Cassandra Clare: Éjfél kisasszony

Szerintem nem mondok újat az árnyvadász rajongóknak azzal, hogy megérte várni az új sorozatra. Ugyan a kötet feléig nem ezt gondoltam, de a regény második fele meggyőzött, és emlékeztetett, hogy miért is szeretem annyira Cassandra Clare könyveit. Cselekménydús, érzelmekkel teli történetet kaptunk, és a régi ismerősök is felbukkantak a kezdő kötetben. Talán egy kicsit túl sok is volt a várakozás, mert esetenként már nem emlékeztem pontosan a Végzet ereklyéiben történtekre, de összességében elvarázsolt, és várom a folytatást!

Tartalom:

Öt év telt el a Mennyei tűz városa eseményei óta, amikor az árnyvadászok a kihalás szélére sodródtak. Emma Carstairs már nem gyászoló kislány, hanem egy fiatal nő, aki elszántan keresi szülei gyilkosát, hogy megbosszulhassa szeretteit és az őt ért veszteségeket.

Oldalán a parabataiával, Julian Blackthornnal, egy démoni cselszövést próbál felderíteni Los Angelesben, a Sunset sugárúttól egészen a Santa Monica partjait mosó, igéző tengerig követve a nyomokat. Emmának meg kell tanulnia bízni a szívében és az eszében. A szíve azonban veszélyes irányba húzza…

A helyzetet tovább bonyolítja, hogy Julian bátyja, Mark – akit a tündérek öt évvel ezelőtt elraboltak – egy alku részeként váratlanul hazatérhet. A tündérek mindenre hajlandók, hogy kiderítsék, ki gyilkolja a fajtájukat… és ehhez szükségük van az árnyvadászok segítségére. Ám a tündérek földjén másként telik az idő, így Mark alig öregedett, és nem ismeri meg a családját. Vajon valóban sikerülhet visszatérnie közéjük? Tényleg elengedik a tündérek?

Értékelés:

Szerintem méltó folytatást kapott a Végzet ereklyéi, mert a Gonosz fortélyok is tele van szerethető karakterekkel, bátor árnyvadászokkal, és egy imádnivaló családdal. Már a Mennyei tűz városában megjelentek az alap karakterek, előrevetítve az új sorozat létrejöttét. Akkor látszott, hogy szövevényes, titkokkal teli a Blackthorn család élete, lesz bőven izgalom a történetük során. Kicsit megijedtem a könyv elejének olvasásakor, mert lassan indult be a cselekmény, viszont utána a földbe döngölt, és kilóra megvett.

Emma: Nem kimondottan szimpatikus, de bátorsága elismerésre méltó.

Julian: Szelídsége szöges ellentétben áll a harcban mutatott hozzáállásával.

A fiatal lány tragédiája, szülei elvesztése az egyik kulcsmomentum, amelyre a történetet építette a szerző. Emma nekem kicsit hebrencs, vakmerő, de a maga módján szerethető karakter. Vannak olyan megmozdulásai, amelyek miatt nem tudtam teljes mértékben elfogadni, de Julian kedvéért ezt is megbocsátom neki.

Szerintem az egyik legösszetettebb karaktert sikerült Julianban összekovácsolni. A Blackthorne család összetartó ereje, Emma parabataia, akinek leghőbb vágya, hogy elszakított féltündér testvéreit visszakaphassa. Mark, a vadűzés foglya most lehetőséget kap a visszatérésre.

Mark: Sokat változik a regény során, űzött vadból lesz ismét árnyvadász.

Cristina: Sok a titok körülötte, de hűsége az intézet iránt kétségbevonhatatlan.

A tündér vér kezdettől fogva kiütközik Markon. Kicsit bohókás, félvállról veszi a dolgokat, de amint kiismeri a testvéreit felbuzog benne az árnyvadász vér.

Nekem sötét ló maradt a Mexikóból érkezett Cristina. Bár megtudjuk, miért hagyta el az otthonát, nem került közelebb a szívemhez.

Pozitívum: Üdvözlet újra az árnyvadászoknak!

Negatívum: A könyv első fele kissé vontatott volt.

Az első könyv borítója csodálatos! A vízben lebegő nőalak vélhetően Emmát szimbolizálja, bár az árnyvadász öltözet nem azonos a képen látható modell által viselt ruhával. Az ájultan is a kardját szorongató lány viszont főszereplőnket jól mintázza. A könyv színei is a tenger/óceánt idézik.

Kedvcsináló idézet:

„– Egyszer azt olvastam, hogy egy viccet elmagyarázni olyan, mint békát boncolni – közölte Mark. – Megtudhatjuk, miből áll össze, de meg kell hozzá halnia.”