A száz éve született Szabó Magdára emlékezünk. Összegyűjtöttem az írónő legszívhezszólóbb idézeteit. Íme az általam rangsorolt 10 legemlékezetesebb gondolat:
„Nem tudom, meddig élek, de ameddig még élek, meg
kell tanulnom, milyen az, amikor az ölel magához, akinél
ottfelejtettem a lelkemet.” (Für Elise)
„Azt kell nekik mondani, hogy jó napot kívánok,
mert az embereknek nem mindegyik napjuk jó.” (Tündér Lala)
„(…) attól, hogy kölcsönösen szeretjük egymást,
még úgy meg tud döfni, hogy térdre esem. Éppen azért, mert én
is szeretem. Csak az tud nekem fájdalmat okozni, akihez közöm van
(…). (Az ajtó)
„Aki engem egyszer megkap, az megkap egészen, de azt
el is veszem magamnak egészen én is, én nem vagyok se folytatás,
se jóvátétel, nem tűrök se vetélytársat, sem emléket, sem
álmot, egy árnyékot se tűrök el, jól vigyázzon, aki engem
szeret, és akit én szeretek.” (Megmaradt Szobotkának)
„Anyámnak nem gyújtottam gyertyát. A fényt nem
lehet megvilágítani.” (Régimódi történet)
„A gyerekeknek általában van jellemük, csak a
felnőttek kinevelik belőlük.” (Mondják meg Zsófikának)
„(…) attól, hogy az ember nem beszél valamiről,
még gondol rá. Sőt. Többet gondol rá.” (Álarcosbál)
„Minek tanítanak olyan hülyeségeket az iskolában,
hogy jótét helyében jót kell várni? Az ember komolyan veszi,
iparkodik, reménykedik, aztán nem történik semmi.” (Az őz)
„Csak azok halnak meg, akik egész életükben nem
csináltak semmit. Aki tett valamit, nem magáért, hanem másokért,
mindenkiért, az megmarad.” (Álarcosbál)
„Mindig gyanakodtam a jó emberekre. Soha kicsi
koromban se hittem, hogy a jóság természetes állapot. Minden
jóság mögött azt éreztem, hogy most kifizetnek valamit
valakinek, vagy előre befizetnek valamiért.” (Az őz)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése