Colleen Hoover: Confess – Vallomás

Felesleges hasonlítgatni bármelyik regényhez, mert Colleen Hoover megint egyedi hangvételű történetet alkotott. Az eddig olvasottak közül nem ez volt a legjobban sikerült munkája, de ettől függetlenül most is árgus szemekkel vártam a végkifejletet. Mindig, így ebben a könyvben is van egy (vagy több) csavar, amely során átértékelődnek az addig olvasottak. A könnyed, romantikus történet egyből átvedlik valamiféle életszagú, olykor keserédes, de mindenképpen valódinak tűnő helyzetbe.

Tartalom (!spoiler!): 

Auburn Reed huszonegy éves korára már mindent elveszített, ami valaha fontos volt neki. A lány azért küzd, hogy újra felépítse romba dőlt életét, így csakis kitűzött céljaira összpontosít, és nem engedheti meg magának a hibákat. De amikor munkát keresve belép egy dallasi műterembe, váratlanul éri az erős vonzalom, ami elfogja az ott dolgozó titokzatos művész, Owen Gentry iránt.

Most az egyszer Auburn mer kockáztatni, és a szívére hallgat, ám hamarosan felfedezi, hogy Owen súlyos titkot rejteget. Múltjának árnya tönkretehet mindent, ami fontos Auburn számára, és a lány egyedül úgy teheti sínre az életét, ha kizárja belőle a fiút.

Ahhoz, hogy megmentse a kapcsolatukat, Owennek nincs más dolga, csak vallomást tenni. Ám ebben az esetben a vallomás sokkal ártalmasabb lehet, mint maga a bűn. 

Értékelés: 

A fülszöveg rejtelmes mondatai nagyon keveset árulnak el a valódi történetről. Egyszerűnek tűnő élethelyzetből indulunk, majd eljutunk két annyira bonyolult életszakaszba, hogy csak kapkodjuk a fejünket, vajon megérdemlik-e egymást a szereplők? Talán a karakterábrázolást tudom egy kicsit gyengébbnek értékelni, nem fogott meg sem a női, sem a férfi főszereplő. Ennek ellenére drukkoltam nekik, sokszor sajnáltam őket, és vannak olyan mondatok a regényben, amelyek beleégtek az agyamba, és azóta én is használom őket a mindennapokban. 

Auburn: Szerintem egy kicsit naiv, talán butácska, de megérdemli a boldogságot. 

Owen: Nem tipikusan macsó alkat, bár külsőre minden klappol, de túlontúl érzelmes. 

Nehéz sors jutott a női főszereplőnek, nem volt könnyű tinédzserkora Auburn-nek. Míg kortársainak élete a bulikról, fiúkról és a tanulásról szólt, neki hamar felnőtté kellett válnia. Évekkel később is nehezen boldogul a mindennapokban, de kőkemény cél lebeg a szeme előtt, amelyet tűzzel-vassal véghezvisz.

Owen egy édes pasi, álmodozó művész, aki szintén nehéz kamaszéveket tudhat maga mögött. A családi viszonyai is rendezetlenek, de a festészetben megtalálta az életcélját, így találkozik össze Auburnnel. Sorsszerű ez a kötődés, amely szinte azonnal kialakul kettejük között. 

Trey: Betegesen akarja Auburnt, céljai eléréséhez piszkos eszközökhöz nyúl. 

Adam: A legszívfájdítóbb karakter, miatta megkönnyeztem a történetet. 

Auburn és Owen kapcsolatát folyamatosan megmérgezi Trey jelenléte. A lány nem tud ellene mit tenni, a múltja hozadéka a férfi.

Adam sorsa összetörte az én szívemet is. Az ilyen karakterek megalkotása miatt gondolom, hogy az írónő mennyire egyedi. 

Pozitívum: Mindig élmény Coleen Hoovertől olvasni. 

Negatívum: Általában szívfájdítóak a történetei, mint ez is. 

A könyv borítóján a történetből készült tv-sorozat szereplőit láthatjuk. Igen, készült egy széria, amelyet az USA-ban már láthattak a rajongók. A főszereplőket játszó színészek szerintem jó választásnak bizonyultak, legalábbis a külsőt tekintve mindenképpen. Íme egy trailer a sorozatról: 

Kedvcsináló idézet:

„– Örökké szeretni foglak. Még akkor is, amikor már nem tudlak.
(…) 
– Én is örökké szeretni foglak. Még akkor is, amikor már nem kéne.”