A Caraval különleges, meseszerű világa és titokzatos hangulata tetszett. A sokat emlegetett varázslat azonban nálam nem működött igazán, és a történet sem ragadott magával annyira, hogy kíváncsi legyek a folytatásra. Örülök, hogy elolvastam, de a hájp ezúttal nagyobb volt, mint az élmény.
A Galaxis útikalauz stopposoknak találkozik a Battle Royale világával. Az eredmény teljesen őrült, abszurd és kiszámíthatatlan. A normalitásnak itt nyoma sincs, de éppen ettől olyan különleges.
Agatha Christie még mindig tud meglepetést okozni. Az Őszi borzongás tökéletes olvasmány a hűvös, bekuckózós estékre, amikor jól esik egy kis rejtély és borzongás. A krimi királynőjének rajongói biztosan találnak benne kedvükre valót.
Az esőpiacról többször is az Alice Csodaországban jutott eszembe. Különös, varázslatos világba kalauzol, miközben a boldogságkeresésről és a döntéseinkről mesél. Hangulatos, meseszerű olvasmány.
Érzelmes, jól olvasható történet a régi szerelem és a jelenlegi élet közötti őrlődésről. A hatvanas évek férfi-női viszonyát néhol túl modernnek, kissé idealisztikusnak éreztem, de összességében tetszett, és könnyen magával vitt.
Egyszerre érdekel és elborzaszt. Van, ami kifejezetten beszippant, máskor viszont már túl sok. Olyan, mintha folyamatos kötélhúzás lenne a történetben. Talán a két szerző eltérő hangja miatt sem áll össze mindig egységesen. Még nem tudom, folytatom-e a sorozatot.
A Verityre még most is jól emlékszem, pedig 2020-ban olvastam. Colleen Hoover remekül játszik az olvasó idegeivel, és végig kétségben tart, hogy kinek hihetünk. Egy sötét, izgalmas történet, ami még sokáig motoszkál bennünk.
