Számomra ez inkább volt zavarba ejtő, mint szórakoztató. A szereplők szinte kivétel nélkül bántalmazóan viselkednek, a fantáziavilág pedig összecsapott, logikátlan. Olyan, mintha a Harry Pottert egy perverz, sötét felnőttfantasyvel gyúrták volna össze. Nálam ez most nagyon nem működött.
Most először csillogtatta meg igazán a humorát a szerző, és ez nagyon jól állt a történetnek. Az eddig olvasott könyvei közül ez tetszett a legjobban. Feszült volt, de közben több ponton is sikerült meglepnie.
Nem igazán talált meg a történet. A párbeszéd sokszor mesterkélt, a cselekmény pedig csapongó és helyenként nehezen követhető volt. Az alapötletben láttam lehetőséget, de összességében nem lett a kedvencem.
Generációk találkozása, ahol lassan leomlanak a köztük húzódó falak. Backman érzékenyen ír barátságról, veszteségről és az életre szóló kapcsolatokról. Megható, elgondolkodtató regény, amit jó szívvel ajánlok.
Kezdem kiismerni Freida McFadden stílusát, így sajnos már hamar sejtettem, mi lesz a csavar. Ettől még feszes és könnyen olvasható thriller, a családi feszültség pedig végig működik. Most azonban hiányzott az igazi meglepetés, ezért nálam ez a könyve nem lett kiemelkedő.
Komfortos és közben fájdalmas volt visszatérni az Éhezők Viadala jól ismert világába. Collins ezúttal sem okozott csalódást, a sötét hangulat és a feszültség most is működik. A fordítás viszont több helyen bicsaklik. Haymitch története új rétegeket ad a már ismert világhoz.
Dan Brown most is tudja, hogyan tartsa fenn a feszültséget. Engem viszont ezúttal már zavart a folyamatos rohanás, mert a történet mégis csak apró lépésekkel haladt a végkifejlet felé. A Langdon-regények rajongóinak így is jó választás lehet, de nálam most nem lett kedvenc.
