2016. december 15., csütörtök

RÁADÁS – Galaxis Útikalauz stopposoknak

Abszurditásban felülmúlhatatlan Douglas Adams. Voltak pillanatok, amikor vinnyogva röhögtem volna, ha megtehettem volna. Így az éjszaka közepén maradt a kuncogás, majd a fejvakarás, mert másik pillanatokban pedig próbáltam kibogozni, hogy akkor most mi is történik pontosan? Azért arra kíváncsi lennék, milyen tudatmódosító hatása alatt született a trilógia, amely ugyebár öt részes... Az első könyvet befejezve még abban sem vagyok biztos, tetszett-e, de igazából mindegy is, a lényeg a végső válasz, amely 42. Ja, és a földön élő ember ártalmatlan, jobbára.

Kedvenc idézet:
„– Tudod – mondta Arthur –, valahányszor Vogon légzsilipekbe zárnak a Betelgeuséről származó pasasokkal, hogy kilökjenek a világűrbe, és megfulladjunk, nagyon szeretném, ha figyeltem volna arra, amit anyám mondott, amikor kicsi voltam.
– Miért, mit mondott?
– Nem tudom. Nem figyeltem.”

Film is készült a könyvből 2005-ben, de a rajongók körében nem aratott nagy sikert:


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése