Colleen Hoover: Verity

A Verityre még most is jól emlékszem, pedig 2020-ban olvastam. Colleen Hoover remekül játszik az olvasó idegeivel, és végig kétségben tart, hogy kinek hihetünk. Egy sötét, izgalmas történet, ami még sokáig motoszkál bennünk.

Freida McFadden: A ​tanár

Gyorsan olvastatja magát. A titkokat és fordulatokat jól adagolja, bár McFadden receptje már ismerős. Ennek ellenére szórakoztató és feszült thriller, amit könnyű egy ültő helyben végigolvasni.

Freida McFadden: Never ​lie – Sose hazudj

Lassan kezdenek összefolyni bennem McFadden történetei. Hasonló a recept, de úgy tűnik, működik, mert ezt is nehéz volt letenni. Nem a kedvencem tőle, de könnyed, fordulatos thrillernek tökéletes.

    McFadden ezúttal is ügyesen adagolja az információkat, így sokáig nem lehet biztosan tudni, merre tart a történet. 

    A hangulat végig nyugtalanító, miközben a rövid fejezetek gyorsan viszik előre az olvasást. A váltakozó nézőpontok tovább fokozzák a bizonytalanságot, és több alkalommal is sikerül elbizonytalanítaniuk. Ugyanakkor a fordulatok mögött egyre inkább felismerhetővé válik a szerző jól bevált módszere. 

    A Sose hazudj így nem hozott számomra újat, de egy könnyen olvasható, ügyesen felépített thrillerként most is működött.

Freida McFadden: The ​Tenant – A bérlő

    Most először csillogtatta meg igazán a humorát a szerző, és ez nagyon jól állt a történetnek. Az eddig olvasott könyvei közül ez tetszett a legjobban. Feszült volt, de közben több ponton is sikerült meglepnie.

B. E. Belle: Elítéltek

    Nem igazán talált meg a történet. A párbeszéd sokszor mesterkélt, a cselekmény pedig csapongó és helyenként nehezen követhető volt. Az alapötletben láttam lehetőséget, de összességében nem lett a kedvencem. 

Freida McFadden: A ​tökéletes fiú

    Kezdem kiismerni Freida McFadden stílusát, így sajnos már hamar sejtettem, mi lesz a csavar. Ettől még feszes és könnyen olvasható thriller, a családi feszültség pedig végig működik. Most azonban hiányzott az igazi meglepetés, ezért nálam ez a könyve nem lett kiemelkedő.

Dan Brown: A ​titkok titka (Robert Langdon 6.)

    Dan Brown most is tudja, hogyan tartsa fenn a feszültséget. Engem viszont ezúttal már zavart a folyamatos rohanás, mert a történet mégis csak apró lépésekkel haladt a végkifejlet felé. A Langdon-regények rajongóinak így is jó választás lehet, de nálam most nem lett kedvenc.

Liz Nugent: Sally ​Diamond, a furcsa lány

Nyomasztó, felkavaró olvasmány, amely a legutolsó oldalig képes feszültségben tartani. Nem kínál feloldozást, csak fájdalmasan emlékeztet rá, hogy szörnyetegek voltak, vannak és lesznek. Sokáig ott marad az ember gondolataiban, még az utolsó oldal után is.

Freida McFadden: A ​fogoly

Freida McFadden most is jól adagolja a feszültséget, a fordulatok végig működnek. 

Néha viszont mintha egy tinihorror dramaturgiája köszönt volna vissza, a szereplők mögül pedig hiányzott az igazi mélység. 

Szórakoztató olvasmány, de ezúttal nem hagyott bennem maradandó nyomot.

Freida McFadden: The ​Boyfriend – A barát

Feszes tempó, folyamatos feszültség és jól időzített fordulatok – ebből nincs hiány. 

Számomra viszont a karakterek túl felszínesek maradtak, így inkább a történet eszközeinek, mint valódi embereknek éreztem őket. Emiatt a drámai pillanatok sem ütöttek akkorát, mint vártam. 

Ennek ellenére egy pörgős thriller, ami könnyen beszippant, ha szereted a csavaros történeteket.

Linda Green: Aki bújt…

A szülők rémálma a téma, amely nyomasztó érzéseket keltett bennem is. Bárhogyan is veszíti szem elől gyermekét egy anya, a kínok kínját is kiállná azért, hogy visszakaphassa. Korábban egy hasonló történetet feldolgozó könyvben olvastam: nem kell megkínozni egy anyát, hogy titkokat szedj ki belőle. Elég csak elvenni a gyermekét, és bármire ráveheted. Linda Green most elsősorban az emberi pszichét akarta bemutatni egy bizonyos szituációban. Ezáltal nem volt kellőképpen izgalmas a történet, inkább csak lehangolttá tett.

Charlotte Link: A róka völgyében

Megrázó, felkavaró a tartalom, a kivitelezés viszont jobban is sikerülhetett volna. Az előrevetített történések végül nem hozták azt a remélt feszültséget, amellyel a fülszöveg kecsegtetett. Szerintem zseniális volt az alapsztori, az emberek többségének rémálma vált valóra a történetben, majd ez a szörnyűség banális véletlenek folytán kicsúcsosodott, majd a sztori valahogy más mederbe terelődött. Sajnálom, hogy nem azt kaptam, amire számítottam. A regény hangulata ugyanakkor nyomasztó, kicsit talán skandinávos.

RÁADÁS – AZ

Szerintem nem vagyok egyedül az érzéssel, miszerint ezentúl máshogy nézek majd a bohócokra. Ezután sem félek tőlük (sokkal inkább a pókoktól, továbbra is), de előfordult, hogy éjszaka a mosdóba lépve kissé paranoiás lettem. Hozzáteszem: borzasztó lassan haladtam a regénnyel, de ez az én problémám, mert Stephen King továbbra is zseniális, és AZ az egyik leghátborzongatóbb teremtménye, mert a gyerekek legősibb félelmeinek teljes arzenálját felvonultatja. Olykor szürreálisnak is hatott, de ez nem rontott az összképen. King forever.

Paula Hawkins: A víz mélyén

Nem tudtam megkedvelni a karaktereket, és olvasás közben rájöttem, hogy Paula Hawkinsnak nem is célja, hogy szeressük a szereplőit. Így volt ez már előző regénye, A lány a vonaton esetében is. Senkiben nincs annyi jóság, hogy feledtetni tudja a sok rosszat. A ki nem mondott szavak, az el nem suttogott kérdések most is számtalan tragédiához vezetnek. A sok belső vívódás, kevés párbeszéd miatt kissé életszerűtlen. Valahogy elképzelhetetlen, hogy ennyi félreértés történjen, de ettől függetlenül sokan szeretni fogják ezt a regényt is.

Samantha King: A döntés

Izgalmas alaptézis, ám a kivitelezés gyenge. Az elejétől fogva kiszámítható a történet, aki olvasott már néhány thrillert szerintem azonnal rájön a turpisságra, és a főszereplő döbbenetén nem tud osztozni az olvasó. Jönnek az újabb és újabb csavarok, ám már oldalakkal korábban rájöhetünk, hogy hamarosan megtörténik, amit sejteni véltünk. Nagyon vártam, hogy elolvashassam ezt a regényt, de sajnos most nagyobb volt a füstje, mint a lángja. Kár érte, mert az alapötlet szerintem zseniális.