Már fel sem tudom idézni, mikor olvastam
családregényt utoljára. Így most jóleső érzés volt beleásni
magam két család életébe, felgöngyölíteni a titkos
eseményeket, belelátni a résztvevők fejébe, bepillantani az
emlékeikbe. Több idősíkon fut a cselekmény, a második
világháború hajnalától a 90-es évek elejéig követjük nyomon
a szereplők életét. Közben megannyi titokra derül fény, van,
amelyik feloldozást nyer, de az olvasó számára nem minden tett
bizonyulhat megbocsáthatónak. Ajánlom azoknak, akik kicsit
komolyabb témára vágynak.
Tartalom:
Alice és Ralph, Patricia és Peter Fourwindsben
gyűlnek össze, hogy megtartsák gyermekeik esküvőjét. A sátor
áll, az előkészületek utolsó mozzanatai zajlanak, mindenki
izgatott, tele vágyakkal és reményekkel. Ám a menyasszony, Sarah
váratlanul eltűnik, és hiába próbálnak a nyomára bukkanni…
A régi ház falai között utat törnek maguknak a
múlt árnyai és titkai. Vajon mit hallgatott el Ralph a felesége
elől egy életen át? És milyen közös emlékek fűzik Alice-t
Peterhez? És mi késztethette arra Sarah-t, hogy minden szó nélkül
elszökjön a szerettei és a vőlegénye elől?
Értékelés:
Sok kérdés merül fel, amelyekre nagyrészt meg is
kapja a válaszokat az olvasó. Vannak egyszerűen megválaszolhatóak,
és olyanok is, amelyek az ember lelkébe gázolnak. Több évtizedig
cipelt súlyos terhekkel kell szembenézniük a szereplőknek.
Mindegy, hogy fiatal, vagy idős az ember, mindenkinek megvannak a
maga démonai, amelyekkel, hol így, hol úgy, de megküzdenek a
résztvevők. Többször ugrálunk az időben, a szerző ezzel is
fokozza a feszültséget, de ez nem zavaró az olvasás
szempontjából. A szereplőket hús-vér embereknek érezzük.
Ralph: Felnőttkorára
kiveszett belőle az érzelmesség.
Alice: Öntörvényű
fruska, idős korára is megmaradt lázadónak.
Peter: Számomra
a legszimpatikusabb karakter, sanyarú gyermekkorral.
Sarah: A végére
összeáll a kép vele kapcsolatban is, megértem a döntését.
A Ralph származásával kapcsolatos rejtélyes
körülmények izgatják leginkább az olvasót. Gyermekként
példaképet keresett, és ezt a mostohaapjában meg is találta. Az
élet, a háború más sorsot szánt a fiúnak és szüleinek, a
titkok súlya alatt majdhogynem összeroppan Ralph, kissé
megkeseredik az útkeresésben.
Nem volt szimpatikus Alice, akit sokáig elvakít a
szerelem, a saját boldogsága mindennél előbbre valóbb. Persze
nála is lesz egy törés, ami megváltoztatja az életét, és
rájön, hogy egy apró árva fiúcska (Peter), aki a közelében él,
mennyire sokat jelent neki. Bár a sorsuk nem a közös jövő,
életük végéig nem feledik egymást.
Peter életútja szomorú, viszontagságos. A történetét
olvasva sokszor elgondolkodtam, mi az a hit, ami tartja benne a
lelket. Ő is hasonlóképpen fohászkodik, és Isten szolgálatában
megtalálja a céljait. Azt kívántam neki, hogy boldog élete
legyen, de az ördög nem alszik, minden örömteli pillanatért
vezekelni kell.
Peter lánya, Sarah, aki a történet elején
érthetetlen módon eltűnik. A regény végéig bizonytalan az
olvasó, vajon mi késztethette erre a drasztikus lépésre a fiatal
lányt. Már minden készen állt az esküvőre, amikor úgy döntött,
továbbáll, és nem hajlandó a pap elé járulni, hogy összekösse
életét a szeretett férfival.
Patricia: Peter
felesége, Sarah édesanyja kissé hideg hisztérika benyomását
kelti.
Nicky: Sarah
vőlegénye, Ralph és Alice fia ugyan keveset szerepel, de szereti a
lányt.
Patricia feleségként odaadó, önzetlen asszony,
imádja Petert. Anyaként viszont vannak vele gondjaim, nem igazán
érti Sarah-t.
A szerelmes fiú, Nicky csak kapkodja a fejét az
események nyomán, nem érti, miért hagyta el Sarah. Sajnáltam,
mert valahogy kívülálló maradt az egész történetben.
Pozitívum:
Régen olvastam családregényt, én ebbe a kategóriába sorolom.
Negatívum:
Összességében maradt némi
hiányérzetem, de nem tudom miért.
A könyv borítója számomra az ősz hangulatát idézi.
A sárgás-barnás szín dominál a képen, a középpontban egy
tipikus angol épület, a regény központi helyszíne. Árnyas fák
között jutunk a házhoz, amely még titkokkal teli, és a fák akár
fenyegetőnek is tűnhetnek. Szép a borító, nekem nagyon tetszik.
Kedvcsináló
idézet:
„Milyen könnyű tönkretenni egy életet egyetlen
óvatlanul kimondott szóval, ha utána nincs semmi, ami feloldaná;
egyetlen nap elegendő, hogy az életünk egy olyan mederben folyjon
tovább, amelyre a legkevésbé sem vágytunk.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése