Szépen megírt fejlődésregényt kaptam Elizabeth
Bergtől. Bár a célközönség szerintem nem én vagyok, mégis
átéreztem az ötvenes korosztály problémáit, a válás okozta
sebeket, a gyerekük iránti szüntelen aggodalmat. Ennek a könyvnek
nem a meghökkentés volt a célja, hanem az elengedés. Lassan
folydogáló, gyengéden körülölelő stílus jellemzi az írónőt.
Elalvás előttre időzítettem az olvasást, mert megnyugtatott,
sallangmentes, letisztult gondolatokat adott.
Tartalom:
John és Irene Marsh valaha házasok voltak, most
azonban az Amerikai Egyesült Államok két végében élnek.
Látszólag csak egyvalami köti össze őket, pontosabban egyvalaki,
a lányuk.
Amikor Sadie, a szülei tudomása szerint, hétvégi
sziklamászásra indul, és nem jelentkezik időben, az anyja rögtön
a legrosszabbra gondol, és értesíti a volt férjét. John
haladéktalanul San Franciscóba repül, hogy vele legyen a nehéz
percekben, de arra egyikük sem számít, hogy a váratlan együttlét
mindannyiuk életében sorsfordító változásokat hoz.
Értékelés:
Sorsfordító változásként is lehet értékelni a
főszereplők kibontakozását. Az anya olykor idegesítő,
megkeseredett gondolatai ellenére még ezt a karaktert is el tudtam
fogadni, mert hitelesnek tűnt. Talán ez a kulcs a regényhez,
emberi figurákkal történnek hétköznapi események. Mindkét
korosztály, a szülők és a tizennyolc éves lányuk is megküzd a
maga démonaival. A lány előtt az egyetem, az elköltözés
gondolata lebeg fenyegetően, a szülők pedig a magány ellen
küzdenek, hol így, hol úgy, de mindenképpen külön.
Irene: Fél az
öregedéstől, a magánytól, de az elköteleződés is riasztó
számára.
John: A rossz
házassága ellenére nem tart az újabb kapcsolattól.
Sadie: Félig
már felnőtt saját döntésekkel, de olykor még megretten a
felnőttkortól.
Már tíz éve egyedül neveli a lányát Irene, de még
mindig John tartja a mintaférfinak. Öregnek, elhasználtnak érzi
magát, pedig a kora ellenére még mindig nagyon csinos, bármelyik
ujjára találna férfit. A személyisége viszont mindebben
akadályozza, szorongó, aggodalmaskodó típus, olykor még
basáskodó anya.
A távoli apa mintaképe John. Amikor Sadie nála tölti
az időt inkább baráti a viszonyuk, az apa-lánya hierarchia
háttérbe szorult a válást követően. A férfi még mindig
jóképű, ezt a korabeli nők is hamar észreveszik. John megérett
egy újabb komoly kapcsolatra, csak a végső elszántság hiányzik.
Szeretne kilépni anyja árnyékából Sadie, ezért
olykor őrültségekbe keveredik. Hamar lángra lobban a szerelem
közte és a vele egyidős Ron között. Érte még hazudni is képes
a szüleinek, ám a füllentés miatt akár az életével is
fizethet. A büszke felnőtt lányból így hamar visszavedlik
gyámoltalan kislánnyá.
Ron: Komolyabb
a koránál, őszintén szereti Sadie, csak neki is vannak titkai.
Amy: Irene
teljes ellentéte, éppen ilyen nő kell most Johnnak.
Nem sokat tudunk meg Sadie barátjáról, de ami biztos,
az érzelmei teljesen őszinték, mindenáron megvédené a lányt.
A középkorú Amy, aki elveszítette férjét a
tökéletes társ John számára. A tragédia ellenére is életvidám,
odaadó nő. Minden férfi boldog lehet mellette.
Pozitívum:
Érzelmi feltöltődésre, a napi feszültség levezetésére
tökéletes.
Negatívum:
A fülszöveg nem tükrözi
hűen a történetet.
Nagyon szépre sikerült a könyv borítója, talán ez
volt az első, ami megfogott benne. A menyasszonyról készült kép
a házasságot, annak kudarcát, vagy éppen a pozitívumait
szimbolizálja. Halvány rózsaszín rózsabimbó és azok szirmai
teszik érzékivé, romantikussá a borítót.
Kedvcsináló
idézet:
„Mert az első randin még mindenki felveszi a
legszebb cipőjét, remélve, hogy eljut majd benne egy olyan helyre,
ahol végre leveheti.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése