Jól működhet a kooperáció, ha hasonló
érdeklődési körű, egyformán elhivatott emberek állnak össze,
hogy valami újat alkossanak. Ennél a könyvnél egyedül az
újdonság nem volt meg, folyamatosan azt éreztem, hogy a Harry
Potter egy gyengébb változatát olvasom. Cassandra Clare
munkásságát imádom, Holly Blackét nem ismerem, de ez a
sorozatkezdő kötet nem igazán győzött meg az azonnali
folytatásról. Az általános iskolás korosztálynak viszont bátran
ajánlom, mert szórakoztató, mágiával telített, csak számomra
nem eléggé varázslatos.
Tartalom:
A legtöbb gyerek bármit megtenne, hogy átmenjen a
vaspróbán. Callum Hunt viszont nem. Ő el akar bukni.
Callt az édesapja egész életében óva intette a
mágiától. A fiú meg van győződve arról, hogy ha sikerrel jár
a vaspróbán, és felvételt nyer a Magisztériumba, annak csak
rossz vége lehet.
Úgyhogy a lehető legjobban igyekszik, hogy a lehető
legrosszabb formáját hozza… A cél az, hogy csődöt mondjon,
csakhogy épp ebben mond csődöt.
Így hát most várja a Magisztérium, ez az
egyszerre szenzációs és vészjósló hely, ami sötét szálakkal
kapcsolódik Call múltjához, és kanyargós utat mutat a jövője
felé.
A vaspróba csak a kezdet, a legnagyobb próbatétel
csak ezután következik…
Értékelés:
Nehéz volt elvonatkoztatnom a Harry Potter-sorozattól,
mert folyamatosan hasonló motívumok bukkantak fel a regényben. J.
K. Rowling varázsvilágához képest viszont silányabb; az iskola,
a varázslóvilág, az ellenség bemutatása mind-mind hiányos.
Hamar a végére jutunk a regénynek, és valahogy azt vesszük
észre, hogy semmilyen hatással nem volt ránk a történet. Azért
vannak pozitívumai is, a gyermekkönyvtár rongyosra olvasott
darabja lehet a kiadvány. Alapvetően ez egy ifjúsági regény, de
a többséggel ellentétben ez valóban csak a kiszemelt korosztályt
szórakoztatja.
Call: A sok
szerencsétlenkedés ellenére nagy varázsló lehet a főszereplőből.
Tamara: Próbál
megfelelni családja elvárásainak, de hamar rájön, mi a fontos.
Aaron: Ő a
jóképű félszeg srác, akibe később minden lány szerelmes lesz.
Azt hiszem néhányszor már találkoztunk Call
karakterével, ő az aki az egész történetben végig
csetlik-botlik, de amikor a saját és barátai életéről van szó,
minden addigi cselekedetére rácáfolva megmenti a világot. Nehezen
találja meg a helyét az iskolában, de barátai segítenek a
beilleszkedésben.
Kezdetben egy karót nyelt, pedáns, kissé stréber
lánynak tűnik Tamara, aki hamar ráébred, hogy családja
elvárásaival szembe kell mennie. Miután életre szóló barátságot
köt a két fiúval, ő lesz kis csapatuk mozgatórugója, amellett,
hogy ügyes és bátor, melegszívű, odaadó barátnak bizonyul.
A legkevesebbet harmadik főszereplőnkről, Aaronról
tudhatunk meg, aki egyedül érkezik a felvételire, gondosan kerüli
a felmenőire vonatkozó kérdéseket. Zárkózottsága ellenére
hamar beilleszkedik az iskolában, eminens diákhoz méltó módon
viselkedik, később majd zsonghatnak körülötte a csajok.
Rufus: Ritkán
szól, de cselekedeteivel érezteti, hogy tanoncai a legfontosabbak.
Alastair: Call
apukája kiismerhetetlen, mágiaellenessége már-már beteges.
A három tanonc mestere Rufus, aki kissé komótos, de
csupa bölcsességgel látja el diákjait. A folytatásokban nagy
szerepe lehet az ellenséggel való harcban.
Kezdettől fogva értetlenül álltam Alastair, Call
édesapjának viselkedése előtt. Az rendben van, hogy óvja a
gyermekét, de a tudatlanság a fiú számára végzetes lehet.
Pozitívum:
Az általános iskolás korosztály újabb kedvencet kapott.
Negatívum:
Az idősebbek viszont aligha
élvezhetik.
A könyv borítója ifjúsági fantasyhez méltó. A
középpontban egy ezüst maszkos alak, aki a történetben is
felbukkan. Ábrázolták még a három főszereplő, Call, Aaron és
Tamara karakterét is. Szerintem jó öltet volt, hogy rajzos
megoldást alkalmaztak. A képen, a szerzők neveinek
elválasztásaként látható még Call kardja is.
Kedvcsináló
idézet:
„Mindhárman kiáltozni kezdtek izgatottságukban.
Tamara azért, mert boldog volt, Aaron azért, mert örült más
boldogságának, Call pedig azért, mert biztos volt benne, hogy meg
fognak halni.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése