Kiera Cass: The One – Az Igazi

Véget ért a tündérmese, és én ezt - furcsa módon - bánom. A kezdeti habos-babos történet a végén nagyon is komollyá válik, bár szerintem helyenként kényelmes volt kegyetlen módon elvarrni a kellemetlen szálakat. Aki olvasta, talán érti mire is gondolok. America választása nem meglepő, csak az odáig vezető út volt helyenként idegtépő. A trilógiáról egészében érdemes vallani, főleg úgy, hogy eddig még nem volt bejegyzésem a Párválasztóról. Viszont a három kötet alatt sem változott az ízlésem, vagyis nekem nem a tündérmese az Igazi.

Fülszöveg:

A párválasztó kezdetekor a lányok még harmincöten voltak, de közülük csak egy nyerhet. Eljött az idő, hogy a korona végre a győztes fejére kerüljön. Amikor beválogatták a Párválasztóba, America még csak nem is álmodott arról, hogy valaha eljuthat a korona közelébe – vagy Maxon herceg szívéhez. Ahogy azonban egyre közeleg a versengés vége, és a palota falain túl fokozódik a fenyegető veszély, America rádöbben arra, hogy mennyi mindent veszíthet – és hogy milyen keményen kell küzdenie a vágyott jövőért.

A Párválasztó-trilógia kasztrendszere, csakúgy mint minden elnyomó hatalom, ordít a változásért. A háttérben, csendben zajlanak az események, miközben az olvasó a királyi sarj feleségválasztását figyelheti kötetről kötetre. Az éhezők viadala tündéribb változatának is titulálják a sorozatot és kétségtelen, hogy sok a párhuzam. A főhősnő egyértelműen a herceg választottja, ám visszafelé nem ennyire egyértelmű a dolog, főleg, hogy felbukkan az egykori szerelme. A titkos viszony egyenes út a lebukáshoz, de részletek csak a könyvben. A regények olvasása között több hónap telt el, így nehezen rázódtam vissza a kitalált világba, ám mikor ez megtörtént, sajnáltam, hogy vége.

 

America Singer: Kedvenc karakternek indult, de helyenként tesze-tosza volt.

Maxon Schreave: Szerintem túlságosan befolyásolható, nem királyi alkat.

Aspen Leger: Sokszor idegesített, a sorsa pedig bugyuta lett.

A kezdeti lépésekben azt gondoltam, na végre egy szerethető lány, aki kellőképpen bátor, mégis alázatos. Ám a Párválasztó-trilógia során voltak helyzetek, amikor legszívesebben felpofoztam volna, mert nem látta a fától az erdőt.

A királyt túl nyersnek, olykor kegyetlennek ábrázolta az író, de egy uralkodó ilyen. A herceg szerintem nem vezetőnek termett. Megnézném Illéát néhány évvel később, hogyan boldogul a királyi pár.

A palotaőr sokkal hősiesebb, talán nem ennyire egyszerű sorsot szántam volna neki. Szerintem többre hivatott, akár politikus, akár katonai vezető is válhatna belőle. A regénybeli szerepe hangsúlyos, ám a végén mégsem fontos.

Pozitívum: Kellemes emlékeim maradtak a Párválasztóról.

Negatívum: Kedvetlenül álltam neki minden egyes könyvnek.

Kedvcsináló idézet:

„De néha jólesik azt tenni, amit szeretnénk, s nem azt, amit muszáj.”

Sherry Gammon: Szerethetetlen

Borítómániások számára valódi csemege ez a könyv. Hatásos a szürke, borongós világban egy vérvörös ruhába öltöztetett női alak ábrázolása. A horror filmek kedvelői persze rögtön rávágják, olyan mint Samara A kör című klasszikus moziból, de a történetnek természetesen semmi köze a tévéből kimászó lányhoz. Szomorúság, fájdalom, éhezés, alkohol és a drogok is felbukkannak a regényben, emellett a megváltó szerelem, az önbecsülést visszaadó férfi is főszereplőjévé válik a történetnek. Ha nem így lenne, akkor túl valóságos lenne, és nem került volna a sikerlisták élére... .

Fülszöveg:

A tizenhét éves Maggie Brown kiugró arccsontjával és karikás szemével a kábítószeres modellek mintapéldánya lehetne. Maggie problémáját azonban nem a drogok, hanem az anyja jelenti. A lány ráadásul egyre jobban belegabalyodik Seth Prescottba, az új srácba a suliban, és attól fél, hogy a fiú is cserben fogja hagyni, mint mindenki más... Sherry Gammon első regénye, a Szerethetetlen egy trilógia első kötete. A sorozat az emberi szellem erejét és kitartását hirdeti – és azt, hogy soha nem szabad feladni, különösen ha szerelemről van szó.

Izgalmas és egyben nyomasztó folytatást ígért a kezdet. Izgalmasnak nem nevezném a történetet, de a nyomasztó érzés olykor elfogott. Kicsit az Elakadó lélegzethez tudnám hasonlítani az érzéseimet. Csakúgy, mint abban a könyvben, itt is többet érdemelt volna az alapfeltevés. Mert adott egy éhező, lelkileg is megnyomorított fiatal lány, egy kiállhatatlan, alkoholista anya, és a kisvárosban terjedő bűnözés, amelynek magja a drogmaffia. Ennek ellenére hiányérzetem maradt, mert érintettük a krimit, a drámát, a romantikát, ám valahogy egyik sem teljesedett ki, csupán belekóstoltunk egy-egy műfajba. Talán a folytatás többet tartogat.

Szereplők:

Seth Prescott: Semmi izgalmasat nem találtam benne. A jóképűség nem érdekes.

Maggie Brown: Alap nebáncsvirág, aki csak azért is veszélybe sodorja magát.

Booker Gatto: A mókamester. Valószínű, a fordítás miatt nem jönnek át a viccei.

A főszereplők közül számomra a titkos ügynök a legszürkébb karakter. Minden magyarázat nélkül megtudjuk, hogy márpedig ő bizony szerelmes a lányba. A fiú jóképű, odaadó, jól főz és szuper ügynök, de nem mozgatta meg a fantáziám.

A lány jellemrajza sok lehetőséget rejt, testileg-lelkileg sérült, vágyik az anyja szeretetére, akinek a vélt vagy valós érzelmeit csak a levelein keresztül ismerjük meg. A regény második felében már untam a lányt is.

A valamivel idősebb (ha jól emlékszem 28 éves) felügyelő talán a legszimpatikusabb mind közül. Valahogy úgy képzelem, hogy a trilógia második része leginkább róla szólhat. (A harmadik pedig a kétbalkezes orvosról, akire nem biztos, hogy rábíznám az életem:)

Pozitívum: Egy újabb trilógia a sorozatok kedvelőinek.

Negatívum: Egy újabb trilógia, amire várni kell.

Kedvcsináló idézet:

„Valaki szeretett. Én, a szerethetetlen senki mégiscsak szerethető voltam.”

Sarah MacLean: A csábítás kilenc szabálya

Érzelmektől túlfűtött vélemények dicsérik Sarah MacLean: A csábítás kilenc szabálya című könyvét. A mostanában olvasott legjobb könyvnek titulálják, volt, aki le sem tudta tenni, más azt írja: ezerszer összetörte a szívét és ezerszer beleszeretett. Kérdés: miért pont kilenc? A szám jelent valamit, vagy véletlenszerű a mennyiség? Köszönöm, ha valaki tudja és megválaszolja! Sarah MacLeannek tudomásom szerint ez az első magyarul megjelent könyve. A nagy népszerűséget látva azonban nagyon úgy tűnik, hogy nem ez lesz az utolsó...

Rövid tartalom:

Egy igazi lady nem szivarozik, a lovat nem férfimódra üli meg, nem foglalkozik vívással és nem is párbajozik. Ezenkívül nem lő pisztollyal és nem kártyázik férfiklubban.

Lady Calpurnia Hartwell mindig betartotta ezeket a szabályokat, de végül is mi értelme volt ennek? Még mindig nincs férjnél és enyhén szólva elégedetlen a helyzetével. De most megfogadta, hogy megszeg minden szabályt és végre élvezni fogja az életet!

De ahhoz például, hogy végigtáncoljon egy bált vagy szenvedélyesen csókolózzon, kell egy megfelelő partner is. Egy olyan férfi, aki mindent tud a szabályszegésről. Például az elbűvölően vonzó Gabriel St. John, Ralston márki, akinek épp olyan rossz a híre, mint amilyen bűnös a mosolya.

Ha Lady Calpurnia nem vigyáz, akkor éppen a legfontosabb szabályt fogja megszegni: akik az élvezeteket keresik, azoknak soha nem szabad reménytelen szerelemre lobbanniuk…

Kimondottan érdekelt a történet. Újdonságot hozott számomra a történelmi korszak, bár fogalmam sincs, hogy korhűnek tekinthető-e a bemutatása. Összességében véve, majdnem mindegy is, mert nem ez a fontos. Lényeges viszont, hogy a főhősnő szabályokat szegjen meg, kellőképpen legyen bátor, de maradjon a férfi szemében törékeny, ártatlan, meghódítható. Ezidáig nem nagyon érdekeltek a történelmi romantikusok, de ez a regény meghozta a kedvemet hasonló történetek iránt. Ha valakinek van ötlete, milyen ehhez hasonló írások születtek, szívesen fogadom az ajánlásokat!

Szereplők:

Gabriel (Ralston márki): Valódi szívtipró. Vajon tényleg megszelídíthető?

Lady Calpurnia: Vénlánynak tekintették. Rút kiskacsából hattyúvá válik.

Valahogy így képzel el az ember egy márkit. Persze csak akkor, ha jóképű, sármos, szoknyapecér, aki az unatkozó grófnék és kisasszonyok szürke hétköznapjait megfűszerezi. De vajon megváltozik-e egy örök hódító egy kissé csúnyácska, de csupaszív, szenvedélyes nő miatt? A regényben lehet, de hogy a való életben...?

A húszas évei végén járó nő karaktere azért is érdekes, mert a vénlányokról oly kevés szó esik regényekben, filmekben. Valószínű, hogy abban a korban a legtöbb hasonló körülmények között élő nő eljátszott a gondolattal, milyen lenne férfiként viselkedni. A többségüknél mindez megmaradt gondolati síkon, míg főhősünk kipróbálta a csábítás kilenc szabályát. Hogy milyen eredménnyel, az kiderül a könyvből... .

Pozitívum: Kellemes emlék marad. Kedvet kaptam több hasonlóhoz.

Negatívum: Többet olvastam volna a történelmi korszakról.

Kedvcsináló idézet:

„A kaland akkor is megéri, ha maga a tapasztalat csalódás.”

Katy Evans: Real – Valós

Szkeptikusan álltam neki a könyvnek, kicsit félvállról vettem a sztorit, hiszen annyi ilyen és ehhez hasonló történettel találkoztam már az elmúlt években. Szóval elkezdtem és cseppet sem voltam kíváncsi. Ám az első néhány oldal után azt vettem észre, hogy akarom ezt a történetet, róttam a sorokat, az oldalakat és az előző olvasmányaimhoz képest nagyon hamar végeztem vele. Tehát így jártam a Real – Valós című könyvvel...

Rövid tartalom:

Forró. Szexi. Izmos. Fájdalmas. Valós. Perzselő nemzetközi bestseller, mely elsöpör mindent, amit korábban a szenvedélyről képzeltél Remington Tate rossz fiú hírében áll a ringben is, ringen kívül is. Gránitkemény teste és nyers, állati ereje őrületbe hajszolja női szurkolóit. Neki azonban attól a pillanattól, hogy a szemébe nézett, nem kell más nő, csakis Brooke Dumas. Vágya színtiszta, ellenállhatatlan és VALÓS. Brooke számára álomállásnak tűnik a jól fizető új, sportterápiás munka: karban tartani Remington testének tökéletes gépezetét. De mialatt vele és csapatával sorra látogatja a földalatti harc veszedelmes arénáit, Brooke testében is fellobbannak a legősibb vágyak. Izzó vágyuknak azonban sötét oldala is van. Vajon képesek lesznek-e kitartani, amikor fény derül Remy legmélyebb titkára, és Brooke-nak családja segítségére kell sietnie, vagy hirtelen minden, amit olyan valósnak véltek, szertefoszlik?

A sérülés ebben a történetben is kulcsfontosságú. Megszokhattuk már, hogy a romantikus-erotikus történetek főszereplői mind-mind átestek egy nagyobb traumán, amely nemcsak lelkileg, esetenként testileg is maradandó sérüléseket okozott. Jelen történetünkben is mindkét verzió fennáll. A gyógyulás mindkét fél részéről megkezdődik, mihelyst találkoznak, a zene is nagy segítségre van a terápiában. Ez esetben nem egy hangszer kerül elő, hanem az iPod, amelyen tengernyi zeneszám segít az érzelmek felvállalásában.

Remington: Idealizált férfiszereplő, de szerethető.

Brooke: Nem tudni, miben rejlik a varázsa. Számomra szürke.

Melanie: Szokásos hebrencs barátnő, tipikus mellékszerep.

A könyörtelen, mégis kisfiúsan sármos férfi karaktere nem sok újdonságot hozott. Mind külsejében, mind jellemében hozza a hasonló regényekben felvázolt tökéletes férfi szerepét, annak ellenére, hogy pszichés betegséggel küzd.

A nő kisportolt, ápolt, a kellő helyeken nőies. A testi sérülés mély nyomot hagyott a lelkében, ám az írónő helyében jobban kidolgoztam volna a családi hátteret. Így kevésbé tudtam átérezni a hugica iránti aggódást.

A kelekótya barátnő hozza a formáját. Kérdem én: ők is ilyen szenvedélyes körülmények között találják meg az igazit? :)

Pozitívum: Az írónő végig fenntartotta az érdeklődésemet.

Negatívum: A szájamat-szájadat kifejezés használata. (A fordító kedvelheti.)

Kedvcsináló idézet:

„– Most szétverem a faszkalap pofáját – suttogja, és bár a lágy ígéretet fenyegetés hatja át, előrehajolva a szájamba dugja a nyelvét –, utána visszajövök és megtanítalak az engedelmességre.”

Mint említettem, a zene nagy szerepet játszik a történetben. Íme az egyik meghatározó muzsika:

Veronica Roth: A lázadó

A folytatásokkal olyankor vagyok gondban, amikor nem tudom rögtön olvasni. Persze erre mindenki ezt mondja, de tudom magamról, ha nem olvashatom azonnal, akkor lusta leszek folytatni, amikor megjelenik. A történet a homályba vész, újra át kell élnem, bele kell képzelnem magam, és ez szabdalva kicsit nehéz. Csak egynéhány, számomra különösen kedves sorozat esetében működik mindez olajozottan.

Rövid tartalom: 

Egyetlen döntésed hatására megváltozhatsz - vagy akár meg is semmisülhetsz. Minden egyes választásunknak megvannak a maga következményei - Tris Prior is megtapasztalja ezt, amikor nyugtalanság s zavar támad körülötte a társadalom valamennyi csoportjában. Meg kell próbálnia megmenteni a szeretteit - és önmagát -, miközben újra meg újra szembesül a fájdalom, a megbocsátás, az azonosulás, a hűség, a politika, a szerelem és a szeretet kérdéseivel.

Sokkal korábban olvastam a trilógia első részét, így kezdetben nehezen tudtam felvenni a ritmust. Bizonytalannak, dekoncentráltnak éreztem magam, és csak a könyv közepétől érdekelt igazán a végkifejlet. Az is bennem motoszkált, hogy ugyan, mi a fene baja van ennek a lánynak! Nem tudtam azonosulni a problémáival, a titkolózásával, és ez számomra nagy baj a jövőre nézve. 

Tris: Idegesített, sokszor bosszantott a hozzáállásával.

Négyes: Kissé elvesztette a varázsát.

Christina: Pozitív csalódás, de csak ennyi. 

Caleb: Eddig sem volt a szívem csücske.

Marcus: Még nem tudom hová tenni, kíváncsivá tesz. 

Peter: Még sok lehetőség rejlik a karakterében.

A beavatott Trist nagyon szerettem, A lázadót már kevésbé, ettől függetlenül érdekel, milyen lesz A hűséges. Még nem tudom rávenni magam a harmadik rész elolvasására, de ígérem, egyszer az az idő is eljön. Megjegyzem, a filmet még nem láttam, de mindenképpen pótolni fogom.

Kedvcsináló idézet:

"A Tobias Eaton hatásos név."

Akkor szakítsunk?

Eredetileg nincs kérdőjel a könyv címének végén. Én hozzátettem, mert magamnak teszem fel a kérdést. Szakítsak-e a gimis történetekkel?

Leiner Laura újabb sikerkönyvéről van szó. Leszögezem, a Szent Johanna Gimi sorozatot imádtam, pedig akikről szól, akár a gyerekeim is lehetnének. A Bábel is tetszett, de már kevésbé, mint a francia tagozatos középiskolások története.

Az Akkor szakítsunk modern, fiatalos, de kevesebb a humor, mint Laura eddigi könyveiben. Persze jó kérdés, miért hasonlítom a régebbi történetekhez. Talán azért, mert a nézőpont nem változott, a karakterek is fellelhetők egyik-másik sztoriban, így óhatatlan a mérce felállítása. Szórakoztató, könnyen olvasható, ezért JÓLESETT.

A címben feltett kérdésre a válaszom: NEM. Továbbra is elolvasom a gimis történeteket. (Még ennyi idősen is.)

A bejegyzés végére egy kis muzsika. Fitz And The Tantrums: Out Of My League

A kezdő sorok

Céltalanul kezdek el írogatni. Elsősorban könyvekről, esetleg filmekről, néha egy-egy zenéről. Éppen, ami foglalkoztat. Amiről olvasok, arról írni is akarok. Majd a jövő eldönti, érdekes lesz-e, vagy érdekel-e valakit. A lényeg: nincs kötöttség, nincs, aki sürgessen. Amikor időm van, akkor leülök a gépem elé és gépelek néhány sort. Vagy többet... . Majd az idő és a gondolataim eldöntik.

Ami biztos: sok ifjúsági regényt olvasok, holott már nem tartozom a fiatalok közé. Lassan-lassan középkorúvá válok (sokan már a koromból adódóan most is annak tartanak), ennek ellenére szeretem a fiataloknak és fiatalokról szóló könyveket.

A lényeg, most is egy ifjúsági regénybe kezdtem bele:

Még nagyon az elején járok (kb. 20. oldal), de tetszik a szerző stílusa. Szóval, kíváncsian várom a folytatást! Ha "beljebb" jutottam, bővebben is kifejtem. Egy eltévedt e-mailből kezdődik a két fiatal vonzalma. Az ilyen és ehhez hasonló tévedések mindig jó alapot szolgáltatnak egy történethez. Kérdés, hogy az író élni tud-e vele. Nos, majd meglátjuk.





 Addig egy kis zene. Az aktuális kedvencem: