Colleen Hoover: Reménytelen

Rég volt, hogy könyv ennyi érzelmet váltott volna ki belőlem. Nehéz úgy értékelni ezt a regényt, hogy ne fedjük fel a valódi, mélyen megbúvó problémát, de teszek egy kísérletet. Adva van egy fiatal lány, aki kissé elzártan él a külvilágtól, de a középiskola utolsó évét már nem magántanulóként, hanem az intézményben tölti. A társaival való kapcsolat, az iskola rossz fiújával kialakult románc sok mindenre rádöbbenti a fiatal lányt. Leginkább a saját elnyomott érzelmei és emlékei kerülnek felszínre, és nem szívderítő az elénk táruló kép.

Tartalom:

Készen állsz a reménytelen igazságra? Vagy szívesebben hiszel a hazugságoknak?

A koránt sem szent Sky végzős középiskolásként találkozik Dean Holderrel – egy sráccal, aki nagy nőcsábász hírében áll. A fiú már a legelső találkozás alkalmával rabul ejti a szívét, ugyanakkor félelmet is kelt benne. A múltjára emlékezteti Sky-t, aki hosszú időn át próbálta eltemetni magában a történteket. Eldönti, hogy távol tartja magát a fiútól, de annak kitartása és ellenállhatatlan mosolya hamar semmivé foszlatja az elhatározását. Dean azonban maga is nyomasztó emlékeket őrizget. Amikor ezekről tudomást szerez, az visszavonhatatlanul megváltoztatja Sky-t, talán örökre szétrombolva lelkében a bizalom érzését.

A múlt mindkettőjükön mély sebeket ejtett, melyek csak akkor gyógyulhatnak be, ha bátran szembe tudnak nézni a történtekkel. Az őszinteség az egyetlen út, hogy végre szabadon, korlátok nélkül éljenek és szeressenek. A Reménytelen egy olyan regény, amitől eláll a lélegzeted. Elvarázsol, magával ragad, transzba ejt. Készülj fel, hogy újra átéld az első szerelmet…

Értékelés:

Több ez annál, mint első szerelem, ezt bizton állíthatom. A két fiatal közötti kapcsolat egy életre szóló szövetségnek tűnik, és ez most nem túlzás tőlem. Colleen Hoover regényei mindig betalálnak a közönségnél, a Reménytelen pedig a lemondó cím ellenére is megerősíti a lelket. Nemcsak a szereplőkét, hanem az olvasóét is, mert a szerző leírásainak köszönhetően megelevenednek a jó és rossz érzések, emlékek. A téma több, mint borzasztó (nem ecsetelem a spoiler miatt), de mégis van valamiféle feloldozás, ami elengedhetetlen az ilyen típusú könyveknél.

Sky: Esendő lélek, végig ott lappang körülötte a titok.

Holder: Ilyen srác nem létezik... . Vagy mégis?

Nincs hibátlan ember, Sky sem az, ettől függetlenül kedvelhető személyiség, annak ellenére is, hogy a poénok és mosolyok mögött érezni a zárkózottságot. Valami mélyen megbúvó szomorúság lengi körül a fiatal lányt, aki úgy cseréli a fiúkat, mint más a koszos zokniját. Aztán találkozik Holderrel, és a feje tetejére áll minden.

Nemcsak a fiú vonzereje, humora vonzotta a lányt, hanem a sors is közbeszólt, mert nekik találkozniuk kellett, ezt már a kapcsolat legelejétől látni kell. Holder élete sem könnyű, nemrégiben vesztette el az ikertestvérét, így támaszra neki is szüksége van. A lány halálával kapcsolatos körülmények pedig összefüggnek Sky múltjával.

Pozitívum: Nem éreztem sablonosnak, mély érzelmeket váltott ki belőlem.

Negatívum: Rossz volt átélni a gyötrelmeket, amelyen Sky keresztülment.

Kedvcsináló idézet:

„– Van kapu? – kérdezem összezavarodva. – Akkor miért kellett kétszer is a kerítésen bemásznunk?

– Mindig nyári ruhában jöttél. Hol maradt volna a móka, ha csak betessékellek egy kapun? – válaszolja vigyorogva.”