjen, de ettől függetlenül sokan szeretni fogják ezt a regényt is.

Julie Klassen: A portréfestő lánya

Mintha Jane Austen vagy Charlotte Brontë visszatért volna, és a 21. században könnyen fogyasztható, igényes nyelvezettel élvezetes történelmi romantikust alkotott. Eddig nem olvastam Julie Klassentől, de ez a regény a rajongójává tett. A történet sem mindennapos, sokakkal ellentétben nekem nem tűnt túl klisésnek sem. Az tény, hogy a cselekményre és a párbeszédekre helyezi a fő hangsúlyt a szerző, csak minimális teret kap a szenvedély és az erotika. A középpontban a ROMANTIKA, csupa nagy betűvel.

Katerina Diamond: A tanár

Szinte sóvárogva vártam, hogy összeérjenek a történet szálai. Sok krimihez hasonlóan itt is feszültségfokozó hatást ért el a szerző a több szálon futó eseményekkel. Már kezdettől fogva tudja az olvasó, hogy a különböző helyszínek és történések, az eltérő foglalkozású emberek mind-mind kapcsolatba hozhatók egymással. Szigorúan 18 év felettieknek javasolt, mert a gyilkolás módszerei a középkori kínzókamrákat idézik. Nem okozott meglepetést a végkifejlet, de az ahhoz vezető út tanulságos volt.

Jane Shemilt: Légszomj

Különösen érzékenyen érintett a téma, de véleményem szerint minden anya (szülő) így lenne ezzel. Egy orvos házaspár rivalizálásába, hétköznapjaiba nyerhetünk bepillantást az emlékeken keresztül. Nem könnyű a gyerekeknek sem, nagyok az elvárások, de az afrikai utazást mindenki nagy izgalommal várja. Talán nem árulok el nagy titkot azzal, hogy nem azt az élményt kapják a kontinenstől, mint amire számítottak. A főszereplőt nem sikerült megkedvelnem, mert egy hűvös, számító, karrierista, aki szégyent hoz a 21. századi nőkre.

Tijan: Fallen Crest High

Sokan fanyalognak, nem értik a siker titkát Tijan könyvét illetően. Én is fel tudnék sorolni sok hibát, a sablonosságától kezdve, a magyar fordítás sótlanságáig, de most inkább az erényeit emelem ki. A brazil szappanoperákat idéző hangulata beszippantott, nem tudtam leállni az olvasással. Annak ellenére, hogy semmilyen váratlan fordulat nem történt a cselekményben, mégis kíváncsi voltam, hogyan oldja meg a szerző a különböző helyzeteket. Nem a világ legjobb könyve, sőt, regénynek is csak jóindulattal nevezhető, de engem megvett kilóra.

Alexa Riley: Mindent bele

Rég volt, hogy ennyire untam volna egy könyvet. Vannak történetek, amelyek nem tudják lebilincselni az embert, mert valahogy távol áll a személyiségüktől. Ez a regény viszont egyszerűen csak pocsék volt, egy Szürke 50 fanfiction, vagy még annak is gyenge. A „nagy” előd, Grey és Ana párosa sem irodalmi műremek, de az legalább kikapcsolt. Alexa Riley megálmodott karakterei idegesítőek, a férfi főszereplő pedig irritáló hatással volt rám. Csak akkor ajánlom bárkinek is, ha tényleg nincs más könyv a közelben.

Mary Jo Putney: Az amazon és a katona

A pocsék címválasztás ellenére egy szerethető történetet kaptam Mary Jo Putney-tól. Elájulva nem voltam, de korrekt a sztori, inkább kalandregénynek titulálnám, mint romantikus könyvnek. Szerintem egy kicsit eljárt felette az idő, a romantikus regények kedvelői több szenvedélyt kapnak a hasonló történetektől. Az írónő korábbi munkáit nem ismerem, így nincs viszonyítási alapom, de biztos vagyok benne, hogy nem ez a legjobb írása. A cselekmény és a helyszín egyébként érdekes, de mély nyomot nem hagyott bennem a sztori.

Samantha King: A döntés

Izgalmas alaptézis, ám a kivitelezés gyenge. Az elejétől fogva kiszámítható a történet, aki olvasott már néhány thrillert szerintem azonnal rájön a turpisságra, és a főszereplő döbbenetén nem tud osztozni az olvasó. Jönnek az újabb és újabb csavarok, ám már oldalakkal korábban rájöhetünk, hogy hamarosan megtörténik, amit sejteni véltünk. Nagyon vártam, hogy elolvashassam ezt a regényt, de sajnos most nagyobb volt a füstje, mint a lángja. Kár érte, mert az alapötlet szerintem zseniális.

RÁADÁS – A tetovált lány

Nem volt ismeretlen számomra Stieg Larsson története, előbb a svéd, majd az amerikai filmváltozatot is megnéztem. Az eredeti mozi jobban tetszett, és kíváncsi voltam, hogy a fagyos, északi hangulatot a könyv mi módon adja vissza. Kezdetben akadtak nehézségeim, a gazdasági újságírás nem a szívem csücske, az aprólékos részletek pedig untattak. Ennek ellenére kitartottam, és milyen jól tettem. A skandináv krimi alapjait lelhetjük fel a könyvben, de a Tetovált lány valahogy mégis több annál. Immáron kultikussá vált, a folytatások nélkül is megállja a helyét.

Colleen Hoover: Maybe Someday – Egy nap talán

Kedves és megható történet volt, romantikával, életre szóló barátsággal, testvéri szeretettel fűszerezve. Olvastam már többféle new adult könyvet, voltak jobbak, rosszabbak (ez kifejezetten a jó kategóriába tartozik), de azt gondolom nagy újdonságot már nem lehet kihozni a témából. Ez a történet is egyfajta megközelítése a vágyott boldogság elérésének. A szereplők megküzdenek egymásért, áthidalják a problémákat, és közben a humor sem marad el, bár kevésbé kap hangsúlyos szerepet, mint a hasonló művekben.

Elisabeth Gifford: Elhallgatott szavak

Már fel sem tudom idézni, mikor olvastam családregényt utoljára. Így most jóleső érzés volt beleásni magam két család életébe, felgöngyölíteni a titkos eseményeket, belelátni a résztvevők fejébe, bepillantani az emlékeikbe. Több idősíkon fut a cselekmény, a második világháború hajnalától a 90-es évek elejéig követjük nyomon a szereplők életét. Közben megannyi titokra derül fény, van, amelyik feloldozást nyer, de az olvasó számára nem minden tett bizonyulhat megbocsáthatónak. Ajánlom azoknak, akik kicsit komolyabb témára vágynak.

Madeline Hunter: Lady Cassandra meghódítása (Fairbourne kvartett 2.)

Beleugrottan a közepébe, voltam olyan bátor, hogy az első részt kihagytam, és rögtön a másodikkal kezdtem a sorozatot. Talán csak az ismeretlen előzmények miatt nem taglózott le teljesen a történet. Valójában minden érthető és világos, de mégis hiányérzetem volt a körítést illetően. Ezt betudom az én hibámnak, hogy képes voltam kihagyni a Fairbourne kvartett első történetét. Mindentől függetlenül kellemes kikapcsolódást nyújtott, esetenként még gondolkodásra is ösztönzött, így nem mondhatom, hogy csalódtam a regényben.

Elle Kennedy: The Mistake – A baklövés (Off-Campus 2.)

Végre egy sorozat, amelynek a második része talán még jobb is volt, mint az első! Természetesen nem kell bonyolult összefüggéseket, magvas gondolatokat, fordulatos cselekményt keresni a regényben, hisz a műfajnak egyik sem a sajátossága. Színtiszta limonádé, de a jó fajtából, amely igazi citrommal készült, és még egy kis lime-karika is jár a szívószál mellé. Szóval a hokis srácok története tényleg magával ragadó, az első rész is olvastatta magát, a második pedig még könnyedebb, humorosabb volt. Csak így tovább!

Jay Crownover: Az utcák királya (Welcome to the Point 2.)

Rég volt, hogy ennyire vártam volna egy folytatást, aztán persze most is csalódtam az első rész után. Sajnos nem ért fel a sorozat kezdő kötetének szintjére Race és Brysen kettősének története. Az alapgondolat, a nagymenő, elit családból származó bukméker, és a középosztálybeli jégkirálynő szerelmének kibontakozása, jó is lett volna. Csak sajnos ezúttal nem sikerült jól eltalálni a karaktereket, számomra hiteltelen maradt mindkét fél. A Pointot még mindig imádom, így kíváncsi leszek a harmadik srác, Titus történetére is.

Amanda Prowse: Mit vétettem?

Baljós cím, és magányosságra utaló borító. Az ember azt gondolná, ebből csakis egy borongós, letargiát sugárzó könyv kerekedhet. A téma, a családon belüli erőszak miatt tényleg szomorú a sztori, de ettől függetlenül egy szerethető történetet kaptam, amely olyan mint az élet, a pofonok mellett öröm is akad, és sok-sok küzdelem. Nem bántam meg, hogy elolvastam Amanda Prowse regényét, amely véleményem szerint filmvászonra kívánkozik. Nem hollywoodi kasszasiker lenne belőle, hanem egy filmfesztiváli díjnyertes.

Sabrina Jeffries: Mire vágyik egy herceg?

Mire vágyik egy nő, amikor elcsendesedik minden, alszik az egész család és végre olvashat pár sort elalvás előtt? Akár egy romantikus történetre, amelyet Sabrina Jeffries tálal, és olyannyira leköt, hogy legszívesebben én is a Manton Nyomozóiroda alkalmazottja lennék. Keresve sem találtam volna jobb történetet, mint ezt a történelmi romantikus regényt, amely a General Press Könyvkiadó sorozatának júniusi darabja. A herceg embereinek első része volt ez a könyv, és kíváncsian várom a többiek történetét is.

NAPI MORZSA

Összeszedtem néhány információmorzsát arról, hogy milyen könyvek érkezésére lehet számítani a jövőben. Kiadói elejtett félmondatok innen-onnan. Íme:

VÉGE – Az árnyékkirálynő (Nyereményjáték)

Hosszas várakozás után elérkezett a három héttel ezelőtt meghirdetett nyereményjáték vége. Nagyon vártam már ezt a napot, és nemcsak azért, mert ma van a szülinapom, hanem mert számomra is újdonság volt a játékfelhívás.

A résztvevők tudják, hogy C. J. Redwine Az árnyékkirálynő című könyvét kapja meg egy szerencsés, aki nem más mint...

RÁADÁS – A szolgálólány meséje

Sokakkal együtt kíváncsi voltam erre a disztópiára, jelenleg nagyon felkapott könyv, mert az idei adaptációja, amelyet filmsorozat formájában tálaltak, rendkívül népszerű. Korábban film is készült belőle, de valószínűleg nem lehetett túl sikeres, én sem láttam. A sorozatot sem, de érdekel. Bár hozzá kell tennem, a könyv nem hozta meg a kedvem, sokkal inkább az ajánló. A regényben nagyon idegesített, hogy állandóan elkalandoztak a főhős gondolatai, ugráltunk jelen és múlt között, Margaret Atwood szolgálólányának meséje nem varázsolt el túlzottan.

RÁADÁS – A katedrális

Másodszor futottam neki, és milyen jól tettem, hogy nem hagytam magam legyőzni. Hatalmas élmény volt olvasni, de rettentő fárasztó volt a könyvet tartani. Ken Follett klasszikusa engem is lenyűgözött, kicsit visszajöttek azok az érzések, amelyek a Trónok harca olvasásakor kerítettek hatalmukba. Pedig nem sok közös van bennük, csupán a középkori hangulat. A katedrális megépítéséért, a kolostorban élő szerzetesek békéjéért, és a kingsbridge-i lakosok nyugalmáért folytatott küzdelem szinte szélmalomharcnak tűnik, de a remény sose hal meg.

RÁADÁS – A parfüm

Nagyon felkapott volt néhány éve, a film bemutatásakor a történet. Nálam ez akkoriban mindkét formában kimaradt, se a filmet nem láttam, és akkor nem is olvastam. Patrick Süskind regénye azonban mindig izgatott, és be kell valljam nem teljesen erre számítottam. A főhős egy kullancshoz hasonlítható szörnyeteg, aki mesterien bánik az illatokkal, és olyan parfüm előállítására készül, amely finoman szólva sem marad meg a jó ízlés határain belül. Az illatok érzékeltetése a szavakkal fenomenálisra sikerült, a regényben viszont kissé csalódtam. 

Elizabeth Berg: Hol volt, hol nem volt…

Szépen megírt fejlődésregényt kaptam Elizabeth Bergtől. Bár a célközönség szerintem nem én vagyok, mégis átéreztem az ötvenes korosztály problémáit, a válás okozta sebeket, a gyerekük iránti szüntelen aggodalmat. Ennek a könyvnek nem a meghökkentés volt a célja, hanem az elengedés. Lassan folydogáló, gyengéden körülölelő stílus jellemzi az írónőt. Elalvás előttre időzítettem az olvasást, mert megnyugtatott, sallangmentes, letisztult gondolatokat adott.

Takami Kósun: Battle Royale

Felültem a hullámvasútra, amelyről kiderült, hogy szellemvasút, és nem tudni, hol ér véget. Nagyjából ilyen érzésem volt a könyv olvasásakor. A regény rettentő hosszúnak tűnt, ráadásul brutális, gyomorforgató, embertelen jelenetekkel teletűzdelt. Mégis elolvastam, mert az érdeklődésemet valahogy időről időre újra felkeltette. Voltak súlyos mélypontok, jelenetek, amelyeket szinte csak átugrottam, de vágytam a végső feloldozásra, ezért kitartottam. Hogy megérte- e? Azt nem árulom el, mert erősen spoileres lenne.

ADALÉK - Nicola Yoon

Szinte egycsapásra lett népszerű Nicola Yoon, akinek regényéből, a Minden, minden című könyvből film is készült, és még a nyáron bemutatják a mozik. A történetet én is elolvastam (értékelés: >>itt><<), és nagyon magával ragadott. Nem voltak benne magvas körmondatok, inkább az egyszerűség, a tisztaság fogott meg az írónő mondataiban. Ezúttal tőle választottam adalékot erre a hétre. A tartalmát tekintve: olvashattunk már hasonló gondolatokról. Viszont a hópelyhek gondolata talán adhat egy kis enyhülést ezeken a forró napokon.

Penelope Ward: Stepbrother Dearest – Legdrágább mostohabátyám

Sok lehetőség kiaknázatlan maradt a regényben, ezért nem tudok érte rajongani. A tabu szerelmek leírása most nagy divat, így Penelope Ward könyvéért is nagy az érdeklődés, de szerintem nagyobb a füstje, mint a lángja. A mostohatestvérek szerelme ily módon tálalva pedig egyáltalán nem meghökkentő, szerintem távol áll a tabutól. Nem arról van szó, hogy nem lepődnék meg hasonló helyzetben, de szerintem a szerző a hibás. A szociális kapcsolatokat szegényesen tálalta, így nehéz azonosulni bárkivel is.

JÖN - A barátnő

Szerintem már nem kell bemutatni a nőknek íródott pszichológiai thriller fogalmát. A Holtodiglan óta olyan nagy mértékben nőtt meg a műfaj iránti kereslet, hogy szinte minden kiadó foglalkozik a témával. Jól is teszik, hiszen az egyik legkeresettebb regények manapság. 

Ezúttal Michelle Frances bemutatkozó thrillerét ajánlom a hamarosan megjelenő könyvek közül. A barátnő című regény állítólag pár nap alatt az Amazon No1 bestsellere lett, a kritikák pedig úgy beszélnek az írónőről, mint a thriller műfaj jövőbeli klasszikusáról. A 21. Század Kiadó szeptember 30-ra időzítette a megjelenést.

JÁTÉK – Az árnyékkirálynő

Ajándékoz a szülinapos! Arra gondoltam, kicsit izgalmasabbá teszem a július végi születésnapomat. Így nemcsak én kapok ajándékot, hanem a blog egyik olvasója is gazdagabb lehet egy könyvvel, és egy lebilincselően izgalmas történettel.

Karen Hawkins: A makrancos hercegnő (Hurst amulett 4.)

Régóta vágytam könnyen emészthető, habkönnyű történetre. Sajnos nem voltam elég körültekintő, így beletenyereltem egy történelmi romantikus negyedik, egyben befejező részébe. De... Ez semmit nem vont le az értékéből. A szerző úgy irányította a tollát, hogy az se szenvedjen hiányt semmiben, aki nem olvasta az előző három epizódot. Azt nem mondom, hogy most azonnal elolvasnám a hiányzó részeket, de jó szívvel gondolok vissza a Hurst amulett negyedik részére, és ezentúl nyomon követem a General Press sorozatát.