RÁADÁS – A Pendragon legenda

Folyamatosan emlékeztetnem kellett magam, hogy magyar műről van szó. Annyira magával ragadott az angol miliő, hogy állandóan kiment a fejemből, hogy Szerb Antal remekművét olvasom. A finom humor, amely átszövi a történetet gyakori mosolygásra késztetett, valahogy keveredett a misztikum a valósággal, a kalandregény a szatírával. Egyszóval, kedvenc, akár csupa nagy betűvel. Szerintem minden időben megállja a helyét. A filmváltozatát még nem láttam, de valahogy nehéz elképzelnem a főszerepben Latinovits Zoltánt.

Erin Watt: Megtört herceg (A Royal család 2.)

Egy kicsit megtört a varázs, a Royal fiúk csillaga már nem olyan fényes, mint a kezdő kötetben. Jobban megismerjük Reedet, a fiú félelmeit, vágyait, de ugyanakkor a kemény kötésű csávó is egy kissé háttérbe szorul. Egy érző lelkű fiatal kerül előtérbe, aki bizonytalan, fél az ismeretlentől, csakúgy, mint kortársai. Sokkal több a fájdalom, a szenvedés, egy helyben toporgunk, hogy aztán megint legyen egy adrenalinnövelő végkifejlet. Nem mondom, hogy rossz volt, mert hazudnék, várom a következő részt, ám maradt bennem hiányérzet.

Kylie Scott: Deep – Tónus (Stage Dive 4.)

Felemásra sikerült ez a befejezés, a Stage Dive zenekar tagjai közül eddig Ben volt a legkiegyensúlyozottabb figura, és az ő története most nem tudott levenni a lábamról. Ez a sorozat amúgy is hullámvasút, szerintem jó, hogy csak négy fős az együttes, mert most kiszállhatunk a kocsiból. Nekem Jimmy könyve tetszett a legjobban, azt követte David, a legvégén Mal kullog, így ez a regény az utolsó előtti az általam felállított rangsorban. Felbukkantak a könyvekben új szereplők, amelyek ácsingóznak a folytatásért. No, majd meglátjuk...

RÁADÁS – Goriot apó

Megvezettem magam, mert újraolvasásnak indult, aztán kiderült, hogy én ezt annak idején jól elsinkófáltam. Totálisan újnak hatott a történet, így töredelmesen be kellett vallanom magamnak, én bizony ezt a kötelező olvasmányt kihagytam. Pedig Honoré de Balzac szerintem egészen jót alkotott, talán még tizenévesen is tetszett volna. Így negyvenhez közeledve, pedig abszolút fogyasztható. Voltak ugyan monológok, amelyek az esti(éjszakai) olvasás alkalmával kissé letompítottak, de ugyanakkor megrázó erejű az az önzetlen szeretet, ami a címszereplőt jellemzi.

Veronica Henry: Könyvesbolti szerelmek

Szerintem a legtöbb könyvmoly vágyik egy saját könyvesboltra, amely kissé ódivatú, de barátságos. A hatalmas kandalló, a füles fotel és a recsegő-ropogó hajópadló, faragott lépcsőkorlát elengedhetetlen kellékei képzeletünk boltjának. Valamilyen szinten megkaptam ezt az érzést ettől a könyvtől, de maradt hiányérzetem, és ezt is az egyszer olvasós kategóriába sorolom, hiába a csalogató könyvesbolt. A szereplők szerethetőek, esetenként túlidealizáltak, de karácsony előtt tökéletes kikapcsolódást nyújt bárkinek.

Charlotte Link: A róka völgyében

Megrázó, felkavaró a tartalom, a kivitelezés viszont jobban is sikerülhetett volna. Az előrevetített történések végül nem hozták azt a remélt feszültséget, amellyel a fülszöveg kecsegtetett. Szerintem zseniális volt az alapsztori, az emberek többségének rémálma vált valóra a történetben, majd ez a szörnyűség banális véletlenek folytán kicsúcsosodott, majd a sztori valahogy más mederbe terelődött. Sajnálom, hogy nem azt kaptam, amire számítottam. A regény hangulata ugyanakkor nyomasztó, kicsit talán skandinávos.