
Tartalom:
A vég napjai Susan Ee bestseller trilógiájának
záró kötete. Penryn és Rafi menekülnek, miután az angyaloktól
sikerül megszökniük. Kétségbeesetten keresnek egy orvost, aki
helyre tudná hozni azokat a változtatásokat, amiket az angyalok
végeztek Rafin és Penryn húgán. Kutatás közben felbukkan valami
Rafi múltjából, és olyan sötét erőket szabadít el, melyek
mindkettejükre nézve végzetesek lehetnek.
Az angyalok által az emberekre szabadított
apokaliptikus rémálomban mindkét oldal a totális háború felé
sodródik. Valószínűtlen szövetségek köttetnek, a haditervek
folyton módosulnak. De ki fog győzedelmeskedni? A Föld feletti
uralomért folyó harcban Rafinak és Penrynnek döntenie kell,
melyik oldalra álljanak, kit válasszanak: a saját fajtájukat vagy
egymást?
Értékelés:
Nagy dilemma embernek is, angyalnak is, működhet-e
egymás között a szerelmi kapcsolat? A tiltott gyümölcs rothadó
szaga végig belengi a történetet, az elkerülhetetlen vég, mint
Damoklész kardja, úgy tartja rettegésben a főhősöket. Nagyon
sok furcsa és meglepő jelenet tarkította a történetet. Némelyik
már annyira groteszk képet mutatott, hogy emiatt azt éreztem,
kicsit méltatlanra sikeredett a lezárás. Ettől függetlenül
továbbra is a kedvenc sorozataim közé sorolom, Susan Ee fantáziája
tagadhatatlanul utánozhatatlan.
Penryn: Nem
kimondottan vezéregyéniség, mégis állja a sarat, mikor jön a
vég.
Rafi: Bár
többször megpróbál elszakadni a lánytól, a végzet mindig
összehozza őket.

Nem volt csöpögős, túljátszott az angyal és az
ember lánya közötti érzelem. Az a néhány csók, érintés bőven
elegendő volt ahhoz, hogy érezhessük, mekkora harc dúl Rafi
lelkében. Ettől függetlenül nekem kicsit elfogyott a végére az
arkangyal macsósága, de ez legyen az én problémám.
Beliel: Ördögi,
meghasonult lelke ellenére a végén majdnem megsajnáltam.
Du és Dam: Ők
voltak a vicces fiúk, nekem sokszor mégis erőltetett volt a
humoruk.
A démonszárnyakkal riogató Beliel sorsa szerintem
senkit nem lepett meg. Az élete története, a felvigyázókkal való
viszonya miatt viszont helyenként megszántam.
A mókás ikrek, akik mindig tudják hogyan derítsék
jókedvre az embereket, sokszor felbukkannak. Du és Dam viccei
számomra néha idegesítőek voltak.
Pozitívum:
Örülök, hogy rátaláltam egy újabb jó sorozatra.
Negatívum:
Sajnálom, hogy számomra a befejezés nem volt 100 százalékos.
A könyv borítója követi az első kettő motívumait.
A befejező kötet aranyozott hatást kelt, az angyalszárnyak
szanaszét repdeső tollai több mindent szimbolizálhatnak. Egyik
teóriát sem szeretném megosztani, mert valamennyivel elárulnám a
könyv csattanóját. Összességében ízlésesek voltak az
Angelfall borítói.
Kedvcsináló
idézet:
„– Mi van rajtad? – Tetőtől talpig végigmér.
Olyan kényelmes, hogy el is feledkeztem róla, a
levágott aljú pólóban és a sztreccs bokszerben vagyok.
Végignézek magamon van-e miért feszélyezve éreznem magam. A
ruházatom kellőképpen takar, eltekintve a hasamtól. És talán a
lábamból is a szokásosnál kicsivel több látszik.
– Kérdezi a fickó, aki folyton ing nélkül
szaladgál?
Mondjuk, nekem kimondottan tetszik, ha nincs rajta ing
és kilátszik a kocka hasa, de ezt inkább nem említem.
– A szárnyak miatt nem túl kényelmes viselet az
ing. Azonkívül nem hallottam, hogy bárki panaszkodott volna.
– Azért ne szálljon a fejedbe, Rafi! Dicsérni se
dicsért senki.”
Előzmény:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése