Penelope Ward: Jake Undone – Jake megadja magát

Nem leszek az írónő nagy rajongóra – ez most már biztosan látszik. A Legdrágább mostohabátyám után a Jake megadja magát sem nyerte el a tetszésemet. Nem arról van szó, hogy olvashatatlan lenne, ráadásul drámai jelenetekből is kijutott bőven, de valahogy mégsem sikerült közel férkőznie a szívemhez. Sajnálom, hogy nem hozta az elvárt szintet, szerettem volna kikapcsolódni. Ehelyett viszont folyamatosan azon agyaltam, mit olvassak, miután ezzel végeztem? Szerintem ez nem volt jó előjel.

Sarah J. Maas: A Court of Mist and Fury – Köd és harag udvara (Tüskék és rózsák udvara 2.)

Egy jól kitalált karakter viszi a vállán az egész történetet, így nálam a kedvencek körébe lépett a sorozat. Majdnem egy évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy ekkora rajongással olvassak egy könyvet. Már az első regény is figyelemre méltó volt, viszont a Köd és harag udvara messze túlszárnyalta a bevezető kötet színvonalát. Nem hibátlan a könyv, a szerző, Sarah J. Maas még mindig nem az első számú kedvencem, de Rhys karaktere minden botlást feledtetett. Rajongva várom a harmadik rész magyar fordítását, reméljük, év végére kiadják.

Colleen Hoover: Confess – Vallomás

Felesleges hasonlítgatni bármelyik regényhez, mert Colleen Hoover megint egyedi hangvételű történetet alkotott. Az eddig olvasottak közül nem ez volt a legjobban sikerült munkája, de ettől függetlenül most is árgus szemekkel vártam a végkifejletet. Mindig, így ebben a könyvben is van egy (vagy több) csavar, amely során átértékelődnek az addig olvasottak. A könnyed, romantikus történet egyből átvedlik valamiféle életszagú, olykor keserédes, de mindenképpen valódinak tűnő helyzetbe.

Colleen Hoover: It Ends with Us – Velünk véget ér

Nincs két egyforma Colleen Hoover regény, ezt most már biztosan kijelenthetem. A romantika mindegy könyvében adott, de mindig más-más úton találják meg a szereplők a boldogságot. Rögös utak ezek, talán az egyik legnehezebb ennek a történetnek a szereplőit sújtja. Ahogy a könyvben is olvasható, nincsenek rossz emberek, csak rossz dolgok történnek velük. Hinni akarjuk, hogy ez történik azokkal, akik aljas cselekedetekre vetemednek. De szerintem nem lehet mindig mentséget keresni. Nagyon szép történet ez, szívből ajánlom mindenkinek.

Elle Kennedy: The Score – A pont (Off-Campus 3.)

Komolyan mondom, egyre jobban szeretem ezt a sorozatot! A jégkorong valahogy soha nem tartozott a kedvenc sportágaim közé, de ezek a fiúk, no és a barátnőik tényleg megkedveltetik velem. Már a harmadik könyvet olvastam el a Briar hokicsapatáról, és tűkön ülve várom a negyedik részt. Persze továbbra is vajh mi keveset tudok a jégkorong szabályairól, de a fiúk magánéletéről annál többet. Szerintem mindenki nagyon várta a szívtipró Dean sztoriját, hát azt kell mondjam, megérte várni, az ő története is szívszaggatóra sikerült.

Erin Watt: Megtört herceg (A Royal család 2.)

Egy kicsit megtört a varázs, a Royal fiúk csillaga már nem olyan fényes, mint a kezdő kötetben. Jobban megismerjük Reedet, a fiú félelmeit, vágyait, de ugyanakkor a kemény kötésű csávó is egy kissé háttérbe szorul. Egy érző lelkű fiatal kerül előtérbe, aki bizonytalan, fél az ismeretlentől, csakúgy, mint kortársai. Sokkal több a fájdalom, a szenvedés, egy helyben toporgunk, hogy aztán megint legyen egy adrenalinnövelő végkifejlet. Nem mondom, hogy rossz volt, mert hazudnék, várom a következő részt, ám maradt bennem hiányérzet.

Kylie Scott: Deep – Tónus (Stage Dive 4.)

Felemásra sikerült ez a befejezés, a Stage Dive zenekar tagjai közül eddig Ben volt a legkiegyensúlyozottabb figura, és az ő története most nem tudott levenni a lábamról. Ez a sorozat amúgy is hullámvasút, szerintem jó, hogy csak négy fős az együttes, mert most kiszállhatunk a kocsiból. Nekem Jimmy könyve tetszett a legjobban, azt követte David, a legvégén Mal kullog, így ez a regény az utolsó előtti az általam felállított rangsorban. Felbukkantak a könyvekben új szereplők, amelyek ácsingóznak a folytatásért. No, majd meglátjuk...

Jamie McGuire: Gyönyörű tévedés

Sokáig halogattam, hogy visszatérjek a Maddox famíliához, és nem volt akkora a katarzis, mint azt a Gyönyörű sorscsapásnál éreztem. Kellemes olvasmányélmény, de semmi több, nincs is késztetés bennem, hogy azonnal befaljam a következő fiú történetét. Lehet, túl sokáig vártam, és elillant az élmény, vagy talán tényleg nem volt olyan eredeti a történet. Ki tudja? A lényeg, hogy egynek elment, jól szórakoztam, de számomra az eredeti sztori lesz a favorit.