Elképesztő, hogy 1932-ben Aldous Huxley mekkora
fantáziával álmodta meg a jövő technikai vívmányait. Persze
voltak melléfogásai, de pl. a mesterséges megtermékenyítés
azóta már megvalósult a tudományos fejlődésnek köszönhetően.
Ijesztő, ugyanakkor nem elképzelhetetlen egy teljes mértékben
mesterséges módon létrehozott társadalom, ahol az egyéneket
abszolút hidegen hagyják az emberinek mondott érzelmek, a család
iránti szeretet, a szerelem, a szülői ösztön. Reméljük, hogy
nem ez a fajta „Szép új világ” vár ránk, és
leszármazottainkra.
Kedvenc idézet:
„– De én nem akarok kényelmet. Én Istent akarom,
én költészetet akarok, én igazi veszélyt akarok, én szabadságot
akarok, én jóságot akarok, én bűnt akarok.
– Valójában ön azt követeli, hogy joga legyen a
boldogtalansághoz.
– Rendben van hát – szólt a Vadember kihívóan –,
követelem a jogot ahhoz, hogy boldogtalan lehessek.”
A könyvből készült 1998-as filmadaptáció moziplakátja:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése