2017. március 5., vasárnap

Leylah Attar: The Paper Swan – Papírhattyú

Jó kis történet volt ez, csak nem erre számítottam. A fülszöveg alapján egy rendkívül kegyetlen dark romance történetet vártam, ehhez képest egy szappanopera-jellegű szerelem bontakozott ki előttünk. Persze vannak durva jelenetek is, amelyeket elsősorban a filmvászonra szánnak, de összességében nem a véres momentumok határozzák meg a regényt. A vendetta, a bosszú, a családért való önfeláldozás, a vér és veríték, valamint az elátkozott szerelem akár egy mexikói sorozat alapkellékei is lehetnek, de könyvben sem volt rossz.


Tartalom:

A szerelem nem halhat meg soha.
Azt mondják, 21 nap kell hozzá, hogy kialakuljon egy szokás. Ez hazugság! A lány 21 napig kitartott. A 22. napon pedig mindent megadott volna a halál nyugalmáért. Mert azon a bizonyos 22. napon rájött, hogy az ő megmenekülése a biztos halált jelenti vagy az apja, vagy a szerelme számára. A Papírhattyú komor, mégis szívet melengető szerelmi történet, tele nyersességgel, intrikával és feszültséggel.
Lenyűgöző mese szenvedélyről, veszteségről, megváltásról.

Értékelés:

Talán azért éreztem kisebb fajta csalódást a regény olvasása közben, mert valami sokkal sötétebb, durvább sztorira számítottam. Néhány éve volt szerencsém olvasni a Sötét páros trilógiát, ami igazán borzolta a kedélyeket, nos, itt is valami hasonlót véltem felfedezni a fülszövegben, de sokkal fogyaszthatóbb történetet kaptam. Az elvárásaimat leszámítva tulajdonképpen elégedett voltam a regénnyel, bár a szereplők megnyilvánulásaitól esetenként a szememet forgattam. Üdítő volt olvasni viszont a szerelmi jeleneteket, mert nem a sablonos, mostanában divatos formulát kaptam.

Skye: Hirtelennek éreztem a pálfordulását, szerintem túl hamar szerelembe esett.
Damian: Nehezen igazodtam ki rajta, sokszor nem értettem mit miért tesz.

Kapunk egy elkényeztetett fruskát, aki anya nélkül az alvilági kapcsolatokkal rendelkező apjával nő fel. Legnagyobb támasza a dadája és annak fia. A gyermekkora aztán kissé feledésbe merül, az elrablása után viszont van ideje végiggondolni az életét. Szabadulása után gyökeresen megváltozik az élethez való hozzáállása.
Labilis figura Damian, kezdetben könyörtelen bűnözőnek tűnik, ám miután megismerkedünk drámai történetével, kiegyensúlyozottabbá válik. A bosszú a lételeme, egyetlen célja tönkretenni azt az embert, aki elvette a gyermekkorát. Közbeszól a szerelem, amely nem biztos, hogy kibírja ezt a bosszúhadjáratot.

MaMaLu: A dadus szerepe mindig hálátlan, a sok önfeláldozásért nincs jutalom.
Sierra: Helyes kislány, a tulajdonságai többségét az apjától örökölte.

A dadát elsősorban visszaemlékezésekből ismerjük meg. Tipikus latino fiatalasszony, aki fia boldogsága érdekében sok mindent eltűr a vagyonos családnál.
Sierra felbukkanása cseppet sem volt meglepő, szerepeltetése az egyik legjobb ötlet volt a regényben. Általa visszatért a fény és a jókedv a történetbe.

Pozitívum: Nagyon szép a borítója, kezdettől fogva kíváncsivá tett.
Negatívum: Félrevezetett a fülszöveg, szerintem ez a legfőbb hibája a könyvnek.

Már szó volt róla, hogy a könyv borítója mennyire egyedire sikerült. A víz, a papírhattyú, a vér megjelenítése mind-mind érezteti, hogy drámai történetről van szó, viszont a lágyság, a kellem is érződik a fehér ruhás női alak uralta képen. A borító szinte önálló életet él, egy teljes történetet mesél el.

Kedvcsináló idézet:



Akár igent mondasz, akár nemet, mindig te leszel nekem az örökkévalóság.”

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése