Sarah J. Maas: A Court of Mist and Fury – Köd és harag udvara (Tüskék és rózsák udvara 2.)

Egy jól kitalált karakter viszi a vállán az egész történetet, így nálam a kedvencek körébe lépett a sorozat. Majdnem egy évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy ekkora rajongással olvassak egy könyvet. Már az első regény is figyelemre méltó volt, viszont a Köd és harag udvara messze túlszárnyalta a bevezető kötet színvonalát. Nem hibátlan a könyv, a szerző, Sarah J. Maas még mindig nem az első számú kedvencem, de Rhys karaktere minden botlást feledtetett. Rajongva várom a harmadik rész magyar fordítását, reméljük, év végére kiadják.

Andy Weir: Artemis

Irigylem Andy Weir főszereplőit, mert reális gondolkodásuknak köszönhetően a jég hátán is megélnének. Elég néhány szem krumpli, vagy egy hegesztő pisztoly, és a fizika törvényeinek ismeretében túlélik az apokalipszist. Mivel gőzöm sincs, van-e valóságalapja ezeknek a téziseknek, ezért hiszek az írónak, megkajálom a történetet, és még élvezni is tudom annak ellenére, hogy esetenként egy mukkot sem értek belőle. Az Artemisben kicsit furcsa volt a női karakter egy férfi szemszögéből, de biztos, vannak ilyen típusú lányok is.

Julie Klassen: A néma nevelőnő

Nincs szükség túlfűtött erotikára ahhoz, hogy működjön egy jó romantikus történet, ezt már Jane Austen is bizonyította. Szerintem méltó követője a 21. században Julie Klassen, aki az érzelmeket helyezi előtérbe, és a szemérmes angol szereplőit nagyon is emberi jellemzőkkel vértezi fel. A történelmi romantikus műfajt űzők egyik legjobbja manapság, és nekem a Jane Eyre-re hajazó történet is nagyon tetszett. Voltak izgalmas részek, bájos és érzéki jelenetek, de szerencsére nem hajlott el az erotika irányába.

Leiner Laura: Ég veled

Bajban vagyok Leiner Laura új sorozatával, mert más, és mégis ugyanolyan, mint az előzőek. Más, mert drámaibb a főszereplő élete, de ugyanazok a poénok, szituációk jönnek elő ismét. Ráadásul a humor szerintem veszített az erejéből. Persze, volt olyan helyzet most is, amikor jól szórakoztam, de az eddig sziporkázó szerző most kissé háttérbe szorult. Az alapötlet, mármint az iskolák versenye szerintem zseniális, én az illetékesek helyében elgondolkodnék valami hasonlón. Azt viszont nem tudom, tartja-e a magát a sztori három köteten keresztül.