Minden gondolatom a Lakeside Udvar körül forgott a
szabadidőmben, pedig, amikor megláttam a fantáziavilágot
magyarázó néhány soros bevezetőt, kicsit elbizonytalanodtam. Nem
kellett volna, mert pillanatok alatt átláttam a Mások által uralt
világ mibenlétét. A főszereplő is újszülöttnek mondható a
terra indigene közösségben, így együtt fedezhettük fel vele a
farkasok, vámpírok, hollók és egyéb erők által igazgatott
földet. A könyv egy sorozat kezdő kötete, a Twister Media kiadó
egy csodálatos borítóval örvendeztette meg olvasóit.
Tartalom:
Meggie Corbyn cassandra sangue, vagyis vérpróféta,
azaz ha a bőrén vágás nyomán kiserken a vér, látja a jövőt.
Meggie ezt a különleges képességét inkább átoknak, mint
áldásnak tekinti. Meg nem szabad ember. Tartógazdája
rabszolgaságban őrzi, hogy csak ő szerezhessen tudomást
látomásairól. Meggie azonban megszökik és az egyetlen
biztonságos hely, ahol elrejtőzhet, a Lakeside Udvar nevű üzleti
negyed, amit a Mások működtetnek.
Az alakváltó Simon Wolfgard vonakodik felvenni az
Emberi összekötő állásra jelentkező idegent. Egyrészt azért,
mert úgy érzi, hogy valami titkot rejteget, másrészt azért, mert
nincs emberi prédaszaga. Ám egy erősebb ösztön arra készteti,
hogy mégis alkalmazza Meggie-t. Amikor megtudja róla az igazat, és
azt is, hogy a kormányhatóság körözi, Simonnak el kell döntenie,
vajon megéri-e, hogy bekövetkezzen az emberek és a Mások között
szinte elkerülhetetlen harc.
Értékelés:
Ahol elnyomják az embert, ott előbb-utóbb felüti
fejét az ellenállás. Ha az ember a másodlagos faj, ráadásul a
Mások lakmároznak belőlük, ott bizony harc lesz, ezt mindannyian
tudjuk. Anne Bishop gondolt egy merészet és megálmodta ezt a
világot, belehelyezve az embert a Mások territóriumának
szomszédságába. A szabályok adottak, ha az ember átlép a
határon, a Mások vacsorája lesz. Amennyiben a törvényeket
betartják, vígan elélhet egymás mellett a két faj. Meggie, a
vérpróféta felbukkanása azonban sokakat megváltoztat.
Meggie: Mint a
ma született bárány, ártatlansága lenyűgözi a Másokat.
Simon: Nem
mindig érzem vezéregyéniségnek, az ösztönei sokszor elveszik az
eszét.
Amikor Meggie felbukkan a Lakeside Udvarban, nemcsak a
közösség vezetőjének borítja fel a mindennapjait, hanem a terra
indigene közösség valamennyi alakváltó tagja, valamint a
vámpírok és az elementálisok is a tenyeréből esznek. Ahogy
beletanul új munkájába, úgy ismerjük meg mi is az udvar
működését.
A közösség vezetője, Simon, aki jobban szeret farkas
alakban élni, de kénytelen magára ölteni emberi alakját, ha nem
akarja elriasztani a vevőket. Az Ordító Jó Könyvek üzlet
tulajdonosa emberek előtt is megnyitotta az Udvart. Érezhető a
vonzalma Meggie iránt, de olykor nem tudni szerelem lesz belőle,
vagy vacsora?
Monty: A
hadnagy a villámhárító a Mások és az emberek között.
Asia:
Levakarhatatlan nőszemély, semmi más nem érdekli csak az
előmenetele.
Újonnan kerül a városba a hadnagy, aki eddig nem
sokszor találkozott Másokkal. Hamar beletanul hogyan óvja a várost
és a saját bőrét a közösség tagjaitól.
Tipikus törtető Asia, még Simon durva elutasítása
sem elegendő ahhoz, hogy felhagyjon tervével. Információra éhes,
minden csáberejét megpróbálja bevetni.
Pozitívum:
Hamar átlátható fantáziavilág, amely még sok lehetőséget
rejt.
Negatívum:
Már megint várni kell a folytatásra, ez nagyon dühítő!
Ahogy a bevezetőben is említettem, meseszépre
sikerült a könyv borítója. Egyszerű fehér alapon vöröses,
vagy talán inkább tégla piros a rajz, amely sok mindent elárul a
regényről. Alapvetően Meggie arcát ábrázolja, de a haját
formázó tincsekből egy fa bukkan elő, amely fölött hollók,
sólymok repkednek, és még a farkas is feltűnik.
Kedvcsináló
idézet:
„Akár ütnek, akár kényeztetnek, akár a legjobb
ételt kapod, akár éheztetnek, akár mocsokban tartanak, vagy nagy
tisztaságban, a ketrec, akkor is csak ketrec.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése