Leiner Laura: Ég veled

Bajban vagyok Leiner Laura új sorozatával, mert más, és mégis ugyanolyan, mint az előzőek. Más, mert drámaibb a főszereplő élete, de ugyanazok a poénok, szituációk jönnek elő ismét. Ráadásul a humor szerintem veszített az erejéből. Persze, volt olyan helyzet most is, amikor jól szórakoztam, de az eddig sziporkázó szerző most kissé háttérbe szorult. Az alapötlet, mármint az iskolák versenye szerintem zseniális, én az illetékesek helyében elgondolkodnék valami hasonlón. Azt viszont nem tudom, tartja-e a magát a sztori három köteten keresztül.

Tartalom (!spoiler!): 

Újvári Hanna a tinik megszokott életét élte egészen egy évvel ezelőttig, egy családi tragédia azonban mindent megváltoztatott. Most apukájával kettesben tölti a hétköznapokat, és rég nem a korosztályának átlagos problémái foglalkoztatják.

Miután átveszi a tizenegyedikes bizonyítványát, az évzáró után váratlan felkérést kap az igazgatótól: részt vehet egy iskolai versenyen, ahol kiváló matekosként főleg a logikai feladatok megoldásában számítanak rá.

Hanna környezete ragaszkodik hozzá, hogy elmenjen a megmérettetésre, így a Szirtes Gimnázium négyfős csapata elindul az Iskolák Országos Versenyére. 

Értékelés: 

Már ősrégen voltam tinédzser, így nem tudom, van-e hasonló országos verseny, de tartom a véleményem, hogy kitűnő kezdeményezés lenne. Leiner Laura pedig levédethetné (vagy megcsinálja saját tábor keretében). Na, de vissza a történethez. A verseny első néhány napjába kapunk bepillantást, megismerkedünk a szereplőkkel, akiknek a karakterei kicsit visszaköszönnek a korábbi történetekből. Nehéz megújulni, hiszen a tinédzser korosztály valamennyi jellemzőjét felvonultatják a szereplők. 

Hanna: Tragédia árnyékolja be a mindennapjait, körüllengi a szomorúság. 

Kornél: Sok újdonságot nem hozott, a lányok többségének fiúideálját testesíti meg. 

Valaha életvidám, most szomorú, de átlagon felüli intelligenciával és tudással rendelkező lány Hanna. Nagyon kötődik a családjához, értük önmagát is feláldozná. A verseny azért jön kapóra a karakter számára, mert ismét visszatér a közösségbe, a csapat lelkévé válik.

Egyelőre keveset tudunk a fiúról, aki az ellenfél csapatát erősíti. Kornél kedvező külső adottságokkal rendelkezik, a sportiskola elitjéhez tartozik. Hamar kialakul a szimpátia a két szereplő között, ettől függetlenül még keveset tudnak egymásról, a következő kötetekből derülhet ki, lesz-e értelme a kapcsolatuknak. 

Máté: Szintén ellenfél, ám jó barátságba kerül Hannáékkal. 

Bernadett: Hannáék erőembere a vízilabdás lány. 

Lóri: Ő Pumped Gabó. 

Zsombi: Az SZJG-ből Karcsi jutott róla eszembe. 

Szerintem vigyázni kell Mátéval, aki az ellenfél táborát erősíti. Hiába a barátság, kezdettől érezhető a fiún, hogy érdeke fűződik a jó viszonyhoz.

A legérdekesebb szereplő szerintem a vízilabdás lány. Bernadett keveset beszél, de hatalmas szíve van, remélem több szerep jut neki később.

Lóri, a vádlikirály, aki edzéssel tölti minden szabad percét. Nekem egyből Pumped Gabó jutott róla eszembe. Nemcsak a külső, a belső értékei is hasonlóak...

Kellett egy igazi kocka is a csapatba. A kilencedikes fiú tipikusan az a kis srác, aki jóhiszeműségével folyamatosan ráfarag. Előre sajnáltam szegényt. 

Pozitívum: Kicsit komolyabb témákat is feszeget az írónő. 

Negatívum: Nehezére esik már új és eredeti karaktereket kitalálnia. 

Az első borító Leiner Laurától, ami igazán tetszik. Nincsen túlbonyolítva, kicsit old school, és teljes körűen jellemzi az iskolák versenyének helyszínét. Ezzel talán lelövi a kezdeti poént, de ki bánja? A fekete-fehér látványvilág azt sugallja, hogy drámaibb érzelmek is felszínre kerülnek. 

Kedvcsináló idézet: 

„– Bármi is a közös feladat, megoldjátok! És tudjátok, miért? 

– Mert okosak vagyunk? – kérdezte Zsombi. 

– Mert legyőzünk bárkit? – nézett a kamerába Bernadett. 

– Mert soha nem hagyjuk ki a lábnapot? – tippelt Lóri. 

– Mert a Szirtes csapata vagytok! – válaszolta meg inkább a saját kérdését Kocsis igazgató. – És milyen a Szirtes Gimnázium? 

– Középszerű? – gondolkodott Lóri. 

– Nem – forgatta a szemét Kocsis. – A legjobb! – emelte magasba az öklét az igazgató teljes extázisban.”