Colleen Hoover: It Ends with Us – Velünk véget ér

Nincs két egyforma Colleen Hoover regény, ezt most már biztosan kijelenthetem. A romantika mindegy könyvében adott, de mindig más-más úton találják meg a szereplők a boldogságot. Rögös utak ezek, talán az egyik legnehezebb ennek a történetnek a szereplőit sújtja. Ahogy a könyvben is olvasható, nincsenek rossz emberek, csak rossz dolgok történnek velük. Hinni akarjuk, hogy ez történik azokkal, akik aljas cselekedetekre vetemednek. De szerintem nem lehet mindig mentséget keresni. Nagyon szép történet ez, szívből ajánlom mindenkinek.

Tartalom (!spoiler!): 

Lilynek nem ment mindig könnyen a sora, de annál keményebben dolgozott, hogy olyan életet élhessen, amilyenre vágyik. Elhagyta a Maine állambeli kisvárost, ahol felnőtt; egyetemet végzett, és Bostonba költözött, ahol saját vállalkozásba kezdett. Amikor szikrázni kezd a levegő közte és a jóképű idegsebész, Ryle Kincaid között, Lily életében hirtelen minden túl szép lesz ahhoz, hogy igaz legyen.

Ryle magabiztos, makacs, kicsit talán arrogáns is, de emellett érzékeny, okos, és Lily a gyengéje – bár a kapcsolatoktól való viszolygása aggodalomra ad okot.

Lilyt mégsem csak az új kapcsolata foglalkoztatja. Rengeteget gondol Atlas Corriganre is – az első szerelmére, aki a hátrahagyott múltjához köti. A fiú, aki lelki társa és védelmezője volt, most újra feltűnik a színen, veszélyeztetve ezzel mindent, amit Lily és Ryle együtt felépített. 

Értékelés: 

Meglepő volt számomra ez a könyv, mert nem azt a történetet kaptam, amelyre első körben számítottam. Elindult a regény egy úton, amely sok-sok másik könyvre emlékeztet, aztán a döntő pillanatban teljesen más irányt vett. Szurkoltam egy srácnak, a rámenős idegsebésznek, néhány oldallal később pedig már egy hajléktalan fiú által felkorbácsolt érzelmeknek drukkoltam. Igazi hullámvasút volt ez, de nem volt szükség akciódús jelenetekre. Elég volt olykor néhány szépen megírt mondat, hogy padlóra küldje a szívemet. 

Lily: Akár szürke kisegérnek is tűnhet, de a döntő pillanatokban igazi amazon. 

Atlas: A legtisztább jellem, akivel közel s távol találkoztam. 

Ryle: Minden nő álma egészen addig a pontig, amíg Lily is úgy gondolja. 

Megismerjük a tinédzserkori Lily-t is, aki a 14 évesekhez hasonlóan bizonytalan lelkiállapotú, haragban áll a családjával, sőt, az egész világgal. Az ifjúkori sérelmei felnőtt korában is jelen vannak, de a legmegfelelőbb pillanatokban tudja meghozni a legnehezebb döntéseket. Felnézek rá a bátorságáért.

Kezdetben nem értettem Atlas szerepét, aztán ahogy megismertem a jellemét rájöttem, hogy ő a pasik jó oldala. A külsejéről egyébként nem is tudunk meg túl sokat (bár biztosan jól néz ki), de éppen az a lényeg, hogy a srác lelke az, ami csodálatra méltó.

A pasik rossz oldala pedig Ryle. A rosszat nem kell csak negatívnak értelmezni, mert a dög (és dögös) férfiak most a legkelendőbben a könyves piacon. Szóval az idegsebész ilyen szempontból a romantikus könyveket olvasó hölgyek álma lehetne egészen addig, amíg nem történik meg az, ami a többi könyvből kimarad. 

Allysa: Kicsit bohókás, de a legjobb barátnő a legnagyobb bajban.

Ryle húga egészen addig semleges és lényegtelen szereplőnek tűnik, amíg lesz hozzá bátorsága, és ki mer állni Lily, a legjobb barátnője mellett, Ryle ellenében. 

Pozitívum: Az egyik legjobb könyv, amit olvastam 2017-ben. 

Negatívum: Nehezen szántam rá magam az értékelésre a komoly téma miatt. 

A könyv borítója csodaszép lett. A rózsaszín különböző árnyalataiban pompázik, gondolom liliomot ábrázol a kép, de sajnos nem vagyok nagy virágszakértő. A főszereplőnek virágboltja van, innen az ötlet, de a megtépázott szirmok jelképezik, hogy a regény nem az a habos-babos történet, mint amilyennek elsőre tűnik. 

Kedvcsináló idézet: 

„Attól, hogy valaki bánt bennünket, még nem szűnünk meg csak úgy szeretni. Nem az illető cselekedetei fájnak a legjobban, hanem a szeretet. Ha a tettek mögött nem lenne ott a szeretet, akkor kicsit könnyebb lenne elviselni a fájdalmat.”