Karen Hawkins: A makrancos hercegnő (Hurst amulett 4.)

Régóta vágytam könnyen emészthető, habkönnyű történetre. Sajnos nem voltam elég körültekintő, így beletenyereltem egy történelmi romantikus negyedik, egyben befejező részébe. De... Ez semmit nem vont le az értékéből. A szerző úgy irányította a tollát, hogy az se szenvedjen hiányt semmiben, aki nem olvasta az előző három epizódot. Azt nem mondom, hogy most azonnal elolvasnám a hiányzó részeket, de jó szívvel gondolok vissza a Hurst amulett negyedik részére, és ezentúl nyomon követem a General Press sorozatát.

Előzmények:

Kincsvadászok

Olthatatlan szenvedély

A veszély vonzásában

Tartalom:

Michael Hurst, a híres egyiptológus leghőbb vágya, hogy megtalálja az ősi családi amulettet. Amikor a különc felfedező rájön, hogy az ereklye Skóciában lehet, úgy dönt, nélkülözhetetlen, ám kissé házsártos munkatársával, Jane Smythe-Haughtonnal együtt odautazik. A mindig magabiztos lányt alaposan felkavarja az utazás gondolata, és ahogy közelednek úti céljuk, a vadregényes Barra szigete felé, egyre különösebben kezd viselkedni. Kísértik a múltja árnyai, és a jóképű munkaadója iránti vonzalmát sem tudja többé elfojtani.

Miközben a családi ereklye után nyomoznak, a férfi is rádöbben, hogy Jane többet jelent számára egy megbízható munkatársnál. Az amulettre azonban mások is fenik a fogukat. Vajon Jane és Michael még azelőtt megtalálják a kincset, hogy az illetéktelen kezekbe kerülne? És megfejtik-e életük másik nagy rejtélyét, hogy mit is éreznek valójában egymás iránt?

Értékelés:

Szerintem senkinek nem kell bemutatni a történelmi romantikus regények mibenlétét. Aki szereti a műfajt, nem fog csalódni ebben a történetben sem. Aki ódzkodik, annak egy próbát azért javasolnék. Nem kell világmegváltó gondolatokat keresni, elég sodródni az árral, és közben akár még jól is lehet szórakozni. Azt nem tudom, mennyire hű történelmileg a regény, de valójában nem is érdekel. A lényeg, hogy én hiszek az írónak, akár van valóságalapja a történetének, akár csak egy légből kapott ötlet volt a sztori.

Jane: Öntudatos, modern gondolkodású nő. Mindenkit elbűvöl maga körül.

Michael: Kissé nehéz fejű, nehezen esik le neki a tantusz, nemhiába: tudós.

Nem a legszebb, legbájosabb teremtés Jane, de a körülötte élőket mind-mind ámulatba ejti. A sok-sok kaland során, amelyet a főnökével átélt, mindig talált valakit, aki kihúzta őket a csávából. Csupán a vonzó régészt nem tudja a bűvkörébe vonni, a férfi csak az alkalmazottját látja benne.

Akkor változik Michael véleménye, amikor Jane a szülőföldjén kivirágzik, és a férfi megannyi titok előtt találja magát. Az okos teremtés már nem csupán a munkatársa, hanem egy megoldandó feladat, egy feltáratlan kincs, amelyet a régész mihamarabb a magáénak akar tudni.

Lindsee: Jane gyerekkori barátnője sokat változott, az asszony titokzatossá vált.

Ammon: Michael inasa titokzatos figura, sokat eltűr munkaadójától.

Sok év eltelt, mióta Jane nem találkozott barátnőjével. Lindsee megözvegyült, ezzel együtt egyfajta titokzatosság lengi körül.

Titokzatosság tekintetében Ammonnak sem kell a szomszédba mennie. Szerintem sok békát lenyel, Michael nagyra becsüli őt, de tiszteletét furcsán mutatja ki az inasnak.

Pozitívum: Régen olvastam hasonló regényt, és jólesett.

Negatívum: Egyből egy sorozat befejező részébe futottam, de ez az én hibám.

Tetszik a könyv borítójának színösszeállítása. A háttér püspöklila, amelyhez jól illik a képen látható fiatal lány hasonló színű ruhája. A vízzel körülvett szikla, és a rajta elterülő modell valószínűleg azt a skóciai szigetet jelképezi, amelyen a történet játszódik. (Azt nem tudom, valóban létezik-e ez a sziget, bocsi a tudatlanságomért.)

Kedvcsináló idézet:

„– Mitől olyan derűs ön mindig? – kérdezte Michael bosszúsan.

– Mert ez idegesíti önt – mosolygott angyalian Jane –, és én csak azért élek, hogy önt idegesítsem.”