Andy Weir: Artemis

Irigylem Andy Weir főszereplőit, mert reális gondolkodásuknak köszönhetően a jég hátán is megélnének. Elég néhány szem krumpli, vagy egy hegesztő pisztoly, és a fizika törvényeinek ismeretében túlélik az apokalipszist. Mivel gőzöm sincs, van-e valóságalapja ezeknek a téziseknek, ezért hiszek az írónak, megkajálom a történetet, és még élvezni is tudom annak ellenére, hogy esetenként egy mukkot sem értek belőle. Az Artemisben kicsit furcsa volt a női karakter egy férfi szemszögéből, de biztos, vannak ilyen típusú lányok is.

Tartalom (!spoiler!): 

Jazz Bashara bűnöző.

Vagy valami olyasmi. Az élet ugyanis elég kemény Artemisen, a Hold első és egyetlen városában, hacsak nem vagy gazdag turista vagy excentrikus milliárdos. Némi ártalmatlan, de tiltott áru becsempészése nem eget verő bűn, ugyebár? Főleg, ha különböző adósságokat kell törlesztened, mivel a hordári munkádért kapott fizetés a lakbért is alig fedezi.

A dolgok akkor kezdenek megváltozni, amikor Jazznek páratlan lehetősége adódik a tökéletes bűntény elkövetésére, amely akkora nyereséggel kecsegtet, hogy képtelenség lenne visszautasítani. A lehetetlen végrehajtása azonban még csak a kezdet: ráébred, hogy egyenesen egy összeesküvés kellős közepébe csöppent, amelynek célja nem kevesebb, mint átvenni a hatalmat egész Artemis fölött.

Ha pedig túl akarja élni, bele kell mennie élete legbrutálisabb játszmájába, olyan tétekkel, amelyek már egyáltalán nincsenek az ínyére. 

Értékelés: 

A marsihoz hasonló lehengerlő, laza írói stílus itt is adott. A különbség annyi, hogy a főszereplőnk nem egy nagy tudású tudós, hanem egy leleményes munkás, aki mellesleg nő. Azért hangsúlyozom a nemi mivoltát, mert ez a része egy kicsit sántított nekem. A fiatal lány amellett, hogy fifikás munkaerő, nem riad vissza a kisebb törvénytelenségektől sem. Ennek köszönheti, hogy hatalmas kalamajkába keveredik a Földtől távol, ahol a botlásának tényleg az élete lehet az ára. A cselekmény izgalmas és fordulatos, viszont a főhőssel nehéz volt azonosulnom. 

Jazz: Egy jövőbeli Tomb Raider. Nem sok nőiességet találtam benne. 

Talán a legnagyobb problémám a főszereplő jellemével volt. Egy csipetnyi nőiességet sem véltem felfedezni benne, mintha egy női álarc mögé bújtatott férfiról olvasnék. Rendkívül gyakorlatiasan gondolkodik, lételeme a feszültség, gátlástalan a mindennapokban, könyörtelen a munkájában. 

Svoboda: Reménytelenül szerelmes Jazzbe, bármit megtesz a nőért. 

Dale: Próbál visszaférkőzni a nő kegyeibe, egykor a legjobb barátok voltak. 

Kevin: A földi barát, akivel csak levelezés útján tartják a kapcsolatot. 

Nem sok szerep jut Svobodának, de amikor szükséges fontos támasza a nőnek. Az ezermester srác elképesztő bravúrokra képes, kérdéses kettejük közös jövője.

Egy szerelmi affér miatt Jazz örökre lemondott legjobb barátjáról Dale-ről. A férfi segít a nagy balhéban, hogy visszaférkőzzön Jazz kegyeibe.

Kevint nem ismeri Jazz személyesen, viszont gyermekkoruk óta leveleznek. A Földön lakó srác mára már üzlettársa lett a Holdon élő lánynak. 

Pozitívum: Elbűvölt a logikus gondolkodás, és a Holdon lehetséges élet. 

Negatívum: A főhős karaktere nem volt életszerű, túlontúl férfias. 

A könyv borítója minimalista, a Hold árnyékos és világos fele is látszik. A sötétbe burkolózó oldalon egy fényes pont látszik vélhetően Artemis, amely a Hold képzeletbeli városa. Ami leginkább felkelti a figyelmet az szerintem a cím és a szerző nevének a betűtípusa. 

Kedvcsináló idézet: 

„A csomagfelvételi kérvény egy nagyjából száz kilogrammos szállítmányról szólt. Nekem nem gond. Kétszer annyit is fel tudok emelni, és még csak bele sem izzadok. Ezt nem sok földi csaj mondhatja el magáról! Igaz, nekik hatszor akkora gravitációval kell megbirkózniuk, de hát ez az ő bajuk.”