Mary Jo Putney: Az amazon és a katona

A pocsék címválasztás ellenére egy szerethető történetet kaptam Mary Jo Putney-tól. Elájulva nem voltam, de korrekt a sztori, inkább kalandregénynek titulálnám, mint romantikus könyvnek. Szerintem egy kicsit eljárt felette az idő, a romantikus regények kedvelői több szenvedélyt kapnak a hasonló történetektől. Az írónő korábbi munkáit nem ismerem, így nincs viszonyítási alapom, de biztos vagyok benne, hogy nem ez a legjobb írása. A cselekmény és a helyszín egyébként érdekes, de mély nyomot nem hagyott bennem a sztori.

Samantha King: A döntés

Izgalmas alaptézis, ám a kivitelezés gyenge. Az elejétől fogva kiszámítható a történet, aki olvasott már néhány thrillert szerintem azonnal rájön a turpisságra, és a főszereplő döbbenetén nem tud osztozni az olvasó. Jönnek az újabb és újabb csavarok, ám már oldalakkal korábban rájöhetünk, hogy hamarosan megtörténik, amit sejteni véltünk. Nagyon vártam, hogy elolvashassam ezt a regényt, de sajnos most nagyobb volt a füstje, mint a lángja. Kár érte, mert az alapötlet szerintem zseniális.

RÁADÁS – A tetovált lány

Nem volt ismeretlen számomra Stieg Larsson története, előbb a svéd, majd az amerikai filmváltozatot is megnéztem. Az eredeti mozi jobban tetszett, és kíváncsi voltam, hogy a fagyos, északi hangulatot a könyv mi módon adja vissza. Kezdetben akadtak nehézségeim, a gazdasági újságírás nem a szívem csücske, az aprólékos részletek pedig untattak. Ennek ellenére kitartottam, és milyen jól tettem. A skandináv krimi alapjait lelhetjük fel a könyvben, de a Tetovált lány valahogy mégis több annál. Immáron kultikussá vált, a folytatások nélkül is megállja a helyét.

Colleen Hoover: Maybe Someday – Egy nap talán

Kedves és megható történet volt, romantikával, életre szóló barátsággal, testvéri szeretettel fűszerezve. Olvastam már többféle new adult könyvet, voltak jobbak, rosszabbak (ez kifejezetten a jó kategóriába tartozik), de azt gondolom nagy újdonságot már nem lehet kihozni a témából. Ez a történet is egyfajta megközelítése a vágyott boldogság elérésének. A szereplők megküzdenek egymásért, áthidalják a problémákat, és közben a humor sem marad el, bár kevésbé kap hangsúlyos szerepet, mint a hasonló művekben.

Elisabeth Gifford: Elhallgatott szavak

Már fel sem tudom idézni, mikor olvastam családregényt utoljára. Így most jóleső érzés volt beleásni magam két család életébe, felgöngyölíteni a titkos eseményeket, belelátni a résztvevők fejébe, bepillantani az emlékeikbe. Több idősíkon fut a cselekmény, a második világháború hajnalától a 90-es évek elejéig követjük nyomon a szereplők életét. Közben megannyi titokra derül fény, van, amelyik feloldozást nyer, de az olvasó számára nem minden tett bizonyulhat megbocsáthatónak. Ajánlom azoknak, akik kicsit komolyabb témára vágynak.

Madeline Hunter: Lady Cassandra meghódítása (Fairbourne kvartett 2.)

Beleugrottan a közepébe, voltam olyan bátor, hogy az első részt kihagytam, és rögtön a másodikkal kezdtem a sorozatot. Talán csak az ismeretlen előzmények miatt nem taglózott le teljesen a történet. Valójában minden érthető és világos, de mégis hiányérzetem volt a körítést illetően. Ezt betudom az én hibámnak, hogy képes voltam kihagyni a Fairbourne kvartett első történetét. Mindentől függetlenül kellemes kikapcsolódást nyújtott, esetenként még gondolkodásra is ösztönzött, így nem mondhatom, hogy csalódtam a regényben.

Elle Kennedy: The Mistake – A baklövés (Off-Campus 2.)

Végre egy sorozat, amelynek a második része talán még jobb is volt, mint az első! Természetesen nem kell bonyolult összefüggéseket, magvas gondolatokat, fordulatos cselekményt keresni a regényben, hisz a műfajnak egyik sem a sajátossága. Színtiszta limonádé, de a jó fajtából, amely igazi citrommal készült, és még egy kis lime-karika is jár a szívószál mellé. Szóval a hokis srácok története tényleg magával ragadó, az első rész is olvastatta magát, a második pedig még könnyedebb, humorosabb volt. Csak így tovább!

Jay Crownover: Az utcák királya (Welcome to the Point 2.)

Rég volt, hogy ennyire vártam volna egy folytatást, aztán persze most is csalódtam az első rész után. Sajnos nem ért fel a sorozat kezdő kötetének szintjére Race és Brysen kettősének története. Az alapgondolat, a nagymenő, elit családból származó bukméker, és a középosztálybeli jégkirálynő szerelmének kibontakozása, jó is lett volna. Csak sajnos ezúttal nem sikerült jól eltalálni a karaktereket, számomra hiteltelen maradt mindkét fél. A Pointot még mindig imádom, így kíváncsi leszek a harmadik srác, Titus történetére is.

Amanda Prowse: Mit vétettem?

Baljós cím, és magányosságra utaló borító. Az ember azt gondolná, ebből csakis egy borongós, letargiát sugárzó könyv kerekedhet. A téma, a családon belüli erőszak miatt tényleg szomorú a sztori, de ettől függetlenül egy szerethető történetet kaptam, amely olyan mint az élet, a pofonok mellett öröm is akad, és sok-sok küzdelem. Nem bántam meg, hogy elolvastam Amanda Prowse regényét, amely véleményem szerint filmvászonra kívánkozik. Nem hollywoodi kasszasiker lenne belőle, hanem egy filmfesztiváli díjnyertes.