Dan Wells: Nem vagyok sorozatgyilkos

Kicsit meglepett ez a könyv, nem pont erre számítottam, amikor belekezdtem, de összességében véve nem csalódtam. A fantasy-vonal beemelése nem rontott az összképen, csupán meglepő húzás volt a szerzőtől. Elmésen, sokszor humorosan fűzi a gondolatokat Dan Wells, az első könyv volt, amit olvastam tőle, és nagyon megtetszett a stílusa. Vannak folytatásai a regénynek, idővel el is olvasom őket, de nekem most teljes értékű élményt nyújtott ez az egy könyv is. A főhős annak ellenére, hogy szociopata és szereti a hullákat nézegetni, szimpatikus figura.

Tartalom:

John Wayne Cleavernek hívnak.

15 éves vagyok, és a hullák a hobbim.

A terapeutám szerint szociopata vagyok.

De nem vagyok sorozatgyilkos.

John veszélyes, és ezt ő is tudja magáról. Megszállottan érdeklődik a sorozatgyilkosok iránt, de nem szeretne hozzájuk hasonlóvá válni. Pedig óriási a kísértés…

Mivel gyerekkora óta a családja által üzemeltetett halottasházban segédkezik, hozzászokott a holttestek látványához és meg is kedvelte őket. Azok legalább az élőktől eltérően nem kérnek számon rajta minduntalan emberi érzéseket.

Amikor egy brutális sorozatgyilkos elkezdi áldozatait szedni a kisvárosban, kénytelen felülírni a maga számára alkotott szabályokat, amelyekkel eddig kordában tartotta a benne lakozó sötétséget. Nyomozni kezd a tettes után, akiről egyre inkább az a benyomása: emberfeletti képességekkel bír.

Értékelés:

Ezek a bizonyos emberfeletti képességek voltak számomra meglepőek egy teljesen mai történetben. Talán ezzel arra is utal a szerző, az unalmas hétköznapok ellenére létezhetnek a mítoszok, és itt most nem a cukiskodó vámpírokra gondolok. A 15 éves főszereplő összetett személyiség, egy sorozatgyilkosról kapta a nevét, és beteges módon vonzódik a brutális tettek művelőinek munkásságához. Amikor rájön, ki követte el a kisvárosi gyilkosságokat, hamar kideríti, ki a felelős. A bosszúhadjárat során a saját Szörnyetegével is meg kell küzdenie.

John: Nem mondható átlagos tinédzsernek, okos, furfangos, szociopata.

Mr. Crowley: Tipikus nagypapa-fazon, a fiú, mindentől függetlenül, sokat tanul tőle.

Történtek rossz dolgok John életében, elhagyta az apja, nehezen jön ki az anyjával. Az egyetlen szórakozása nem mondható átlagosnak, a családja által üzemeltetett halottasházban szeret segédkezni. A rémtettek elkövetőjének elkapása mellett legfőbb célja, a benne élő sorozatgyilkos elnyomása.

Sokat segít a világ megértésében, az emberi kapcsolatok ápolásában a fiúnak a szomszéd idős férfi. Mr. Crowley ellátja bőven feladatokkal Johnt, aki amellett, hogy mindenáron szeretné felfedni a gyilkos kilétét, megelőző munkálatokat végez. A ház körüli teendők elcsendesíthetik a benne élő Szörnyeteg Urat.

Pozitívum: Nem rontotta el a meglepő fantasy-vonulat sem a történetet.

Negatívum: Néha gusztustalan volt a sok hulla részletes leírása.

Kedvcsináló idézet:

„– Egyáltalán honnan tudsz ilyeneket? – csattant föl. – Még csak tizenöt éves vagy, az isten szerelmére! Még a lányokat kéne hajszolnod, vagy videojátékokkal játszani.

– Azt mondod egy szociopatának, hogy hajszoljon lányokat?”