2017. május 6., szombat

Soman Chainani: Jók és Rosszak Iskolája

Bolondos, kicsit zagyva, de a keszekuszasága miatt szerethető történetre leltem Soman Chainani regényében. Elképzelni sem tudtam, mivel állok majd szemben, de jókat mulattam a cselekményen. Akinek van egy kis fantáziája, és nem riasztják a gyermekkorunkból megismert mesefigurák, annak bátran merem ajánlani a Jók és Rosszak Iskoláját. Maga az intézmény nagyon szürreális, akár a Jó, akár a Rossz tagozatot nézzük, de a szórakozás garantált annak, aki el tud vonatkoztatni a hétköznapok gondjaitól, és beleveti magát a mesébe.



Tartalom:

Sophie és Agatha jó barátnők; a következő tanévben felfedezik, hová kerül minden eltűnt gyerek: a Jók és Rosszak Iskolájába, ahol egyszerű fiúkból és lányokból tündérmesehősöket és gazembereket képeznek. Gavaldon legszebb lánya, Sophie egész eddigi életében titkon arról ábrándozott, hogy elrabolják, és elviszik egy elvarázsolt világba. Rózsaszín ruhákban, fess topánkákban jár. Rajong a jó cselekedetekért, ezért egészen biztos abban, hogy nagyon jó jegyeket kapna a Jók Tagozatán, és dicséretes mesekönyv-hercegnő bizonyítványa lehetne. Agatha viszont mindig formátlan, fekete hacukákban jár, gonosz macskája van, és szinte mindenkit utál, ezért természetesnek látszik, hogy ő a Rosszak Tagozatára kerül.

Amikor azonban a két lány a Végtelen Erdőbe kerül, azt tapasztalják, hogy sorsuk a remélttel éppen ellentétesen alakul, és hamar rájönnek, hogy egy tündérmeséből a leggyorsabb kivezető út az, ha… végigélik.

Értékelés:


Mindenkinek meg kell találnia a saját meséjét ahhoz, hogy a sorsát elfogadhassa. Ez sokszor csak viszontagságos úton lehetséges, ráadásul az sem biztos, hogy kibékülünk a nekünk szánt happy enddel. Az a boldog vég pedig csak a jók számára tartogat túlélést, de mi történik a galádokkal? Az ő boldogságuk miért nem garantált? Hiszen akkor mindenki csak a Jók iskolájába szeretne járni! Vagy most végre a Rosszak diadalmaskodnak? A végkifejlet is tartogat meglepetéseket, ráadásul Iacopo Bruno illusztrációit sem érdemes kihagyni.

Agatha: Külsejében Rossz, jellemében Jó.
Sophie: Jellemében kissé galád, külleme viszont csodás. 
Tedros: Nem az eszükért szeretik a lányok a szőke hercegeket. 

A fekete ruhákat viselő, kissé magának való Agatha nem új keletű karakter, a tiniregények főszereplőit is róla mintázzák. A sok gúnyos megjegyzés már megedzette a lelkét, de a rút kiskacsa a szíve mélyén egy gyönyörű fehér hattyú, aki előbb-utóbb szárnyra kel.

Ha már a tiniregényeknél maradunk, akkor mindig van egy szépséges bálkirálynő, aki számára csak a tükörben látható személy az egyetlen elfogadható személyiség. Szeret maga mellett tartani egy kissé rút, ám annál okosabb alattvalót, és az iskola csődörét is meghódítja. Nos, a lány, akire mindez jellemző: Sophie.

Számomra a legnagyobb csalódás Tedros, aki szinte naponta változtatja a véleményét a két lány között. Rendkívül befolyásolható személyiség, az igaz szerelem számára egy eléggé ingoványos terep. Hol ezt a lányt, hol azt a lányt tartja a hercegnőjének. A történet következő részében remélem, hogy férfiasabban viselkedik.

Iskolamester: Kezdettől fogva ellenszenves figura, titokzatossága idegölő.

Az iskola tanárai mind-mind furcsa alakok, de a leghátborzongatóbb talán az Iskolamester, akit senki sem ismer, de mégis mindenhol ott van.

Pozitívum: Rendkívüli fantáziával megáldott sorozat kezdő kötetét olvashattam. 
Negatívum: Szerintem sok felnőtt számára befogadhatatlan a történet. 

A könyv borítója az anime stílus jegyeit hordozza. Manga figurákra hasonlít, ahogy a két lányt ábrázolták. A hattyúk jelképezik az iskolák jó és rossz oldalát, valamint a lányok alakja mögött felsejlő épületek stílusa, környezete is sejteti, ki melyik iskolához tartozik. Középen az intézmények címere látható. 

Kedvcsináló idézet: 

A Rosszak Iskolájában nem látták szükségesnek eldönteni, mik a „fiú” képességek és mik a „lány” képességek. De itt, a Jó tornyaiban a fiúk kardvívást gyakorolnak, miközben a lányok kutyaugatást és bagolyhuhogást tanulnak. Nem véletlen, hogy a hercegnők olyan tehetetlenek a mesékben…”

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése