Debbie Macomber: Tizenkét nap karácsonyig

Egészen tüneményes volt ez a történet. Aki egy valódi ünnepi limonádéra vágyik, annak maximális kikapcsolódást nyújt a regény. Talán kicsit korán olvastam karácsonyhoz viszonyítva, de a hangulatot mindenképpen megalapozta. Bebizonyosodott, hogy nemcsak filmek, hanem regények is jó szolgálatot tehetnek a karácsonyi feeling megteremtéséhez. Amúgy a könyv olvasása közben éppen az jutott eszembe, mennyire filmvászonra, de legalábbis a tévé képernyőjére kívánkozna ez a történet.

Tartalom: 

Az életvidám, barátságos Julia Padden mindenkit kedvel, a kimért, zárkózott szomszédját, Cain Maddoxot kivéve. Nem számít, mennyire jóindulatúan közeledik a férfihoz, az minden alkalommal elutasítóan reagál. Amikor azonban Julia rajtakapja Caint, hogy ellopja az újságját, elhatározza, hogy mindenképp lebontja a másikat körülvevő falat. És ennek csak egy módja van: ha kedvességbe fojtja a férfit.

A lány lépésről lépésre dokumentálja a küldetését a blogján, amelynek a Tizenkét nap karácsonyig címet adja. Bár az első néhány kísérlete visszapattan a férfiról, aki még a házi készítésű csokis kekszet is visszautasítja, a története egyre több emberhez jut el az interneten, mind többen és többen kezdik követni a kalandjait. Így hát Julia folytatja a kísérletet, és szép lassan rájön, hogy az érzéketlen külső gondoskodó férfit takar, akit talán még szeretni is tudna. De vajon túléli-e a bontakozó szerelmük, ha kiderül: Julia ország-világ elé tárta formálódó kapcsolatukat? 

Értékelés: 

Úton-útfélen találkozom Debbie Macomber nevével, de eddig még nem sikerült tőle olvasnom. Szerintem jól választottam, amikor ezt a kis karácsonyi sztorit vettem a kezembe. Kellőképpen mai volt a történet, a blogírás, a karácsonyi hajtás jól illusztrálja mindennapjainkat. Gördülékeny, egyben kiszámítható volt az események láncolata, de szerintem ezt a sablonosságot egyetlen Macomber rajongó sem rója fel az írónőnek. Ráadásul időről időre megidézi Dickens nagy klasszikusát, a Karácsonyi éneket, amely nekem személy szerint nagy kedvencem. 

Julia: A boldogság mintaképe, mellette soha nem lehet unatkozni. 

Cain: Kezdetben morcos vénember érzetét kelti, de előbújik jófiús sármja. 

Tipikusan az a nő Julia, aki a legszomorúbb embert is képes megvigasztalni. Persze neki is vannak rossz napjai, de ezeken a periódusokon gyorsabban felülkerekedik, mint egy átlagember. Az önzetlen segítségnyújtás számára evidencia, de valójában így próbálja túlélni a magányos hétköznapokat.

Cain, a szomszéd kezdetben ellenszenves figura, szinte a történet végéig megmaradt egy életunt férfinak. Persze eljött az idő, amikor megenyhült Julia iránt, mert a lány életigenlő magatartása bárkit magával sodor. Még egy olyan szőrös szívű, jóképű férfit is, mint Cain. 

Bernie: Cain nagyapja szöges ellentéte unokájának, egy jóságos nagyapó. 

Cammie: Julia barátnője a távolból irányít, a keze mindenhova elér. 

Nagyon aranyos volt Cain nagyapja, aki mindenáron megpróbálja elsimítani az ügyet unokája, Cain és Julia között. Szerintem mindenki ilyen nagyapókra vágyik.

Julia barátnője több ezer kilométer távolságból, a blog és a telefon segítségével követi az eseményeket. Cammie jó érzékkel veszi észre barátnője érzelmi változásait. 

Pozitívum: Már most megalapozta a karácsonyi hangulatomat. 

Negatívum: Talán egy kicsit rövid volt, és nem hagyott mély nyomot bennem. 

A könyv borítója tulajdonképpen egy ajtó, amely már karácsonyi díszbe öltözött a kopogtatót körbeölelő dísznek köszönhetően. Igazi amerikai karácsonyi érzést kelthet az olvasóban. Persze nem tudom, milyen a karácsonyi hangulat a tengerentúlon, de szerintem a filmekből mindenkinek ismerős a zöld koszorú piros masnival. 

Kedvcsináló idézet: 

„– Valaki haldoklik idebent? Csak mert a hangok alapján biztosan.

Juliának komoly erőfeszítésbe került udvariasnak maradnia.

– Az éneklésemre célzol?

– Vedd. Halkabbra.”