Susan Ee: Angyalok bukása

Nálam most ez az etalon, ha angyalos történetről van szó. Olvastam már bukott angyalokról, arkangyalokról, de elsősorban felnőtt tartalommal bíró regényeket. Az Angyalok bukása elsősorban fiataloknak szól, de brutalitását tekintve olykor még én is elszörnyülködtem, így közel a negyvenhez... . Az első oldalaktól kezdve lekötött, az írói stíluson múlt ez, azt hiszem. Amikor kikölcsönöztem a könyvtárból még nem gondoltam, hogy ennyire áhítozom majd a folytatásra. Nos, ma lélekszakadva rohantam a könyvtárba, hogy meglegyen. Megszereztem!

Tartalom:

Hat hete már, hogy az apokalipszis angyalai alászálltak, és elpusztították a modern világot. Nappal az utcai bandáké a hatalom, de az éjszakákat a rettegés és a babona uralja. Mikor az angyalsereg harcosai tovaszállva magukkal ragadnak egy gyámoltalan kislányt, annak tizenhét éves nővére, Penryn, mindenre elszánja magát, hogy visszaszerezze a húgát.

Mindenre. Ha kell, akár arra is hajlandó, hogy alkut kössön egy ellenséges angyallal.

Rafi félelmetes harcos, de most legyőzötten, szárnyaitól megfosztva, félholtan hever a földön. Korszakokon átívelő háborúkban vívott győztes csatákat, most pedig egy éhezéstől legyengült tinilány menti meg az életét.

Miközben átvágnak a sötétségbe és káoszba merült Észak-Kalifornián, csak egymásra támaszkodhatnak a túlélés érdekében. Kénytelenek együtt megtenni az utat, hogy eljussanak San Franciscóba, az angyalok fészkébe, ahol Penryn mindent kockára tesz, hogy megmentse a húgát, az angyal pedig kénytelen legnagyobb ellenségei könyörületességére bízni magát, hogy újra a régi lehessen.

Értékelés:

Semmi átlagos nem volt a regényben. Persze tapasztalt olvasóként sejtettem, hogyan alakulnak majd a társas kapcsolatok, de a körítés, a világfelépítés, a leigázott emberiség sorsának bemutatása első osztályú volt. A főszereplők nekem nagyon szimpatikusak, szeretem az olyan hősöket, akik újra és újra megmutatják emberi(angyali) arcukat. A trilógia kezdő kötete megtette a kívánt hatást, a szerző, Susan Ee elérte, hogy könyörögjek a folytatásért, és szerencsére itt hever mellettem. Remélem, a következő könyv sem okoz csalódást.

Penryn: Önfeláldozása, a húga iránti szeretete irigylésre méltó. Tökéletes hősnő.

Rafi: Kevesebbet tudnunk meg róla, mint szeretném, de ezért van a folytatás.

Azért vélem tökéletes hősnőnek Penrynt, mert mindig a célra koncentrál, többször legyőzi a félelmeit, és mindemellett csinos is. Kicsit Katniss Everdeenre hajaz az Éhezők viadalából, csak kevésbé harcos természet. Ettől függetlenül az önvédelmi leckéknek nagy hasznát veszi az új világban.

Az angyalokat már sokféleképpen ábrázolták, de abban egyetérthetünk, hogy csúnyának még nem láttunk egyetlen angyal főhőst sem. Nos, Rafi sem az, sőt... . Ám nem a külső adottságait domborítja ki az írónő, sokkal inkább jelentős az emberek felett érzett utálatának változása Penryn személyiségének köszönhetően.

Anya: Penryn és húga meg van áldva a saját démonaival küzdő anyjukkal.

Obi: Még nem érzem vezetőnek, de benne van a lehetőség az angyalok legyőzésére.

Sok jót nem tudunk meg a két lány anyjáról, de biztos vagyok benne, hogy az őrület határán egyensúlyozó nő még hasznára lesz a felkelésnek.

Az ellenállás kulcsfigurája Obi, aki könyörületessége miatt pozitív szereplő. A csatában vezéregyéniség, a későbbiekben még nagyobb szerepe lehet.

Pozitívum: Az eddigi legjobb angyalos történet, amit olvastam.

Negatívum: Kicsit kevés volt a két főhős közötti kontaktus.

Lenyűgöző a könyv borítója, ezt már akkor megállapítottam, amikor még csak szemeztem a trilógia kezdő kötetével. A Rafi hátáról levágott angyalszárnyakat jelképezi a fedlapon látható aranyozott hatású szárnypár. Körülötte, mintha vér spriccelt volna a falra, de az is aranyból. Tényleg lélegzetelállító!

Kedvcsináló idézet:

„– Várj, mindjárt megmutatom, hogy kell használni. Add a lábad!

– Az angyalok világában ez meglehetősen bizalmas, intim kérésnek számít. Általában túl vagyunk a vacsorán, némi borozgatáson és kellemes csevegésen, mire hajlandó vagyok odanyújtani a lábamat.”