Abszurditásban felülmúlhatatlan Douglas Adams. Voltak
pillanatok, amikor vinnyogva röhögtem volna, ha megtehettem volna.
Így az éjszaka közepén maradt a kuncogás, majd a fejvakarás,
mert másik pillanatokban pedig próbáltam kibogozni, hogy akkor
most mi is történik pontosan? Azért arra kíváncsi lennék,
milyen tudatmódosító hatása alatt született a trilógia, amely
ugyebár öt részes... Az első könyvet befejezve még abban sem
vagyok biztos, tetszett-e, de igazából mindegy is, a lényeg a
végső válasz, amely 42. Ja, és a földön élő ember
ártalmatlan, jobbára.
Kedvenc idézet:
„– Tudod – mondta Arthur –, valahányszor Vogon
légzsilipekbe zárnak a Betelgeuséről származó pasasokkal, hogy
kilökjenek a világűrbe, és megfulladjunk, nagyon szeretném, ha
figyeltem volna arra, amit anyám mondott, amikor kicsi voltam.
– Miért, mit mondott?
– Nem tudom. Nem figyeltem.”
Film is készült a könyvből 2005-ben, de a rajongók körében nem aratott nagy sikert:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése