Colleen Hoover · Tarryn Fisher: Soha, de soha

Nagyon biztató sorozatkezdő kötetet olvashattam, habár nehezen tudtam eldönteni, miért van szükség a történet szétdarabolására. Annyira rövid az első rész, hogy szinte bele se melegedünk a rejtélyekbe, máris vége a könyvnek. Vékonyka, csupán 176 oldalas kiadványról beszélünk, de a talányosságával, a sok kérdőjellel azért mégis bekúszott a bőröm alá. Aki a megjelenéskor olvasta, annak eléggé dühítő lehetett, hogy hónapokat kell várnia az újabb információkra, amelyek újból csak pártíz oldalon bukkannak fel.

Tartalom: 

Soha ne hagyd abba! Soha ne felejts!

Jó barátok voltak, amióta csak megtanultak járni.

Ma délelőtt óta vadidegenek.

A fiú bármit megtesz, hogy emlékezzen. A lány bármit megtesz, hogy felejtsen.

Ne habozz! Imádni fogod. 

Értékelés: 

Számomra az is rejtély, miért kellett ehhez a folytatásos regényhez két szerző, de Colleen Hoover neve húzóerőt jelent, főleg nálam, hiszen Tarryn Fisher munkáit nem igazán ismerem. Az alapötlet, maga a rejtély, amelyet próbálok nem elspoilerezni, számomra újdonságot hozott, bár filmélmények eszembe jutottak, de könyvben még nem találkoztam hasonlóval. A főszereplők felemásra sikeredtek, olyan érzésem van, mintha ketten együtt alkotnának egy egészet. A történet rövidsége ellenére jól kidolgozott az atmoszféra. Már olvasom a második könyvet. 

Charlie: A női főszereplő kicsit ellenszenvesre sikerült. 

Silas: A fiú sem tökéletes, de a személyisége szimpatikusabb, mint a lányé. 

Charlie egy öntudatos, talán kissé nagyképű lány, aki első olvasatra nem tudja értékelni párja értékeit. Persze még nagyon keveset tudunk kettejük kapcsolatáról, lehet, hogy ez az érzés csak a beetetés miatt van, és a szerzők próbálják megvezetni az olvasót. Mindenesetre kíváncsi vagyok, kiből lett Charlie.

Silas eleinte egy odaadó, önzetlen srácnak tűnik, de az idő előrehaladtával kiderül, az ő múltja sem makulátlan. Ennek ellenére még mindig tudom kedvelni, talán mert körültekintő nemcsak a párjával, hanem a családjával is. Drukkolok neki, hogy sikerüljön kiderítenie az igazságot. 

Landon: Silas öccse talán még magánál Silasnál is szimpibb. 

Janette: Charlie húga egy sebzett kismadár, talán majd szárnyra kap. 

A két fiatal családjáról még keveset tudunk, de az biztos, hogy eddig nálam Silas öccse a favorit. Landon egy helyes kiskölyök, aki felnéz a bátyjára.

Charlie húga viszont több sebből vérzik, Janette ugyan már bontogatja a szárnyait, de ő is megsínylette az elmúlt évek történéseit. Zárkózott, dacos lány. 

Pozitívum: Tetszik az alapötlet, kíváncsivá tett már az első szösszenet. 

Negatívum: Furcsa ez a szétdarabolt regény, bár lehet, így nagyobbat üt. 

A könyv borítóját egyelőre nem tudom a történethez kapcsolni. Az egymás felé nyújtózkodó kezeket értem, de a vizes hátteret nem igazán. Lehet elsiklottam valami felett, vagy csak később, a további kötetekben lesz erre magyarázat, nem tudom. A lényeg: a borító ötletes, de (még) nem értem. 

Kedvcsináló idézet: 

„– Megengeded neki, hogy vezesse a kocsidat? Te szórakozol velem? Még engem sem engedtél soha ahhoz az átkozott kormányhoz.

Ránézek, és megvonom a vállam.

– Nem beléd vagyok szerelmes.”