Sötétebb és komolyabb rész, de a Roxfort hangulata továbbra is magával ragadó. Tetszett a múlt feltárása és az egyre feszültebb légkör, a romantikus szálakból viszont néha kevesebbet éreztem volna elégnek. Izgalmas folytatás, amely már erősen a történet lezárása felé visz.
A hatodik kötetben már egészen más arcát mutatja a varázsvilág, mint a sorozat elején: a gyerekkori rácsodálkozás helyét egyre inkább átveszi a bizonytalanság és a fenyegetettség érzése.
Különösen tetszett, ahogy Harry és Dumbledore közös jelenetei révén fokozatosan közelebb kerülünk Voldemort múltjához, miközben Harry is sokkal tudatosabbá válik. A Roxfort hétköznapjai közben sem veszítik el a varázsukat, a barátságok, féltékenységek és szerelmek pedig természetesen illeszkednek a történetbe. A humor is jól ellensúlyozza a komorabb részeket, és a Weasley ikrek továbbra is gondoskodnak néhány könnyedebb pillanatról.
A Félvér Herceg számomra azért is működött jól, mert már érezni benne a végjáték súlyát, mégsem engedi el azt a különös, otthonos világot, amiért ezt a sorozatot annyira lehet szeretni.
Előző kötet:
J. K. Rowling: Harry Potter és a Főnix Rendje (Harry Potter 5.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése