Dan Wells: Szörnyeteg úr (John Cleaver 2.)

Rémisztőnek tűnik a könyv, de szerintem nagyon is fogyasztható, még annak is, aki kevésbé bírja a véres jeleneteket. Dan Wells már a sorozat első részével, a Nem vagyok sorozatgyilkos című könyvvel bebizonyította számomra, hogy cseppet sem kell unalmasnak lennie a belső monológokkal teli történetnek. A Szörnyeteg Úr szerintem méltó folytatása John Cleaver kalandjainak, a kiskapu megmaradt a regény végén, így várható volt a folytatás. Hamarosan a harmadik részt is elolvasom, de most kell egy kis pihenő a démonoktól.

Tartalom:

A Nem vagyok sorozatgyilkosban John Wayne Cleaver megmentette a városát egy olyan hidegvérű mészárostól, aki még az általa bálványozott sorozatgyilkosoknál is rettenetesebb tetteket vitt végbe.

De úgy tűnik, a démon nem volt egyedül, és az eltűnése egy új fenevadat hozott Clayton megyébe. Lassan újra gyűlni kezdenek az áldozatok a hullaházban, és John egy új rejtéllyel találja szemben magát, amely megoldásra vár.

John azonban már megízlelte a gyilkolás ízét, és lehet, hogy a sötétebbik oldala, amit eddig fegyverként használt a harcban – az a rémisztő alteregó, akit csak Szörnyeteg úrként emleget – most átveszi az uralmat.

Claytonban senki nincs biztonságban, amíg John le nem győzi két legádázabb ellenfelét: az ismeretlen démont, akit meg kell ölnie, és a belső démonját, aki elől nem menekülhet.

Ez a díjnyertes kötet még több borzongást és izgalmat ígér, mint a trilógia előző része. Dan Wells előre is bocsánatot kér a rémálmokért.

Értékelés:

Szerencsére nem voltak rémálmaim, így jó szívvel gondolok vissza Szörnyeteg úrra, a főszereplő belső démonjára. Szerintem álszent az, aki azt gondolja: John soha nem lesz rossz fiú. Sokáig csak ígérgetett és vágyakozott, majd a regény közepén olyan dolog történet, ami sok jóérzésű emberből váltott ki ellenérzéseket. Kérdem én, ki mire számított, hiszen egy szociopata, labilis fiatal fiúval állunk szemben, aki azért hellyel-közzel képes leküzdeni gyilkos vágyait. Ám mivel egy regényről beszélünk, ez a démon előbb-utóbb ki fog szabadulni.

John: Fejlődőképes, a saját gyilkos indulatai elé képes helyezni mások életét.

Hősként tisztelik Johnt, aki az előző részben megvédte a várost egy sorozatgyilkostól. Ez az imádat számára teher, mert az igazság mögött súlyos hazugságok rejtőznek. Most újabb démon bukkant fel a kisvárosban, és már nem is kérdés, hogy főhősünk belső ellenségét leküzdve megvédi szeretteit, szomszédait, osztálytársait.

Brooke: Vonzódik a rossz fiúhoz, de mégis ő az egyetlen, aki megvédheti.

Forman: Sokáig nem tudtam vele mit kezdeni, míg meg nem világosodtam.

Brooke tipikus amerikai lány, nem túl okos, de annál szebb. Tetszik neki John különcsége. De ez a vonzalom végzetes is lehet.

Kellett egy FBI-ügynök is, aki majd tudja a tutit. Nos, Forman ügynök nincs mindig a helyzet magaslatán. Sőt, hangulatingadozásai miatt kiszámíthatatlan szereplő.

Pozitívum: A sok üresjárat ellenére sem unatkoztam.

Negatívum: Azért mégis jobb lett volna, ha több a rémisztő jelenet.

A könyv borítója merőben más, mint az első részé. Azt sugallja, hogy a címet vérrel festették fel a falra. Az áttört falon kukucskáló szem több mindenkit szimbolizálhat. Lehet akár a démon, vagy John Szörnyetege, esetleg egy harmadik szereplő, akinek kilétét a spoiler miatt nem árulom el.

Kedvcsináló idézet:

„– Nagyon csinos vagy ma – bókoltam.

– Rám se néztél, mióta bekapcsoltad a tévét.

– Nem őszintének kell lennem, csak kedvesnek.”