Sarah J. Maas: Throne of Glass – Üvegtrón

Mielőtt olvasni kezdtem volna eldöntöttem, én ezt a történetet vagy imádni fogom, vagy gyűlölni. Nos, tévedtem, mert teljesen semleges maradtam a végére, és ez nem biztos, hogy jó jegyeket jelent az Üvegtrónnak. Nagyon szeretem az ehhez hasonló fantasyket, de valahogy most a sztorin kívül ragadtam, sokszor még untatott is, ahogy a szerepelők elrévedeznek. Fejezeteken keresztül nem történt semmi, a lényeges dolgokat pedig néhány mondatban lerendezte a szerző. A folytatásait majd később olvasom el, talán jobban sikerültek, mint a kezdet.

Tartalom:

Az ismert világ leghíresebb orgyilkosa. Celaena Sardothien gyönyörű és halálos. A sors nagy dolgokat tartogat a lenyűgöző, ifjú nő számára.

Távolvég sötét, nyomorúsággal teli sóbányáinak mélyén egy megviselt,tizennyolc éves lány robotol a rabszolgák között. Életfogytiglanig tartó kényszermunkára ítélték. Hiába képezték ki a földrész legjobb orgyilkosai. Hiába lett a halálos mesterség leghíresebb művésze. Elkövetett egy végzetes hibát. Elfogták.

A kegyetlen börtönbe egy napon különös látogató érkezik. Az ifjú és felettébb jóképű Westfall kapitány meglepő ajánlatot tesz a rettegett orgyilkosnak. Szabad lehet, ha előtte végrehajt egy hihetetlenül vakmerő és elképesztően nehéz feladatot. Az ország koronahercege bajnokot akar küldeni az apja halálos versenyére. Csatasorba állnak a birodalom legtehetségesebb tolvajai és legkönyörtelenebb harcosai. A küzdelem tétje az életben maradás. Ha győz, Celaena visszanyeri a szabadságát. Függetlenül attól, hogy képes lesz-e megnyerni a kegyetlen versengést, megrázó felfedezés vár az ifjú hölgyre. Már csupán az a nagy kérdés, hogy meglágyulhat-e egy orgyilkos kőszíve.

Értékelés:

Olyan sok jó kritikát kapott a könyv, arra számítottam, majd engem is beszippant Calaena és világa. Sok kérdőjel maradt a kezdő kötet végén, de nem kaparom a falat, hogy adják a kezembe a következőt. A karakterek szerethetőek, de nem mozgattak meg annyira, hogy azonnal tudni akarjam, mi lett velük a folytatásban. Amúgy jól felépített képzeletbeli világról van szó, csak még keveset mutatott a szerző. Szerintem hiba volt a következő részekre tartalékolni a lényeget, így számomra nem elég vonzó a folytatás.

Celaena: Nehéz elképzelni róla, hogy tinédzserként emberek tucatjaival végzett.

Chaol: Testőrkapitányi beosztása ellenére eléggé lágyszívű.

Dorian: Az elején pojácának tartottam, később megkedveltem.

Egy harcos amazon, egy kegyetlen bérgyilkos látszatát akarja kelteni a szerző a főszereplő bemutatásakor. A jellemzés során talán még el is hinné az olvasó, hogy egy vérszomjas kislány áll a középpontban, de a párbeszédek, a cselekmény aztán mindezt nem igazolja teljes mértékben.

A testőrkapitány tipikus példája annak, hogy az elején bevonul egy oroszlán, aki később cicává szelídül. Számomra szimpatikus a karakter, a szerelmi háromszögben inkább neki drukkolok, mint a hercegnek, de kissé keményebb fickónak gondoltam, ledöbbentett, mennyire távol van a harcvonaltól.

A trón várományosa pedig minden úrihölgy álma, de nem biztos, hogy egy orgyilkos is a kifinomult ízlésre, a szép szavakra vágyik. Dorian, az unatkozó koronaherceg szerintem csak apját akarta dühíteni azzal, hogy Celaneát választotta bajnokának, a lány szenvedélyessége az, amibe belehabarodott.

Pozitívum: Megcsillan a valódi fantasyk védjegye, a misztikum.

Negatívum: Nagy része vontatott, csak lassan bontakozik ki a történet.

Kedvcsináló idézet:

„– Menjen innen! Mindjárt meghalok – nyöszörögte Celaena a párnájának.

– Egy szép hölgy nem halhat meg egy szál magában – jelentette ki Dorian, és megsimogatta a lány kezét. – Szórakoztassalak egy érdekes történettel a halálod pillanatában? Miről olvassak neked?

Celaena elrántotta a kezét.

– Szívesen meghallgatnám a fafejű herceg történetét, aki nem akarta békén hagyni az orgyilkost.

– Ó, imádom azt a mesét! Annyira szép a vége. Tudtad, hogy az orgyilkos csak színlelte a betegséget? Így akarta felhívni magára a herceg figyelmét. Ki gondolta volna? Milyen dörzsölt nőszemély. A hálószobai jelenet pedig egyszerűen lenyűgöző. Érdemes elolvasni a végét is, pedig előtte mennyi ostobaságot fecsegnek!”