Kicsit olyan érzésem volt, mintha egy maffiaregényt
olvasnék. A kiöregedett, betegeskedő bandavezér még mindig
eléri, amit akar, de az emberi, gyarló oldala is megmutatkozik. Azt
nem mondom, hogy kedvencem lett a könyv, de egynek elment, bár nem
pont azt kaptam, amire számítottam. Kissé nyakatekert módon
jutunk el a végkifejlethez, de olykor még mosolyogtam is egy-egy
párbeszéden. Tulajdonképpen minden adott volt a kellemes
kikapcsolódáshoz, de valami miatt hiányérzetem maradt a
történettel kapcsolatban.
Tartalom:
Terry Archer és családja néhány évvel ezelőtt
már megjárta a poklok poklát, kis híján mindnyájan az életüket
vesztették, ám úgy tűnik, a sors továbbra sem kíméli őket. A
férfinak, aki minden erejével azon van, hogy összetartsa törékeny
egységüket, újabb kihívással kell szembenéznie: lázadó kamasz
lánya, Grace az éjszaka közepén felhívja őt, és arra kéri,
azonnal menjen érte, mert valami borzalmas dolog történt…
Időközben a városban élők nyugalmát is
megzavarja a hír, miszerint két nyugdíjas tanárt kegyetlen módon
megöltek az otthonukban, majd nem sokkal később a rendőrök egy
fiatal férfi holttestére bukkannak. Vajon összefügg a két eset,
és ha igen, miképpen?
A rendőrséggel párhuzamosan Terry is nyomozni
kezd, hogy kiderítse, mi történhetett a lányával azon az
éjjelen, egy idegen házban, ahová a barátjával törtek be, aki
időközben köddé vált. Grace érdekében pedig hajlandó szinte
bármire, noha tudja: a tettei következményei elől nem menekülhet.
Értékelés:
Több életút tárul elénk, de valahogy a lényeg
mégis kimarad a központi szerepet játszó család történetéből.
A középkorú házaspár és kamasz lányuk súlyos titkokat
cipelnek, és ezek a terhek eléggé megmérgezik a mindennapjaikat.
Olyannyira beférkőzik a gondolataikba, hogy a családi egységet a
széthullás veszélye fenyegeti. A sokkhatás, a lehetséges bűntény
viszont felrázza a felnőtteket, a saját sebeik nyalogatása
helyett olyan dolgokba bonyolódnak, amelyek már nem csak a
kapcsolatukat, hanem az életüket is fenyegethetik.
Terry: Tanárember,
aki akár bűnelkövetésre is képes a családjáért.
Cynthia: Picsogó
hisztis anyuka, aki nehezen kerekedik felül a múlton.
Grace: Tipikus
lázadó kamasz, ám szüleit feltétel nélkül szereti.
A család feje, Terry, aki voltaképpen összetartja a
családot. A tanároktól valahogy nem azt a határozottságot, és
tettrekészséget várja az ember, mint, amit a férfi tanúsít,
amikor a lánya bajba kerül. Mindenkinek ilyen apát kívánok,
persze egy-két illegális dolgot leszámítva.
Felesége, Cynthia viszont nem nyerte el a tetszésemet.
Nehéz fiatalsága volt, amiért persze sajnálja az ember, de olykor
olyan durván bánik a lányával, amit szerintem egy gyerek sem
érdemel. Természetesen szereti a gyermekét, csak néha előjön az
ego, amelyet nehezen tud visszaszorítani.
Hamisítatlan fiatal Grace, olykor becsúszik egy kis
füllentés. Ám a legutóbbi hazugsága veszélybe sodorja a saját
és családtagjai életét is. Kezdetben idegesített a sokkhatás
miatt fellépő amnéziája, de később megértettem, és a végére
meg is szerettem a tinilány karakterét.
Vince: A
kedvenc maffiafőnököm, még a beosztottjával művelt dolog
ellenére is.
Jane: A főnök
mostohalánya erős karakter, lázadó kamaszból ambiciózus nővé
érett.
Kicsit megöregedett, megfáradt, betegeskedik, de még
mindig érti a dolgát Vince, aki szegről-végről Terry családjának
barátja. Rettegjen tőle minden piti bűnöző!
Mostohalánya, Jane fontos számára, tudja, hogy
törleszteni valója van a lány felé. Jane egykor lázadó kamasz
volt, de sokat komolyodott és karriert épít.
Pozitívum:
Voltak karakterek, amelyek igazán szórakoztattak.
Negatívum:
Közepes volt a történet,
talán jobbat is ki lehetett volna hozni belőle.
A könyv borítója elég nyomasztó hangulatot áraszt.
Egy átlagos ?amerikai ház látható a félhomályban. Az épületben
csupán az egyik szobában kapcsoltak villanyt, az összes többi
ablak sötét. A történetben hangsúlyos szerepet kapnak különböző
kertvárosi házak, véleményem szerint ezeket jelképezi a borítón
látható.
Kedvcsináló
idézet:
„Az megvan, amikor megkérünk, hogy takarítsd ki a
szobádat, és csak bedobálsz mindent a szekrényedbe, majd addig
tömködöd, amíg már nem tudod becsukni?
– Aha.
– Hát, nem te vagy az egyetlen, aki így rak rendet a
szobájában.
Visszatettem a telefont a zsebembe. Egy halom ruha
borult ki, egészen a cipőm sarkáig ért a sok rongy.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése