Böszörményi Gyula: Ármány és kézfogó (Ambrózy báró esetei 3.)

Kilóg a sorból Ambrózy báró, a múlt század fordulójának magánnyomozója a manapság divatos sorozathősök közül. Böszörményi Gyula alapos kutatómunkája meghozta gyümölcsét, a történelmi hűséget megtartva sikerült fiatalokat rábírnia, hogy történelmi regényt olvassanak, közben tanuljanak, ráadásul még jól is szórakozzanak. Az első kötetben megismert rejtély ugyan megoldódott, de még nagyon sok kérdőjel maradt a harmadik regény végén, így a folytatás nem lehet kérdéses.

Tartalom:

A naptár 1900-ról lassanként 1901-re vált, miként a négy esztendővel korábban elrabolt Hangay Emma ügye is hátborzongató fordulatot vesz. Ambrózy báró, az Osztrák-Magyar Monarchia első magándetektívje és hű segítőtársa, Mili kisasszony új nyomra lel, ám az ösvény, melyre ezáltal lépnek, sokkal tüskésebb, nyaktörőbb és veszélyesebb, mint azt bármelyikük is sejtené. Vajon a morc báró miért válik egyre titokzatosabbá, sőt, kegyetlenné és gonosszá azokkal szemben, akik szeretik, s hogyan lesz képes mindezt Mili kisasszony elviselni? Mit rejt a Magyar utcai ház, miért lop lovat Mück Márika, kinek vall szerelmet Tarján Vili, és hány holttest kell még ahhoz, hogy a háttérben működő gonosztevők nehéz vasba veressenek?

A békebeli bűn- és szívügyek, melyek a Leányrablás Budapesten és A Rudnay-gyilkosságok című regényekben még homályban maradtak, most végre tán megoldásra lelnek.
 
Előzmények: 

Leányrablás Budapesten (Ambrózy báró esetei 1.)

A Rudnay-gyilkosságok (Ambrózy báró esetei 2.)

Beretva és tőr (Ambrózy báró esetei 2,5) 

Értékelés:

Megoldás született, de nem minden feladványban. A jól megszokott vonalvezetés adott, a két síkon mozgó történet lassan összefonódik. Mili kisasszony szemszögéből nemcsak a nővére miatti elkeseredettséget olvashatjuk, hanem Ambrózy báró egyre morózusabb kedvét is ecseteli. A szívnek nehéz parancsolni, egy morc magándetektív a titokzatosságával pedig egyre csábítóbb főhősnőnk számára. Ám belép a képbe a harmadik személy, a kisasszony nővére, Emma, aki szintén vonzódik megtalálójához. Vajon lesz-e mindebből szerelmi háromszög?

Mili: Sokszor próbálja visszafogni magát, felnőttként kezd viselkedni. 
Emma: Rosszul tűri a bezártságot, nem hazudtolja meg kalandvágyó természetét. 
Richárd: Egyre zordabb és udvariatlanabb, érezhető benne is a feszültség.

Az első könyvben megismert Mili próbál mindinkább felnőttként viselkedni. A báró édesanyja, Agáta mama intelmeit követve visszafogottabbnak mutatja magát. Belül azonban forrong, egyre türelmetlenebb, és ezzel veszélybe sodorja nemcsak nővérét, hanem saját magát is.
Persze Emmát sem kell félteni, barátnőjével, Márikával sokáig nem tudnak nyugton maradni. Az életük többször is csak egy hajszálon függ, de szerencsére mindig időben érkezik Richárd. A báró próbálja az elveszett nővért csitítani, hogy kibírja a bujkálást a gyilkosok végső elszámoltatásáig.
Egyre érthetetlenebb Ambrózy báró viselkedése, a titkok nemhogy megoldódnának, inkább egyre sűrűsödnek körülötte. Az esze most is mindig a helyén van, nem hagyja, hogy az érzelmei eluralkodjanak rajta. Leginkább akkor fedezhető fel nála valami halvány derű, vagy gondterheltség, amikor a Hangay lányokkal vesződik.

Renée: A jó szándék vezérli, szívesen egyengetné a báró és Mili románcát. 
Mári: A legtöbb derültséget a kis kapafogú lány okozza. 

A költőnő egy korabeli feminista, a szüfrazsettek gyöngye, aki a báró orrára akar koppintani, ám halálos kalamajkába keverednek.

A tabáni cselédlány a legviccesebb figura a sorozatban, nagyon megérdemelné, hogy boldog és romantikus életet élhessen, ha lezárul a történet.

Pozitívum: Az izgalmas történet mellett hasznos történelmi tudásra tehetünk szert. 
Negatívum: A regény végén szívesen cifráztam volna a csúf szavakat. :)

A könyv borítója az eddigiekhez hasonlóan régi fényképeket idéz, kissé kopottnak, töredezettnek tűnik a fotó. Az előző két részben csak az egyik lányt tüntették fel, most viszont mindketten rajta vannak a képen, bár az egyikük arca (feltételezem Emmáé) kissé a háttérbe szorulva, halványabban látható. 

Kedvcsináló idézet: 

„– Ígérje meg nekem, báró úr – mondtam fanyar mosollyal –, hogy ha valaha is ilyen feleséggé válok, elveszi tőlem a revolvert, és egyenest a szívem közepébe lő. 
– Maga férjhez menne, Mili? – nézett rám őszinte csodálkozással a báró. – Én azt hittem, komolyan gondolja a detektívi hivatást. 
– Miért? – torpantam meg hirtelen. – A detektív tán nem ember, mint bárki más? 
– Nem, kisasszony – felelte Ambrózy báró rideg tárgyilagossággal. – A jó detektív nem engedheti meg magának, hogy esendő ember legyen.”