Régi adósságot törlesztettem, elsősorban a
lelkiismeretemnek. Sok-sok évvel ezelőtt, az egyik főiskolai
vizsgámon Dosztojevszkij művét húztam a tételek közül. Egy
részletgazdag tanulmányból készültem fel anélkül, hogy
olvastam volna a regényt. A professzor el volt ájulva, kiválóra
vizsgáztam, én pedig magamban szégyenkeztem. Végre elszántam
magam és elolvastam a Bűn és bűnhődést. Úgy érzem, jó, hogy
eddig vártam vele, mert korábban nem figyeltem volna ennyire a
részletekre, most viszont már érteném, miről is beszéltem azon
a bizonyos vizsgán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése