Samantha King: A döntés

Izgalmas alaptézis, ám a kivitelezés gyenge. Az elejétől fogva kiszámítható a történet, aki olvasott már néhány thrillert szerintem azonnal rájön a turpisságra, és a főszereplő döbbenetén nem tud osztozni az olvasó. Jönnek az újabb és újabb csavarok, ám már oldalakkal korábban rájöhetünk, hogy hamarosan megtörténik, amit sejteni véltünk. Nagyon vártam, hogy elolvashassam ezt a regényt, de sajnos most nagyobb volt a füstje, mint a lángja. Kár érte, mert az alapötlet szerintem zseniális.

Tartalom: 

Maddie-nek mindene megvan, amire vágyott: férj, két gyerek, otthon egy rendes környéken. Az élete tökéletes. Egészen addig, amíg az ikrei tizedik születésnapjának a reggelén be nem csenget hozzá a végzet. Egy símaszkos férfi áll az ajtóban, fegyverrel a kezében, és arra kényszeríti az asszonyt, hogy döntsön, melyik gyermeke haljon meg, és melyik éljen tovább: a fia vagy a lánya.

A valóra vált rémálom után a nő élete romokban hever: a családja széthullik, ő pedig összeroppan, és a trauma hatására elveszíti az emlékeit. Ezért minden idejét azzal tölti, hogy összerakja kirakós játék darabjait, és rájöjjön, ki és miért tette ezt vele. Amikor azonban tisztulni kezd a kép, rádöbben, hogy az életében sokkal több a titok, mint ahogy korábban sejtette, és egyre világosabbá válik az is, hogy a családja még mindig veszélyben van. 

Értékelés: 

A legfőbb negatívum, a kiszámíthatóság mellett azért volt erénye is a könyvnek. A karaktereket jól hozta az írónő, a sok-sok emlék felidézése által a főszereplő a sokkos állapotból feltornássza magát a számára elérhető legmagasabb szintre. A mintacsalád bemutatása már a kezdetektől sántít, valahogy érezhető a feszültség a két felnőtt között. A gyerekek pedig a koruknál sokkal érettebben viselkednek, a körülmények őket sem hagyják hidegen. Ami biztos, az anyai szeretetet, és a gyermekek anyjukhoz való ragaszkodását nagyon szépen megírta Samantha King. 

Maddie: Eleinte idegesítő a delíriumos állapota, de megbocsátható a trauma miatt. 

Dom: Már vőlegényként sem szimpatikus, csak ilyennel ne kerülj össze soha! 

Nagyon bosszantott Maddie depresszív hangulata a történet elején. Aztán belegondoltam, hogy a döntésének mekkora hatása lehet, így el tudtam fogadni a homályos hétköznapjait. Anyaként szerintem könnyű együtt érezni az asszonnyal, aki egy idő után harcos anyatigrissé válik.

Domot viszont a hátam közepére sem kívántam, nagy hiba volt őt választani a gyerekek apjának. Kezdettől fogva birtokló hajlamú, aki előtt le kell borulni, mert eltartja a családját. A női nemet semmibe veszi, ingyenélőnek tartja a feleségét, a gyerekeivel is csak hébe-hóba csinál közös programot. 

Max: Napi szintű vendég lett a háznál, Dom utálja, hogy öccse befurakszik közéjük. 

Annabel és Aidan: Tüneményesek, főleg a kisfiú. 

Dom öccse gyakori vendég a családnál, ő a jó fej nagybácsi, aki mindig hoz ajándékot, de ez Domnak és érdekes módon a lányának sem tetszik.

Annabel a titokzatosabb a testvérek közül, már kevésbé érdeklik a nagybácsi játékai, a naplójába menekül. Aidan viszont még ízig-vérig gyerek, angyali kisfiúcska. 

Pozitívum: Örülök, hogy hosszas várakozás után elolvashattam. 

Negatívum: Számomra nagyon kiszámítható a történet, így kevésbé élvezhető. 

A könyv borítója nincs túlbonyolítva, mégis ízléses és mondanivalója is van. Két gyermek árnyéka látható, amint önfeledten játszanak a léggömbökkel. Nem is kérdés, hogy a történetben szereplő ikrek, Annabel és Aiden a főszereplői a fedlapnak. A borítón is olvasható a legfőbb kérdés: Mit tennél, ha választani kellene a két gyereked közt? 

Kedvcsináló idézet: 

„Emlékszilánkok. Parányi aranyszemcsék, mélyen eldugva a mindennapi családi élet nyersgyapjú-színű anorákjának a zsebében.”