J. K. Rowling · John Tiffany · Jack Thorne: Harry Potter és az elátkozott gyermek (Harry Potter 8.)

A varázslat bennünk él tovább. Az alapmű miatt olyan rajongás van bennem, hogy ezt még egy fanfictionnek titulált színmű sem tudja elrontani. Nem vártam se többet, se kevesebbet annál, mint amit kaptam, és ez így volt jó. Én úgy tekintek a színdarabra, mint egy kiegészítő történetre, egy lehetséges jövőre, de a csalódottság érzése egy pillanatra sem merült fel bennem. Örültem, hogy a központi színhelyek és a legfőbb szereplők újra felbukkantak, és nem kellett a leírás ahhoz, hogy a képzeletemben megjelenjenek.

Tartalom:

Tizenkilenc évvel a roxforti csata után…

Harry Potter élete sosem volt könnyű – és most sem az, amikor a Mágiaügyi Minisztérium túlhajszolt dolgozójaként, férjként és három iskoláskorú gyermek apjaként kell helytállnia. Miközben Harry a múlttal viaskodik, kisebbik fiának, Albusnak is meg kell küzdenie a reá nehezedő családi örökséggel. A múlt és a jelen vészjósló összeolvadása azzal a ténnyel szembesíti apát és fiát, hogy a sötétség néha egészen váratlan helyekről támad.

Értékelés:

Párbeszédekkel kellett megteremteni az atmoszférát, és ez sosem egyszerű feladat. Aki a színdarabot látta, kicsit könnyebb helyzetben van, de szerintem az igazi rajongónak már nem kell részletesen bemutatni Roxfortot, a Mágiaügyi Minisztériumot, vagy a 9 és 3/4-ik vágányt. A cselekmény, a dialógusok állnak a középpontban. Így vagy úgy, de a legfontosabb szereplők mind előkerülnek, és ez az igazán dicsérendő a történetben. Hogy nem volt senki szerepeltetése felesleges, minden rajongó megtalálhatta a kedvencét.

Harry: Nehéz volt kiigazodni rajta, sokat változott az évek és Voldemort után.

Albus: Az apjától csak a rossz tulajdonságokat örökölte, nem volt szimpatikus.

Scorpius: Szerintem hatalmas fazon, nagyon bírtam a humorát.

Középkorú férfivá érett. Az önfejűsége, makacssága még fellelhető, de a legjellemzőbb tulajdonsága most a bizonytalanság. Ez az alaptörténetben is jellemző volt rá, és csakúgy, mint akkor, most is a barátai, a családjává vált társai, sőt egykori ellenfele is segítenek neki.

Bevallom, nem volt a szívem csücske a különc Albus Perselus Potter. Azt éreztem, hogy szüleitől csak a legrosszabb tulajdonságokat örökölte. Az önfejűséget, makacsságot az apjától, a túlzott önbizalmat, vakmerőséget az anyjától. Semmi nem tudta feledtetni velem a különcségét.

A legnagyobb élmény volt viszont Scorpius Malfoy humoros, cinikus megjegyzéseit olvasni. A tulajdonságai nagy részét édesanyjától örökölhette, számára sem egyszerű az élet, mert gonosz pletykák súlyát cipeli a vállán. Albus Potter szerencséje, hogy legnagyobb cimborájává vált a szorgalmas, okos Malfoy fiú.

Pozitívum: A régi szereplők is újra képbe kerültek vagy így, vagy úgy.

Negatívum: Szerintem már nem lehet tovább vinni ezt a történetet. Sajnos.

Kedvcsináló idézet:

„HERMIONE: Nagy iskola a Roxfort.

RON: Nagy. Csodálatos. Tele van kajával. Mit nem adnék, ha újra ott lehetnék!”