Katerina Diamond: A tanár

Szinte sóvárogva vártam, hogy összeérjenek a történet szálai. Sok krimihez hasonlóan itt is feszültségfokozó hatást ért el a szerző a több szálon futó eseményekkel. Már kezdettől fogva tudja az olvasó, hogy a különböző helyszínek és történések, az eltérő foglalkozású emberek mind-mind kapcsolatba hozhatók egymással. Szigorúan 18 év felettieknek javasolt, mert a gyilkolás módszerei a középkori kínzókamrákat idézik. Nem okozott meglepetést a végkifejlet, de az ahhoz vezető út tanulságos volt.

Tartalom: 

Egy exkluzív devoni fiúiskola igazgatóját holtan találják az iskola aulájában; felakasztotta magát. Néhány órával korábban egy csomagot talál az íróasztalán, és azonnal tudta, ki és miért üzent neki ily módon. És azt is, hogy mi az üzenet: elérkezett a vég.

És ez csak az első a furcsa halálesetek vagy éppen különös kegyetlenséggel elkövetett gyilkosságok sorában, amelyeknek az exeteri rendőrség két nyomozója: a zaklatott múltú Imogen Grey őrmester és a társa, Adrian Miles próbálnak a végére járni. Ahogy egyre jobban belegabalyodnak a korrupció, a hazugságok és a kizsákmányolás hálójába, minden egyes lépéssel közelebb kerülnek egy félelmetes titkokhoz, amelyet évtizedek óta őriznek a közösség legbefolyásosabb tagjai. És amikor a két rendőr végül rájön, valójában mi is motiválja a gyilkost, vajon tényleg meg akarják majd állítani? 

Értékelés: 

A zsarupáros tagjai is megérnek egy misét, ez a könyv volt a bevezető Imogen és társa mindennapjaiba. Ám a halálesetek korántsem nevezhetőek átlagosnak. Középkori kínzóeszközök tárházát vonultatja fel a regény, még elképzelni is gyomorforgató, mi mindenre képesek ezek az eszközök. Hát még az emberek, akik mindezt kitaláltak. A helybeli hódító zsaru, Adrian, és a kissé ápolatlan nyomozónő, Imogen mellett fő szerepet játszik a történetben az egyetemi évei alatt megalázott Abbey, és preparátor segédje, a mindig titokzatos Parker. 

Adrian: Mindig ott van a sűrűjében a dolgoknak, vonzereje evidensnek hat. 

Imogen: Takargatja nőiségét, súlyos titok lappang körülötte. 

Abbey: Zárkózottságának oka a múltjában keresendő, a munkája a mindene. 

Parker: Álmodozó fiatalembernek tűnik, aki ösztönösen vonzódik az elesettekhez. 

Nem lehet hibázni egy jóképű, nemtörődöm zsaru szerepeltetésével, aki amellett, hogy a nők kedvence, egy kicsit ágrólszakadt. Így van miért sajnálni, együttérezni vele. A szakmai múltján csorba esett, ezt próbálja kijavítani, de csak mind jobban elmerül a mocsárban.

Talán a segítségére siethet egy máshonnan kiutált nyomozónő, aki nem a külsejével, inkább a szakmai tudásával nyűgözi le a férfit. Persze a romantikusabb olvasók egyből kettejük egymásra találásának drukkolnak. Ám az látszik, hogy nem egy súlycsoportba tartoznak, de Imogen egy nagyon is kedvelhető karakter.

A múltbeli visszaemlékezések felidézik Abbey, a múzeumban dolgozó lány gyötrelmeit. Az egyetemi évek alatt súlyosan bántalmazták, így a mostani munkája, a múzeumban látható kitömött állatok restaurálása egyfajta gyógyír a számára. Így nem kell sok emberrel kapcsolatba lépnie.

Szinte az égből pottyan a segítség, Parker, akivel hamar megkedvelik egymást. A közös munka, a nagy hallgatások egyfajta elválaszthatatlan köteléket jelent közöttük. Abbey tudja, hogy a férfi is súlyos titkokat őriz, és reméli, hogy bizalmába fogadja. Semmi kétség nem volt bennem kettejük kapcsolatát illetően. 

Pozitívum: Hamar megkedveltem a fő karaktereket. 

Negatívum: A gyilkosságok gyomorforgatóak, főleg az élénk fantáziájúak számára. 

A könyv borítója hirdeti: Egy lecke, amit sosem felejtesz el. Számomra kissé félrevezető a cím (A tanár), de a spoilerveszély miatt nem részletezem, miért. Érzékletesre sikerült a fedlap, az almát szeletelő kés, a gyümölcs leve helyett fröccsenő vér tényleg azt ígéri, hogy vérfagyasztó történetet kapunk. 

Kedvcsináló idézet: 

 „Mert egyesek Istentől való joguknak tekintik, hogy kényük-kedvük szerint megalázzanak másokat. Hogy uralkodjanak fölöttük, és a játékszereiknek tekintsék őket.”