Colleen Hoover · Tarryn Fisher: Soha, de soha 2. (Never never 2.)

Röviden fogalmazva is lehet érdekfeszítő a történet, a szerzőpáros folytatásos regénye fenntartja az érdeklődésemet. Apránként jutunk közelebb a megoldáshoz, amely már az első részben is feladta a leckét. Vannak visszatérő motívumok, amelyek már nem szorulnak magyarázatra, de sok újdonságot is megtudunk a főszereplőkről, arról, hogy mi történhetett velük az elmúlt időszakban. A lezárás még várat magára, vélhetően a harmadik könyvben minden a helyére kerül.

Tartalom: 

Silas versenyt fut az idővel, ahogy egyre több igazságra derül fény, miközben más szálak összekuszálódni látszanak. Ráadásul most már magasabb a tét, ahogy Silas kezéből egyre inkább kicsúszik az irányítás, és mások kezdik gyanúsnak találni a viselkedését. Charlie bajban van, így hát neki kell áthidalnia a szakadékot a múltjuk és a jelenük között. Mert valahol a „szeretlek”-ek meg a „soha, de sohá”-k között ott rejtőzik az igazság, amiről egyelőre elképzelésük sincs, mégis meg kell találniuk. 

Értékelés: 

Leginkább az tetszik a történetben, hogy nincsen félremagyarázás, nem a tévedések vígjátékát olvasom, hanem letisztult, világos a mondanivaló, amellett, hogy sok a titok, ami még megválaszolásra vár. Valószínű, hogy a terjedelem, a 116 oldal lehet a kulcs, mert nincs idő arra, hogy felesleges köröket fussanak a szereplők. A villámolvasás közben azért volt időm azon is agyalni, vajon én hogyan éreznék, gondolkodnék hasonló helyzetben. A válasz: nehéz elképzelnem az elképzelhetetlent, de az biztos, hogy nem viselkednék ennyire éretten, még felnőtt fejjel sem. 

Silas: Egyre több turpisság derül ki róla, de ezzel együtt is szerethető. 

Charlie: A lány viszont továbbra sem lopta be magát a szívembe. 

Ebben a könyvben nagyobb szerepet kapott a fiú főszereplő, aki versenyt fut az idővel, és kénytelen beavatni a titkokba öccsét is. Silas lelkiismeretesen keresi Charlie-t, ezzel együtt pedig lázasan kutatja, mi történt velük az elmúlt néhány napban, mert már több forog kockán, mint a szerelmük.

Charlie teljesen vakon tapogatózik, ezzel együtt jól csinálja, amit csinál, mert a helyében én teljesen összetörtem volna lelkileg. Mindezek ellenére sem sikerült megkedvelnem, mert a múltat kutatva sok olyan dologra derül fény, ami nem teszi szimpatikussá a határozott lányt. 

Landon: Már az első részben is ő volt a kedvenc, Silas öccse továbbra is favorit. 

Az egyetlen értékelhető mellékszereplő a fiú öccse. Landon a korához képest rendkívül éretten viselkedik, a bátyja az ő hőse. 

Pozitívum: Nem untam meg, még a rövidsége sem zavart. 

Negatívum: Az viszont dühít, hogy újra várni kell a következő falatra. 

A könyv borítója az előző könyvhöz idomul. Annyi a különbség, hogy az egyik kéz helyett egy szál gyöngyvirágszerű növény látható. A kék szín mellett már megjelenik a vörös, mintha a vízbe vér keveredne. Ez a motívum kicsit a halálra, a múlandóságra, az idővel való versenyfutásra is emlékeztet. 

Kedvcsináló idézet: 

„– Most akkor szerelmesek vagyunk, vagy mi a franc van?
Tegnap reggel óta először hangosan felnevetek. 
– Aha – mondom még mindig nevetve. – Úgy látszik, tizennyolc éve szerelmes vagyok beléd, vagy mi a franc.”