Penelope Ward: Jake Undone – Jake megadja magát

Nem leszek az írónő nagy rajongóra – ez most már biztosan látszik. A Legdrágább mostohabátyám után a Jake megadja magát sem nyerte el a tetszésemet. Nem arról van szó, hogy olvashatatlan lenne, ráadásul drámai jelenetekből is kijutott bőven, de valahogy mégsem sikerült közel férkőznie a szívemhez. Sajnálom, hogy nem hozta az elvárt szintet, szerettem volna kikapcsolódni. Ehelyett viszont folyamatosan azon agyaltam, mit olvassak, miután ezzel végeztem? Szerintem ez nem volt jó előjel.

Tartalom (!spoiler!): 

Nina Kennedy éli az életét… de valójában nem… mindaddig, míg minden meg nem változik.

Repülőgépek, vonatok, magas terek… Nina mindentől fél. Valójában nem lép ki a komfortzónájából, napjait az irracionális félelmei és fóbiái irányítják. Amikor Brooklynba költözik, hogy elkezdhesse ápolói felsőfokú tanulmányait, élete 180 fokos fordulatot vesz, mert akaratlan, de intenzív vonzalmat érez bámulatos lakótársa, egy agyontetovált, agyonpiercingelt pasas iránt, aki egyben az egyik legokosabb ember is, akivel valaha találkozott.

Jake Green durva külseje és ördögi mosolya mögött arany szív rejtőzik. Feladatának érzi, hogy megváltoztassa Nina életfelfogását. Amikor Jake beleegyezik, hogy korrepetálja Ninát, alkut kötnek, de a tétek magasak, hisz arra kényszeríti a lányt, hogy szembenézzen a démonaival. Arra azonban még ő sem nem számított, hogy a tanítás alatt szerelembe esik.

Amit Nina nem vesz észre, az az, hogy Jake a saját poklát járja. Vajon szerelmük túléli-e a bombát, amit Jake rádob? 

Értékelés: 

A bomba szerintem inkább csak amolyan túlzó jelző. Kezdettől fogva tudtuk, hogy Jake-nek titka van, már a kezdő jelenetnél nyilvánvalóvá vált a kettős élete. Nina félelmeit viszont szerintem kicsit túlvariálta a szerző, mert az akadályok leküzdése túlságosan hamar megtörtént, ahhoz képest mennyire mélyről fakadt a fóbia. Bonyolult a helyzet, szerintem esetenként megosztó a téma, amely a főhősök problémáit okozza. Sajnáltam az elszenvedő félt, nem tehetek róla. Hiába hozták ki a legjobbat a szituból, nekem ott maradt a tüske. 

Nina: Hidegen hagyott a karaktere, szerintem sok esetben önző a viselkedése. 

Jake: A rosszfiú teljesítménye is hullámzó, nem fogott meg a személyisége. 

Szerintem túlságosan leköti a saját problémája Ninát, így ezért nem látja a fától az erdőt. Naivsága esetenként önzőségbe is átcsap, ami szerintem nem túl jó párosítás. A „happy end” utáni viselkedése sokkal emberibb, vannak hibái, de éppen ettől lesz szerethető. Érdekes volt olvasni a rózsaszín felhő utáni részeket.

Jake-ről nehéz mit írnom. Voltak megnyilvánulásai, amelyek egyáltalán nem tetszettek, de olykor meglepett, és tett valami aranyosat, így kiegyenlítette a mérleget. Éppen ezért olyan semleges. Megértem, hogy boldog akar lenni, meg is érdemli, csak valahogy számomra nem volt korrekt a lezárás. Ötletem viszont nincs, mit tehetett volna. 

Skylar: Keveset szerepelt, de ütős volt a súlyos beteg kislány jelenléte. 

Ivy: Mivel szociálisan túlérzékeny vagyok, így mérhetetlenül sajnáltam. 

Kellett Ninának egy határozott személyiség, aki helyre teszi a dolgokat. Egy tinédzser korú súlyos beteg lány szerepeltetése a legjobb húzás volt erre a feladatra.

 A harmadik fél, Ivy, aki nem sok mindent tehet a saját érdekében. A sorsa eldöntetett, és a szomorú valóságot tükrözi. Fájdalmas volt szembesülni ezzel. 

Pozitívum: Dühöt váltott ki belőlem, tehát érzelmeket generált, ami jó. 

Negatívum: Nem volt meg a szikra, ami éltet egy jó történetet. 

A könyv borítója annyira sablonos, hogy az már szinte fáj. Alapvetően pozitív a sugallata, hiszen a félmeztelen, tetovált srác felfelé tekint, tehát optimista hangulatot áraszthat annak, aki vevő az ilyen borítókra. Én nem emiatt olvastam el, sokkal inkább a fóbiák leküzdése, a problémák megoldása érdekelt. 

Kedvcsináló idézet: 

„Felismerem, ha látok egy földre szállt angyalt? Az biztos, hogy nem arra számítottam, hogy pofán vágással indít.”