Erin Watt: Papír hercegnő

Szerintem mindent elmond, ha csak annyit írok: szinte megállás nélkül kiolvastam. Sablonos volt, a szereplőket nagyon lesarkították a szerzők, de mégis megvolt a mozgatórugó, ami arra ösztönzött, hogy mihamarabb elolvassam. Filmben nem kifejezetten tudnám elképzelni, szappanoperaként annál inkább, csakúgy, mint számtalan hasonló könyvet. Engem leginkább a Fallen Crest High-ra emlékeztetett, bár – kövezettek meg – nekem az egy csipetnyivel jobban tetszett. Mindent egybevetve, várom a folytatást, ami már magyarul is elérhető.

Tartalom: 

Egy lányról, aki sztriptízbárból és benzinkútról kerül fényűző villába és menő gimibe jut, miközben igyekszik hű lenni önmagához.

Ella Harper nagy túlélő, született optimista. Egész életében városról városra költözött szeleburdi anyjával, küzdött a megélhetéséért, és végig hitt benne, hogy egy napon majd kimászik a gödörből. De az édesanyja halála után végképp egyedül marad.

Egészen addig, amíg meg nem jelenik Callum Royal, aki kihúzza Ellát a szegénységből, és elcipeli a luxuspalotájába az öt fia mellé, akik viszont utálkozva fogadják. Mindegyik Royal fiú karizmatikus személyiség, de egyik sem olyan magával ragadó, mint Reed Royal: a srác, aki eltökélte, hogy visszaküldi Ellát a nyomorba, ahonnan jött.

Reed nem tart igényt Ellára. Azt mondja, nem tartozik közéjük.

Talán igaza van.

Gazdagság. Fényűzés. Megtévesztés. Ella új és ismeretlen világba csöppen, és ha a Royal palotában is életben akar maradni, kénytelen lesz felállítani a saját szabályait.

Ella percek alatt eljut a szegény árva sorstól az amerikai álomig… De tényleg könnyebb az utóbbiban élni? 

Értékelés: 

Ha ez az amerikai álom, hát köszi, de én nem kérek belőle. Egyre inkább úgy érzem, az amerikai tinik számára tényleg egy küzdelem a középiskola. Ráadásul egy elit gimiben járunk, ahol a legpénzesebb diákok diktálják a divatot. Ebbe a zárt körbe csöppen bele a sztriptízbárok korábbi ünnepelt királynője, a tinédzser Ella. Számomra kevésbé hihető, hogyan tudott ennyire ártatlan maradni abban a fertőben, ahonnan jött. Az pedig még elképesztőbb, hogy mennyire naivan, esetenként félénken viselkedik a nagyszájú, hetvenkedő Royal testvérekkel. 

Ella: Próbál erősnek látszani, de hamar lehull az álarc, és előbukkan a kislány. 

Reed: A híre megelőzi, sőt le is körözi, nem hozta a felvázolt karaktert. 

Nagyon visszás a főszereplő személyisége. Egy kemény, aljas világból érkezik, onnan, ahol a kislányok hamar felnőnek. Ő viszont valahogy elevickél a borzalmak között, megőrzi testi-lelki ártatlanságát, és a legnagyobb félelmét ezentúl a Royal-testvérek jelentik.

A fiúkat gengszterekhez hasonlítja a szerzőpáros, de én nehezen tudok elképzelni 15-18 év közötti srácokat olyannak, amilyennek lefestették őket. Reed karaktere sokkal többet ígért, mint amennyit adott. A könyv végén hozta a formáját, de sejthető, hogy valami nem stimmel a feltevéseinkben. 

Easton: Reed öccse lenne a kedvenc, ha nem lett volna egy visszataszító jelenete. 

Val: Mindig kell egy bohém barátnő, Elláé éppen beleillik a képbe. 

Nekem Easton volt a kedvencem, bár az első találkozása Ellával nagyon gusztustalanra és gerinctelenre sikerült.

A legtöbb romantikus regényben fontos mellékszerepet játszik a főhősnő barátnője. Val aranyos lány, de nem éreztem, hogy elengedhetetlen szerepe lenne a történetben. 

Pozitívum: Felhőtlen szórakozást biztosított arra a pár órára, míg kiolvastam. 

Negatívum: Még nem tudtam beszerezni a következő részt. 

A könyv borítója ízlésesen minimalista. Egy arany tiarára emlékeztet a felskiccelt rajz, amely a Royal-család címere is lehetne. A magyar kiadó nem sokat változtatott a már bevált borítón, és milyen jól tette! Szerintem sokakat megfogott a fedlap, tudok olyanról is, volt aki csakis a kinézet miatt vette meg a könyvet. 

Kedvcsináló idézet: 

„A sors keze a gyengéknek való: azoknak, akiknek nincs elég hatalmuk vagy kitartásuk, hogy kihozzák az életből, amit akarnak.”