Sarah J. Maas: A Court of Mist and Fury – Köd és harag udvara (Tüskék és rózsák udvara 2.)

Egy jól kitalált karakter viszi a vállán az egész történetet, így nálam a kedvencek körébe lépett a sorozat. Majdnem egy évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy ekkora rajongással olvassak egy könyvet. Már az első regény is figyelemre méltó volt, viszont a Köd és harag udvara messze túlszárnyalta a bevezető kötet színvonalát. Nem hibátlan a könyv, a szerző, Sarah J. Maas még mindig nem az első számú kedvencem, de Rhys karaktere minden botlást feledtetett. Rajongva várom a harmadik rész magyar fordítását, reméljük, év végére kiadják.

Előzmény: 

Sarah J. Maas: A Court of Thorns and Roses – Tüskékés rózsák udvara 

Tartalom (!spoilerveszély!): 

Én nem vagyok jó. Semmi vagyok, és a lelkem, halhatatlan lelkem el van átkozva… Mintha a tüdőm is cserbenhagyott volna, de próbáltam levegőt venni, hogy ki tudjam mondani, hogy nem. Nem.

Miután Feyre kiszabadította szerelmét, Tamlint a gonosz tündérkirálynő karmai közül, már halhatatlanként, tündérmágiája birtokában tér vissza a Tavasz udvarába. De nem feledheti sem a szörnyűségeket, melyek révén megmentette Tamlin népét, sem az alkut, amit Rhysanddel, az Éjszaka udvarának rettegett főurával kötött.

Egyre jobban bevonódik Rhys ügyeibe és fellángoló érzelmei hálójába, ám háború közeleg: egy minden eddiginél hatalmasabb gonosz erő fenyeget azzal, hogy mindent elpusztít, amiért Feyre valaha küzdött.

Szembe kell néznie a múltjával, elfogadnia különleges adottságait és döntenie kell a sorsáról.

Oda kell adnia a szívét, hogy meggyógyítsa a kettéhasadt világot. 

Értékelés: 

Csodálom azokat a szerzőket, akik olyan sokszínű karaktert képesek megalkotni, mint Rhysand. Ettől függetlenül még mindig vannak fenntartásaim Sarah J. Maas munkásságát illetően, nehéz felednem az Üvegtrón kezdő kötetének mélyrepülését (amúgy most olvasom a másodikat, sokkal jobb). Szóval a csodálat megvan, a történet is varázslatos. Kellőképpen színes és ördögi, megmutatja a kitalált fantáziavilág mélységeit és magasságait. A szerzőnek ahhoz is volt bátorsága, hogy kellőképpen szexissé tegye a sorozat második részét. 

Feyre: Az emberlányból lett tündér próbálja megszokni új életét. 

Rysand: A rettegett főúr emberi oldalát is megismerhetjük. 

Kicsit elárvult és tétova a kezdetek kezdetén Feyre, aki azon dolgozik, hogy megfelelő társa legyen választott urának. Elképzelni sokkal könnyebb a vágyott életet, mint megélni azt, ezért a lány számtalan nehézséggel találja szemben magát. Ráadásul Rhys ostromait egyre inkább nehezére esik visszaverni.

Az Éjszaka udvara urának eddig csak a titokzatos, félelmetes mivoltát ismerhettük. Mivel Feyre kénytelen egyre több időt tölteni a férfival, így megismerhetjük a misztikum mögött élő embert, annak barátait, és a népéhez való viszonyát. A lány és az olvasó is megadásra kényszerül. 

Tamlin: A Tavasz udvarának ura nekem már az első részben sem volt etalon. 

Lucien: Tamlin barátján nem tudok kiigazodni, olykor utálom, máskor kedvelem. 

Tamlin számomra a csinos pofi mögött rejtőző üresség, amely már-már az őrület és a kegyetlenség irányába hajlik.

Barátja és szövetségese Lucien, aki az első könyvben nagy támasza volt Feyre-nak. Most hiányoltam tőle a bölcsességet és vakmerőséget. 

Pozitívum: Újabb kedvenc karaktert találtam Rhys személyében. 

Negatívum: Most nincs időm újraolvasni, de előbb-utóbb megteszem. 

A tövisek itt is átszövik a borítót, csakúgy mint az első kötetben. A könyv alapszíne ezúttal a kék, Feyre a kép jobb oldalán kapott helyet. A tetoválás most is látszik, a kézfején kanyarognak a szimbólumok. A háttérben egy boltív mögött felsejlik a varázslatos város, ahová hónapról hónapra ellátogat a főhős. 

Kedvcsináló idézet: 

„Rhysand a nyugalom álarcát öltötte magára. 

– Hová rejtették? 

– Mondj egy olyan titkot, Éjszaka lordja, amiről senki nem tud, és én is elmondom neked az enyém.

Már valami borzalmas igazságra készültem, de Rhys így szólt: 

– A jobb lábam hasogat, ha esik az eső. A háborúban sérült meg, és azóta fáj.

A Csontfaragó elröhögte magát, én pedig döbbenten bámultam Rhysre. 

– Mindig is te voltál a kedvencem.”