Kiszámítható és unalmas, talán ez a két szó
jellemzi leginkább ezt a könyvet. Mindenfajta érzelem nélkül
olvastam végig, s tettem ezt azért, mert nem akartam csalódást
okozni annak, aki ajánlotta a regényt. Sajnos így is le lesz
törve, ha elolvassa ezt az értékelést, de nem vagyunk egyformák.
Még az sem mentette meg a történetet, hogy az általam oly imádott
labdarúgás állt a középpontban. Nem vagyok szakértő, de azt
drukkerként elmondhatom, Európában nagyon nem ilyen a foci.
Tartalom:
Az olimpiai válogatóra készülő, tizenkilenc éves
Kinsley Bryantnek úgy hiányzik Liam Wilder, mint púp a hátára,
hiszen fontos lenne, hogy semmi ne vonja el a figyelmét a
felkészülésről. Az Amerika kedvenc rosszfiújaként számon
tartott Liam profi futballista, és minden megvan benne ahhoz, hogy a
lányok szó nélkül ledobják magukról a textilt.
*Észbontóan jóképű – kipipálva.
*Olyan hátsó, amellyel képes összeroppantani egy
parmezán sajtot (méghozzá a drágábbik fajtát) – kipipálva.
*Annyi magabiztosság, amennyivel képes lenne
kiiktatni a Föld gravitációs vonzását – duplán kipipálva.
Ráadásul Kinsleynek szigorúan tilos Liamhez
közelednie, aki maga a tiltott gyümölcs. Az edzője ezt világosan
az értésére adta. („Próbáljatok csak meg közel kerülni
Wilderhez a focipályán kívül, és olyan gyorsan repültök a
csapatból, hogy időtök sem lesz megszámolni a tetoválásait!”)
De Kinsley számára ettől csak még vonzóbbá válik a fiú. Sőt,
mivel Kinsley már számba vette a látható helyeken lévő
tetoválásokat, nem végez félmunkát, ha már belefogott. A saját
szabályai szerint próbál közelebb kerülni Liamhez, aki
elhatározza, hogy megismerteti a lánnyal a „csapatszellem” egy
teljesen más értelmezését.
Értékelés:
A fülszöveg szenvedélyes főszereplőkkel, izgalmas,
akár fordulatos cselekménnyel kecsegtetett. Mindebből persze semmi
nem lett, a szerelmespár sablonos, még az erotikus jelenetek is
halálosan unalmasak voltak. Cselekményről pedig nehéz beszélni,
mert hamar túljutottunk a megismerkedünk-kerülgetjük
egymást-mennyire szexik vagyunk-együtt járunk jeleneteken. A lány
rendkívül infantilis, a barátnője, Becca pedig egyenesen bugyuta.
A férfi ugyan rossz fiúnak van beállítva, de még egy nyugdíjas
bácsiba is több vagányság szorult, mint Liambe.
Kinsley: Rendkívül
öntelt, a kitartása az egyetlen fegyvere.
Liam: Ő a
fogatlan oroszlán tipikus esete, nagy hűhó semmiért.
Adva van egy rendkívül fegyelmezettnek mondott, az
életét a focinak szentelő lány, aki az első edzésen, amelyet új
csapatában tölt beleesik a segédedzőbe. Nagyon magabiztos a férfi
vonzalmát illetően, pedig többször megégette magát. Az egyetlen
izgalmas színfolt Tara, az utált csapatkapitány, aki pokollá
teszi Kinsley életét.
A férfi pedig kezesbáránnyá változik, amint
meglátja a női foci új üdvöskéjét. Liamet egy kicsapongó
életű szépfiúnak próbálja beállítani az írónő, de
csalódniuk kell a dörzsölt macsókat kedvelő olvasóknak. A férfi
vadsága kimerül abban, hogy egyszer jól pofon vágja Kinsley
expasiját.
Pozitívum:
Végre az európai fociról is született egy romantikus könyv.
Negatívum:
Kár, hogy az USA-ban fogalmuk sincs a foci kultúrájáról.
A könyv borítója kissé csicsásnak tűnik a pink
szöveg miatt, a fedlapon látható párocska, ha nem is ízlésesen,
de egy jól átizzadt edzés után esett egymásnak. A focira csak
annyi emlékeztet, hogy a háttérben gyepszőnyeget láthatunk, de
az egész kép kissé művi, rajzolt hatást kelt.
Kedvcsináló
idézet:
„– Holnap háromkor az ördöggel van találkozóm.
Becca összehúzott szemmel bólintott, és belépett a
szobába.
– Nos, akkor úgy vélem, ma este Trónok harcát
kellene néznünk arra az esetre, ha Tara megpróbálna végezni
veled.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése