Cathrin Smith: Boszorkányhistória 1.

Nincs is kellemesebb, mint Halloween közeledtével boszorkányos történetet olvasni. Leginkább a tinédzser korosztály kedvence lehet a boszitanonc kalandos mindennapjait, boszorkánnyá válásának rögös útját bemutató folytatásos regény. Az első részben ízelítőt kapunk a stílusról, a főszereplő körülményeiről, szerelmi életének bonyodalmairól, és a tanulási folyamat nehézségeiről. Felidéződtek bennem különböző olvasmányok, a Hex Hall, az Időtlen szerelem, vagy akár a Silber. A pozitív emlékek jóleső élményt nyújtottak.

Tartalom: 

Rebeccát a tizennyolcadik születésnapján – amit éppen Halloweenkor ünnepel – meglátogatja egy fura kinézetű teremtmény, hogy gratuláljon neki, mert mostantól a lány is a boszorkánytársadalom tagja. Továbbá azt állítja, hogy ő egy segítő (Jerry) – akit az emberek ördögnek neveztek el, pedig nem is úgy néz ki – és a lány (halott) nagymamája küldte hozzá, hogy megtanítsa neki a boszorkányságot, illetve egyengesse az útját.

Rebecca nem akar gonosz boszi lenni, (sőt, semmilyen boszi) de egy egyezség Kormossal (így nevezte el a lány a segítőt) mégis arra ösztönzi, hogy megpróbálkozzon a boszorkánnyá válással.

Sajnos a dolog nehezebben megy, mint gondolja… 

Rebecca: Kissé naiv, magányos lány benyomását kelti, jól jön neki a mágia. 

Szerintem túlságosan ártatlan benyomást kelt a főszereplő, nehezen látja meg az összefüggéseket, de karakterének fejlődése szempontjából értékes lehet ez a naivság. Imádnám, ha kissé önző, már-már a sötét oldal felé kacsingató boszorkánnyá válna ez a magányos, szeretetre éhes leányzó. 

Kormos: Kedvenc karakter, keveredik benne a jó és a rossz. 

Jeremy: Még álmosító a jelleme, remélem, lesz hová fejlődnie. 

A bennünk élő kisördög kivetülése is lehetne Kormos, aki boszorkányos fogásokra tanítja Rebeccát. Olyan mint egy kis vízköpő démon.

Talán kicsit hamar kialakult a szerelmi viszony Jeremy és Rebecca között. A fiú egyelőre nem mutatott sokat, bízom benne, hogy előjön belőle a dög. 

Pozitívum: Jó időben (Halloweenhez közeledve) olvastam, és szórakoztatott. 

Negatívum: Kissé sietős a történet, lehet érdemesebb lesz egészében olvasni. 

Az e-könyv borítója kellőképpen figyelemfelhívó, a töklámpások színeit idézi, a narancs és fekete variálásával. Negatív kópia hatását kelti a boszorkány alakja, amely rendkívül kacérra sikerült. Kormos talán lehetne kissé rémisztőbb, vagy hangsúlyosabb is, de összességében tetszik a koncepció. 

Kedvcsináló idézet: 

„- Ha hiszel benne, azt jelenti, tudod, ki vagy. Mert akkor már nem egy dologban hiszel, hanem önmagadban. Tehát: magadban kell hinned, ez a kulcs – mondta halkan, gyengéden.”