Emma Heatherington: Idén karácsonykor

A megtévesztés foka, mert megismerünk két karaktert, akik végül korántsem olyanok, mint amilyennek az írónő elsőre bemutatta őket. Vidám hangulatra, vicces párbeszédekre vágytam, de valószínűleg nem olvastam el elég gondosan a fülszöveget. Mélabús légkör lengi át a történetet, kevés a párbeszéd, mivel a sztori nagy részében üzenetek által kommunikálnak a főszereplők. A karácsonyi hangulat tulajdonképpen átjött, bár jobban örültem volna, ha a könyv végén is a kis kunyhóban ünnepelnek.

Tartalom (!spoiler!): 

Rose egykor rajongott a karácsonyért, amíg egyik évben történt valami, ami mindent megváltoztatott. Azóta egyszer sem ment haza, hogy a családjával ünnepeljen. Idén a nagyvárosi nyüzsgés elől egy vidéki vendégházban rejtőzne el a kutyájával, ám amikor egy ismeretlen férfi nyitja ki Seaview Cottage ajtaját, a két idegennek azzal kell szembesülnie, hogy a tulajdonosok egy félreértés miatt mindkettejüknek kiadták a házat.

Charlie ugyancsak a problémái elől menekül. Lehet, hogy egyeseknek ez az év legcsodálatosabb időszaka, ám neki idén biztosan nem az. Rose és Charlie mindketten arra számítottak, hogy ezt az ünnepet egyedül fogják tölteni. Ám karácsonykor igenis történnek csodák, és örökre megváltozhat az életük, ha hajlandóak megosztani egymással a házat…

Értékelés: 

Kissé átverve érzem magam a karakterek jellemvonásait illetően. Egy céltudatos, jégkirálynőként bemutatott nő indult útnak a kis kunyhó felé, ám mire odaér, már egy csupaszív, vidám kislánnyá változik. A tutyimutyi, habókos professzorként beharangozott pszichiáter pedig néhány oldal alatt egy szívdöglesztő csajmágnessé vált. Mivel több regényt is párhuzamosan olvasok, egy pillanatra azt hittem, hogy egy másik könyv került a kezembe. A karácsonyi hangulathoz a kunyhó, a sok hó, a karácsonyi vásár és a sokat emlegetett slágerek járultak hozzá.

Rose: Súlyos tragédia árnyéka vetül rá, próbálja túlélni a karácsonyt. 

Talán a vesztesége miatt is olyan zavaros a személyisége. Képtelen együtt ünnepelni a családjával, ezért a magányos karácsonyozás mellett dönt. Bár a szakmájában sikeres, a magánélete már egy ideje romokban hever. Amikor úgy alakul, hogy az ünnepet egy idegennel kell megosztania, nem esik kétségbe – egészen addig, amíg rá nem döbben, hogy beleszeretett.

Charlie: Gondoskodó személyiség, ezért is idegen tőle a magány.

Még soha nem volt külön hosszabb ideig imádott lányától, de most úgy alakult, hogy több ezer kilométerre egymástól kell tölteniük a karácsonyt. Beletörődik, hogy kettős foglalás történt a kis kunyhóban, Rose kezdetben talán idegesíti, de később már üdítően hatnak rá a nő hóbortos tevékenységei.

Kutyák (Max és George):

A két kutyus jópofa volt, és nagyon okosak, minden kutyatulajdonos álmai. Bár, amikor egyikük elcsavargott, kicsit jobban aggódtam volna, mint szereplőink.

Pozitívum: A karácsony és a kutyák.

Negatívum: Nem hozta azt az önfeledt hangulatot, mint vártam.

A könyv borítója nagyon kedvemre való, illusztrált borító, amely egy barátságos kis kunyhót, egy fiatal szerelmespárt és a kutyáikat ábrázolja. Akár a könyv témája, leszámítva, hogy nem ennyire vidám a hangulata. De a borító eladja magát.

Kedvcsináló idézet: 

„A szerelmi életem olyan, mint egy lapos palacsinta. Méghozzá gluténmentes! Egyszerűen csak rossz az ízlésem.”