Kirsty Greenwood: Holtomiglan-holtodiglan

Könnyed, szellemes romantikus történet. A humort és a komolyabb pillanatokat is jól adagolja. Delphie szerethetően esetlen karakter, a természetfeletti csavar pedig külön feldobja a történetet. Szórakoztató olvasmány, ha valami könnyedebbre vágyunk.

Callie Hart: Quicksilver

Lendületes, könnyen olvasható fantasy, a világépítés pedig hamar beszippantott. A karakterekkel viszont voltak gondjaim, pl. egy több ezer éves lényt nem ilyen hisztisnek képzelnék. Összességében sodró történet, még ha néhány megoldása nem is volt teljesen az én világom.

Bán Mór - Karády Anna: Lillafüredi ​karácsony

Kicsit többre számítottam. A lillafüredi szállodai helyszín nagy kedvencem, de most ez sem tudott magával ragadni. Olvasható és hangulatos, de nekem összességében kevés volt.

Freida McFadden: Never ​lie – Sose hazudj

Lassan kezdenek összefolyni bennem McFadden történetei. Hasonló a recept, de úgy tűnik, működik, mert ezt is nehéz volt letenni. Nem a kedvencem tőle, de könnyed, fordulatos thrillernek tökéletes.

    McFadden ezúttal is ügyesen adagolja az információkat, így sokáig nem lehet biztosan tudni, merre tart a történet. 

    A hangulat végig nyugtalanító, miközben a rövid fejezetek gyorsan viszik előre az olvasást. A váltakozó nézőpontok tovább fokozzák a bizonytalanságot, és több alkalommal is sikerül elbizonytalanítaniuk. Ugyanakkor a fordulatok mögött egyre inkább felismerhetővé válik a szerző jól bevált módszere. 

    A Sose hazudj így nem hozott számomra újat, de egy könnyen olvasható, ügyesen felépített thrillerként most is működött.

Caroline Peckham · Susanne Valenti: Az ​ébredés (Zodiákus Akadémia 1.)

Számomra ez inkább volt zavarba ejtő, mint szórakoztató. A szereplők szinte kivétel nélkül bántalmazóan viselkednek, a fantáziavilág pedig összecsapott, logikátlan. Olyan, mintha a Harry Pottert egy perverz, sötét felnőttfantasyvel gyúrták volna össze. Nálam ez most nagyon nem működött.

Freida McFadden: The ​Tenant – A bérlő

    Most először csillogtatta meg igazán a humorát a szerző, és ez nagyon jól állt a történetnek. Az eddig olvasott könyvei közül ez tetszett a legjobban. Feszült volt, de közben több ponton is sikerült meglepnie.

B. E. Belle: Elítéltek

    Nem igazán talált meg a történet. A párbeszéd sokszor mesterkélt, a cselekmény pedig csapongó és helyenként nehezen követhető volt. Az alapötletben láttam lehetőséget, de összességében nem lett a kedvencem. 

Fredrik Backman: A ​barátaim

    Generációk találkozása, ahol lassan leomlanak a köztük húzódó falak. Backman érzékenyen ír barátságról, veszteségről és az életre szóló kapcsolatokról. Megható, elgondolkodtató regény, amit jó szívvel ajánlok.

Freida McFadden: A ​tökéletes fiú

    Kezdem kiismerni Freida McFadden stílusát, így sajnos már hamar sejtettem, mi lesz a csavar. Ettől még feszes és könnyen olvasható thriller, a családi feszültség pedig végig működik. Most azonban hiányzott az igazi meglepetés, ezért nálam ez a könyve nem lett kiemelkedő.

Suzanne Collins: Az ​aratás hajnala (Az éhezők viadala 0,5.)

    Komfortos és közben fájdalmas volt visszatérni az Éhezők Viadala jól ismert világába. Collins ezúttal sem okozott csalódást, a sötét hangulat és a feszültség most is működik. A fordítás viszont több helyen bicsaklik. Haymitch története új rétegeket ad a már ismert világhoz.

Dan Brown: A ​titkok titka (Robert Langdon 6.)

    Dan Brown most is tudja, hogyan tartsa fenn a feszültséget. Engem viszont ezúttal már zavart a folyamatos rohanás, mert a történet mégis csak apró lépésekkel haladt a végkifejlet felé. A Langdon-regények rajongóinak így is jó választás lehet, de nálam most nem lett kedvenc.

Mélissa Da Costa: Visszatérés

    Mélissa Da Costa története csendesen, mégis mélyen megérintett. A havas hegyek között megbújó panzió és a benne élő emberek sokáig velem maradtak. Nálam eddig ez a nyár könyve, amit örömmel ajánlok mindenkinek, aki szereti a lélekig ható történeteket.

    Vannak regények, amelyek nem a fordulatokkal, hanem a csendes pillanataikkal maradnak velünk – számomra a Visszatérés is ilyen volt. 

    Mélissa Da Costa finoman, nagy empátiával rajzolja meg azokat az emberi kapcsolatokat, amelyek képesek megtartani bennünket akkor is, amikor már alig hiszünk önmagunkban. Különösen szerettem, hogy a történet nem siet: teret enged a tájnak, a hétköznapoknak és a szereplők apró gesztusainak, ettől minden érzés hitelesnek és átélhetőnek hat. A hegyek között megbújó panzió bensőséges világa olyan atmoszférát teremt, amelybe olvasóként jólesik hosszabb időre megérkezni. 

    Ritka az a könyv, amely ennyire szelíden, mégis ilyen mély nyomot hagy az emberben – nekem eddig ez a nyár legszebb olvasmánya.

Richard Osman: Gyilkosokra ​utazunk

    A csütörtöki nyomozóklub után még szoknom kellett Steve és Amy párosát. Richard Osman humora és könnyed stílusa viszont most is remekül működik. Kellemes krimi, ami miatt szívesen kézbe veszem a folytatást is.

  

Liz Nugent: Sally ​Diamond, a furcsa lány

Nyomasztó, felkavaró olvasmány, amely a legutolsó oldalig képes feszültségben tartani. Nem kínál feloldozást, csak fájdalmasan emlékeztet rá, hogy szörnyetegek voltak, vannak és lesznek. Sokáig ott marad az ember gondolataiban, még az utolsó oldal után is.

J. K. Rowling: Harry Potter és a Főnix Rendje

A Harry Potter-sorozat egyik legerősebb része, sötétebb hangulattal és komolyabb tónussal. A karakterek, a feszültség és a két nagy varázsló összecsapása emeli igazán különlegessé. Nálam a sorozat egyik legemlékezetesebb darabja, amit mindig jó újra elővenni.

Freida McFadden: A ​fogoly

Freida McFadden most is jól adagolja a feszültséget, a fordulatok végig működnek. 

Néha viszont mintha egy tinihorror dramaturgiája köszönt volna vissza, a szereplők mögül pedig hiányzott az igazi mélység. 

Szórakoztató olvasmány, de ezúttal nem hagyott bennem maradandó nyomot.

SenLinYu: Alchemised

Ritkán érzem azt egy fantasy olvasása közben, hogy a világ szinte külön figyelmet követel magának – itt viszont igen. 

Néha már túlságosan is, mert a sok szabály és háttérinformáció miatt kizökkentem a történetből. 

Ennek ellenére végig kíváncsi maradtam, és értem, miért lett ekkora siker. 

A fanfiction-gyökerei szerintem nem tűntek el teljesen, de aki szereti a sötétebb, lassabban építkező fantasykat, annak jó választás lehet.

Freida McFadden: The ​Boyfriend – A barát

Feszes tempó, folyamatos feszültség és jól időzített fordulatok – ebből nincs hiány. 

Számomra viszont a karakterek túl felszínesek maradtak, így inkább a történet eszközeinek, mint valódi embereknek éreztem őket. Emiatt a drámai pillanatok sem ütöttek akkorát, mint vártam. 

Ennek ellenére egy pörgős thriller, ami könnyen beszippant, ha szereted a csavaros történeteket.

David Baldacci: Karácsony a vonaton

A műfaji sokaságban elveszett a hangulat. Volt egy kis krimiszál egy megoldandó bűnesettel, romantika a két hősszerelmessel és kalandregény egy lavina okozta hótorlasszal. Szerencsére odáig nem jutottunk el, hogy a vonaton rekedt utasok megfagynak és egymást falják fel, de a műfaji csapongást látva még ez a fordulat sem okozott volna nagy meglepetést. Így maradt nekünk egy közepes színvonalú, karácsonyt csak nyomokban tartalmazó regény.

---

Tartalom (!spoiler!): 

Karácsony környékén érdemes hinni a varázslatban. Sosem tudhatod. Még akár valóra is válhat, amit kívánsz.

Tom Langdon világlátott haditudósító, aki ezúttal azért kel útra, hogy karácsonyra Washingtonból Los Angelesbe érjen, repülő helyett azonban vonatra kényszerül, és az Amerikai Egyesült Államokat átszelő vasútvonalon kénytelen megtenni az ötezer kilométeres utat. Tom ekkor még nem sejti, hogy egy kontinensen átívelő kaland veszi kezdetét, amely során csupa különös figurába botlik, érdekes sorsokba pillanthat be, és nyomába ered egy kabinokból értéktárgyakat eltulajdonító titokzatos tolvajnak is. Miközben a keleti parttól a nyugatiig robog a szerelvény, Tom a saját szíve zord tájait is bebarangolja, és a véletlen ismét az újtába sodorja azt a különleges személyt, akiről azt hitte, örökre elveszítette. De vajon van-e esély az újrakezdésre, vagy a lavina, amely ősi erővel zúdul a Sziklás-hegységben zakatoló vonatra, Tom álmait és reményeit is betemeti?

Értékelés: 

Szerintem sokak véleményét osztom, amikor azt írom, hogy a karácsony és a vonat együtteséből valami
varázslatos is születhet. A hótorlaszok között zakatoló vasúti kocsik, a kis helyen összezárt emberek történetéből lehet krimi, kalandregény vagy romantikus történet is, de ez így mind egyszerre már aligha. A szerzőtől eddig még nem olvastam, de állítólag nagyon jó a politikai thrillerekben. Lehet, inkább egy ilyen típusú regényre kellett volna itt is fókuszálnia, nem gondolom, hogy kivitelezhetetlen lett volna.

Tom: Akcióhős és könyvmoly, egy modern Indiana Jones.

Sok mindent megtudunk az előéletéről. Sikeressége ellenére egy egész államot átszelő vonatútra kényszerül, hogy a karácsonyt együtt tudja tölteni színésznő szerelmével. De a hosszú úton felbukkan a múltjából egy még ragyogóbb személyiség. A bűneset megoldása mellett a hótorlaszban ragadt vonat utasainak életét is együtt mentik meg.

Eleanor: Ad egy újabb esélyt nagy szerelmének. Végzet asszonya típus.

Nem kell sok rábeszélés, hogy újra megpróbálja korábbi szerelmével a közös életet, holott Tom egyszer már cserben hagyta, szerinte helyette a karrierjét választotta. Hasonló területen dolgoznak, de a nő számára fontosabb az ő kettősük. A férfi most újabb esélyt kap tőle, még a veszélyes küldetésre is együtt mennek.

Agnes Joe: A legizgalmasabb karakter, nagyon eltúlozva.

Mindenki tudja, ki ő, de senki sem ismeri igazán. Egy szeretve utált figura, aki mindig a legváratlanabb időben és helyen tűnik fel. Talán Miss Marple adta az ötletet?

Lelia: Szegénnyel jól elbánt a szerző, sekélyes figura.

Ünnepelt díva, aki egy rajzfilmfigurának kölcsönzi a hangját. Számomra már ez összeegyeztethetetlen. Több értelmet és érzelmet érdemelt volna.

Pozitívum: Nyomokban karácsonyi hangulatot tartalmaz.

Negatívum: Csapong a műfajok között, így behatárolhatatlan.

A könyv borítója szerintem tetszetős, a hidegkék és a piros árnyalatai jellemzik. A vasúti szerelvényt a fényekkel ábrázolva áthatja a melegség, miközben a vonat dacol a kinti hideggel. A fedlapon jelzett meglepetésnovella volt talán a legmeghatóbb.

Kedvcsináló idézet: 

„Mindenki tudja, hogy harminc felett az emberben alaposan megcsappan a vagányság: hülye frizurája, viszont cserébe rendes cipője lesz.”

 

Filmadaptáció:

The Christmas Train (2017)

Emma Heatherington: Idén karácsonykor

A megtévesztés foka, mert megismerünk két karaktert, akik végül korántsem olyanok, mint amilyennek az írónő elsőre bemutatta őket. Vidám hangulatra, vicces párbeszédekre vágytam, de valószínűleg nem olvastam el elég gondosan a fülszöveget. Mélabús légkör lengi át a történetet, kevés a párbeszéd, mivel a sztori nagy részében üzenetek által kommunikálnak a főszereplők. A karácsonyi hangulat tulajdonképpen átjött, bár jobban örültem volna, ha a könyv végén is a kis kunyhóban ünnepelnek.