Alexa Riley: Mindent bele

Rég volt, hogy ennyire untam volna egy könyvet. Vannak történetek, amelyek nem tudják lebilincselni az embert, mert valahogy távol áll a személyiségüktől. Ez a regény viszont egyszerűen csak pocsék volt, egy Szürke 50 fanfiction, vagy még annak is gyenge. A „nagy” előd, Grey és Ana párosa sem irodalmi műremek, de az legalább kikapcsolt. Alexa Riley megálmodott karakterei idegesítőek, a férfi főszereplő pedig irritáló hatással volt rám. Csak akkor ajánlom bárkinek is, ha tényleg nincs más könyv a közelben.

Tartalom: 

Mallory Sullivan készen áll rá, hogy elkezdje új életét. Osztályelsőként érettségizett, majd megkapta az Egyesült Államok leginkább sóvárgott ösztöndíját. Kemény munka és eltökéltség juttatta el addig a pillanatig, hogy azt az életet élje, amelyről szülők nélkül csak álmodozni tudott.

Sosem számított rá, hogy Oz lesz álmai netovábbja. Olykor azonban a sors dönti el, kibe szeretsz bele. Ki miatt veszíted el az önuralmadat? Kié a lelked?

Ám aztán rájössz, hogy egyáltalán nem a sors keze volt… 

Értékelés: 

Mostanában egyre több könyvre rásütik a bélyeget: kár volt a papírt pocsékolni. Nálam most ez a regény került az első helyre a papírpazarlás csoportban. A történetben semmi érdekfeszítő nem volt, kb. három mondatban el lehetett volna rendezni. Abszolút érezhető, hogy a Szürke 50 mintájára készült, de még rajongói írásnak is rendkívül gyenge, klasszisokkal jobbak keringenek az interneten. Az árva lány és a gazdag fiú egymásra találása annyira bagatellre sikerült, hogy az már fizikailag is fáj. Sajnálom, hogy ennyire negatív az értékelés, de ami rossz, az rossz. 

Mallory: Egy árva lány, aki burokban él – eléggé faramuci helyzet. 

Oz: Szerintem nem normális, mert nincs kézzelfogható magyarázat az elvakultságára. 

Megismerünk egy árván maradt lányt, akinek sikerült az intézetben és a nevelő családoknál olyan szerencsés módon burokban élnie, hogy nem találkozott drogokkal, a szex-szel, az erőszakkal. Ez még kis jóindulattal el is fogadható. Erre jön egy lehengerlő csávó, és minden elvét feladva szinte azonnal elé veti magát.

Oz pedig számomra egy antipasi. Egyáltalán nem mozgatta meg a fantáziámat. Aki ilyen elvetemült módon, habzó szájjal, vérben forgó szemekkel jelöli meg a területét, azt csak sajnálni tudom. A férfi beteg ember, aki évekig várt, amíg becserkészheti ártatlan prédáját. Mint a végén kiderült, meg is érdemelték egymást. 

Paige: Mallory barátnőjén nehéz kiigazodni, ha kell ököllel védi meg a lányt. 

Ryan: Keveset tudunk meg Oz biztonsági főnökétől, de ő cukinak tűnik. 

Igazi Supergirl Mallory barátnője. Paige mindig rajta tartja a szemét az ártatlan lányon, talán neki is köszönhető, hogy Mallory nem került bajba eddig.

Ahogy a regényben gúnyolják, Amerika kapitány Oz biztonsági főnöke. Nemcsak Mallory-ra vigyáz, hanem Paigen is szívesen legelteti a szemét. 

Pozitívum: Sajnos nem találtam egyetlen pozitívumot sem. 

Negatívum: Hogy létezik ez a könyv, az már egy nagy negatívum. 

A könyv borítóján egy álmodozó öltönyös fiú látható. Abból gondolom, hogy az emlékeiben jár, mert egy kicsit visszapillant a háta mögött, így azt az érzést kelti, hogy ábrándozik. Hanyag elegancia jellemzi az öltözetét, mögötte pedig New York látképe is felsejlik. Az egész borítónak lilás színű az összhatása. 

Kedvcsináló idézet: 

„Nagyon furcsa álmom volt egy zafírkék szempárról és arról, hogy elvesztem egy labirintusban. Nem hinném, hogy pszichológus kellene ahhoz, hogy ezt megfejtsem.”