A varázslat bennünk él tovább. Az alapmű miatt
olyan rajongás van bennem, hogy ezt még egy fanfictionnek titulált
színmű sem tudja elrontani. Nem vártam se többet, se kevesebbet
annál, mint amit kaptam, és ez így volt jó. Én úgy tekintek a
színdarabra, mint egy kiegészítő történetre, egy lehetséges
jövőre, de a csalódottság érzése egy pillanatra sem merült fel
bennem. Örültem, hogy a központi színhelyek és a legfőbb
szereplők újra felbukkantak, és nem kellett a leírás ahhoz, hogy
a képzeletemben megjelenjenek.
Tartalom:
Tizenkilenc évvel a roxforti csata után…
Harry Potter élete sosem volt könnyű – és most
sem az, amikor a Mágiaügyi Minisztérium túlhajszolt
dolgozójaként, férjként és három iskoláskorú gyermek apjaként
kell helytállnia. Miközben Harry a múlttal viaskodik, kisebbik
fiának, Albusnak is meg kell küzdenie a reá nehezedő családi
örökséggel. A múlt és a jelen vészjósló összeolvadása azzal
a ténnyel szembesíti apát és fiát, hogy a sötétség néha
egészen váratlan helyekről támad.
Értékelés:
Párbeszédekkel kellett megteremteni az atmoszférát,
és ez sosem egyszerű feladat. Aki a színdarabot látta, kicsit
könnyebb helyzetben van, de szerintem az igazi rajongónak már nem
kell részletesen bemutatni Roxfortot, a Mágiaügyi Minisztériumot,
vagy a 9 és 3/4-ik vágányt. A cselekmény, a dialógusok állnak a
középpontban. Így vagy úgy, de a legfontosabb szereplők mind
előkerülnek, és ez az igazán dicsérendő a történetben. Hogy
nem volt senki szerepeltetése felesleges, minden rajongó
megtalálhatta a kedvencét.
Harry: Nehéz
volt kiigazodni rajta, sokat változott az évek és Voldemort után.
Albus: Az
apjától csak a rossz tulajdonságokat örökölte, nem volt
szimpatikus.
Scorpius:
Szerintem hatalmas fazon, nagyon bírtam a humorát.
Középkorú férfivá érett. Az önfejűsége,
makacssága még fellelhető, de a legjellemzőbb tulajdonsága most
a bizonytalanság. Ez az alaptörténetben is jellemző volt rá, és
csakúgy, mint akkor, most is a barátai, a családjává vált
társai, sőt egykori ellenfele is segítenek neki.
Bevallom, nem volt a szívem csücske a különc Albus
Perselus Potter. Azt éreztem, hogy szüleitől csak a legrosszabb
tulajdonságokat örökölte. Az önfejűséget, makacsságot az
apjától, a túlzott önbizalmat, vakmerőséget az anyjától.
Semmi nem tudta feledtetni velem a különcségét.
A legnagyobb élmény volt viszont Scorpius Malfoy
humoros, cinikus megjegyzéseit olvasni. A tulajdonságai nagy részét
édesanyjától örökölhette, számára sem egyszerű az élet,
mert gonosz pletykák súlyát cipeli a vállán. Albus Potter
szerencséje, hogy legnagyobb cimborájává vált a szorgalmas, okos
Malfoy fiú.
Pozitívum:
A régi szereplők is újra képbe kerültek vagy így, vagy úgy.
Negatívum:
Szerintem már nem lehet tovább vinni ezt a történetet. Sajnos.
Kedvcsináló
idézet:
„HERMIONE: Nagy iskola a Roxfort.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése