Freida McFadden: Never ​lie – Sose hazudj

Lassan kezdenek összefolyni bennem McFadden történetei. Hasonló a recept, de úgy tűnik, működik, mert ezt is nehéz volt letenni. Nem a kedvencem tőle, de könnyed, fordulatos thrillernek tökéletes.

    McFadden ezúttal is ügyesen adagolja az információkat, így sokáig nem lehet biztosan tudni, merre tart a történet. 

    A hangulat végig nyugtalanító, miközben a rövid fejezetek gyorsan viszik előre az olvasást. A váltakozó nézőpontok tovább fokozzák a bizonytalanságot, és több alkalommal is sikerül elbizonytalanítaniuk. Ugyanakkor a fordulatok mögött egyre inkább felismerhetővé válik a szerző jól bevált módszere. 

    A Sose hazudj így nem hozott számomra újat, de egy könnyen olvasható, ügyesen felépített thrillerként most is működött.

Caroline Peckham · Susanne Valenti: Az ​ébredés (Zodiákus Akadémia 1.)

Számomra ez inkább volt zavarba ejtő, mint szórakoztató. A szereplők szinte kivétel nélkül bántalmazóan viselkednek, a fantáziavilág pedig összecsapott, logikátlan. Olyan, mintha a Harry Pottert egy perverz, sötét felnőttfantasyvel gyúrták volna össze. Nálam ez most nagyon nem működött.

Freida McFadden: The ​Tenant – A bérlő

    Most először csillogtatta meg igazán a humorát a szerző, és ez nagyon jól állt a történetnek. Az eddig olvasott könyvei közül ez tetszett a legjobban. Feszült volt, de közben több ponton is sikerült meglepnie.

B. E. Belle: Elítéltek

    Nem igazán talált meg a történet. A párbeszéd sokszor mesterkélt, a cselekmény pedig csapongó és helyenként nehezen követhető volt. Az alapötletben láttam lehetőséget, de összességében nem lett a kedvencem. 

Fredrik Backman: A ​barátaim

    Generációk találkozása, ahol lassan leomlanak a köztük húzódó falak. Backman érzékenyen ír barátságról, veszteségről és az életre szóló kapcsolatokról. Megható, elgondolkodtató regény, amit jó szívvel ajánlok.

Freida McFadden: A ​tökéletes fiú

    Kezdem kiismerni Freida McFadden stílusát, így sajnos már hamar sejtettem, mi lesz a csavar. Ettől még feszes és könnyen olvasható thriller, a családi feszültség pedig végig működik. Most azonban hiányzott az igazi meglepetés, ezért nálam ez a könyve nem lett kiemelkedő.

Suzanne Collins: Az ​aratás hajnala (Az éhezők viadala 0,5.)

    Komfortos és közben fájdalmas volt visszatérni az Éhezők Viadala jól ismert világába. Collins ezúttal sem okozott csalódást, a sötét hangulat és a feszültség most is működik. A fordítás viszont több helyen bicsaklik. Haymitch története új rétegeket ad a már ismert világhoz.