A sablonossága ellenére magával ragadott, olykor
megnevettetett, összességében pedig szórakoztatott Elle Kennedy
regénye. A sok rajongó, az elismerő vélemények meggyőztek, hogy
olvassam el a könyvet, és nem csalódtam. Kellemes kikapcsolódást
nyújtott a fiatal felnőttek, a szólista és a csapatkapitány
egymásra találásának története. Azt nem mondom, hogy
kihagyhatatlan a sztori, de tagadhatatlan, hogy fiatalos stílusa
miatt könnyen olvasható, rövid idő alatt bekebelezhető, érdemes
rászánni azt a pár órát.
Tartalom:
A lány egyezséget köt a fősuli rosszfiújával…
Hannah Wells végre talált valakit, aki
megdobogtatja a szívét. Bár az élet más területein magabiztosan
mozog, a szex és a csábítás nem éppen erős oldala. Ha fel
akarja hívni magára a kiszemelt srác figyelmét, ki kell lépnie a
komfortzónájából, és elérni, hogy észrevegyék …még ha
ezért korrepetálnia kell is a hokicsapat idegesítő, gyerekes és
beképzelt kapitányát egy álrandiért cserébe.
…ami jobban sül el, mint remélte.
Garrett Graham egyetlen álma, hogy a diploma után
profi hokijátékos legyen, de a zuhanó tanulmányi eredménye miatt
mindent elveszíthet, amiért eddig olyan keményen dolgozott. Ha a
csapatban maradás ára, hogy segít egy cinikus csajnak féltékennyé
tenni egy srácot, hát legyen. De amikor egy váratlan csók életük
legvadabb szexébe torkollik, Garrett hirtelen ráébred, hogy a
szerep, amit játszik, nem neki való. Most már csak Hannah-t kell
meggyőznie arról, hogy a fiú, akire vágyik, nem más, mint ő
maga.
Értékelés:
Szerintem senkit nem lep meg, ha azt mondom,
kiszámítható a történet alakulása, de ennek a regénynek nem is
a meghökkentés a célja. Ettől függetlenül vannak torokszorító
jelenetek, mindkét fél megküzdött a maga démonaival. Talán a
lazább párbeszédek, a földhözragadtabb karakterek teszik
népszerűvé a könyvet, vagy az a tény, hogy a romantikára
mindig, minden korban szüksége van az embernek (és főleg a
nőknek). A jégkorong, mint sport bemutatása nekem megfelelt, nem
volt hiányérzetem, összességében örülök, hogy megismertem
Elle Kennedy történetét.
Hannah: Bajban
vagyok vele, mert nem volt annyira szimpi, mint szerettem volna.
Garrett: Tipikus
álompasi, és nem annyira rosszfiú, mint állították.
Nehéz sorsa miatt Hannah egy kicsit visszahúzódóbb,
félénkebb lány, aki a történet előrehaladtával mindinkább
kitárulkozik. Nemcsak a barátja/szerelme előtt, a környezete is
észreveszi a különbséget. Ez a kettősség engem egy kicsit
zavart, mert túlságosan hirtelennek, gyorsnak éreztem a változást.
Garrett rosszfiúként kerül a történetbe, ami abban
merül ki, hogy gyakran cserélgeti a partnereit. Viszont segítőkész
a barátaival, nincsenek káros szenvedélyei, mindene a hoki. A
fiúnál természetesebbnek tűnik a változás, ahogy egyre inkább
megkedveli a lányt. A gyermekkora nem volt könnyű, de felnőttként
leküzdötte a dühét apja iránt.
Phil: Garrett
apja egy nagyképű zsarnok, aki minden fontosat elveszített.
Justin: Miatta
indult el a történet, de végül nem okozott nagy vihart.
A családon belüli erőszak, bántalmazás mintaképe
Phil, Garrett apja, aki nem tanult a hibáiból, senkije sem maradt,
akin levezetheti a dühét.
Először Justin, a futtballcsapat sztárja tetszik
Hannah-nak, de a Garrettel kialakuló viszonya miatt a focista
háttérbe kerül, és ott is marad.
Pozitívum:
Nagyon jól szórakoztam, kellemes kikapcsolódást nyújtott.
Negatívum:
Talán a történet rövidsége
miatt hamar el fogom felejteni.
A könyv borítója az egyetlen ami nem igazán tetszett
a könyvben. A félmeztelen férfi (fej nélkül) szerintem már
lejárt lemez, és még közönségesnek is tűnik. Fekete-fehér a
kép, amelyen Garrettet ábrázolják, de véleményem szerint inkább
egy fehérnemű modell felsőteste látható, nem pedig egy
jégkorongozó játékosé.
Kedvcsináló
idézet:
„– Csak úgy kíváncsiságból, amikor reggel
felébredsz, mennyi ideig csodálod magad a tükörben? Egy vagy két
órán át? – érdeklődik.
– Kettő – felelem vidáman.
– És pacsit is adsz magadnak?
– Hová gondolsz? – vigyorgok. – Csak megcsókolom
mindkét bicepszemet, aztán a plafon felé fordulva megköszönöm a
nagyembernek odafent, hogy ilyen tökéleteset teremtett.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése