Az első betűtől az utolsóig imádtam. Beleette
magát a pórusaimba, ha volt néhány kósza pillanat, amelyet a
saját gondolataimra fordíthattam, akkor is a sztorin, a megfejteni
való bűnügyön járt az eszem. Rájöttem, csapnivaló nyomozó
lennék, az utolsó utáni pillanatig fogalmam sem volt, ki a
gyilkos, pedig nem volt olyan tág a lehetséges elkövetők köre.
J. K. Rowling most is ámulatba ejtett, hiszen Robert Galbraith
álnéven az első könyve, a Kakukkszó is levett a lábamról,
most pedig már fanatikus lettem.
Fülszöveg:
Amikor a regényíró Owen Quine eltűnik, a felesége
Cormoran Strike magánnyomozóhoz fordul. Először azt hiszi, a
férje csak elvonult magában valahová néhány napra (ahogy már
korábban is), és most azt szeretné, ha Strike megkeresné és
hazahozná.
De ahogy Strike nyomozni kezd, kiderül, több van
Quine eltűnése mögött, mint azt a felesége gondolta. Az író
épp befejezett egy kéziratot, melyben vitriolos tollal megírt
portrék szerepelnek szinte minden ismerőséről. Ha ez a regény
megjelenik, életeket tehet tönkre – így tehát nagyon is sokan
lehetnek, akik szeretnék befogni a száját.
És amikor rátalálnak a bizarr körülmények
között brutálisan meggyilkolt Quine-ra, versenyfutás következik
az idővel: meg kell fejteni, mi vezeti ezt a kegyetlen gyilkost –
mert Strike ilyennel még sosem találkozott…
A selyemhernyó letehetetlen, fordulatokkal teli
krimi, a Cormoran Strike-ról és eltökélt, fiatal titkárnőjéről,
Robin Ellacottról szóló sorozat második kötete.
Értékelés:
Ez a nő tud valamit, pedig elkönyvelték egy sztoris
szerzőnek. Szerintem a Cormoran Strike-sorozattal bebizonyította,
hogy több műfajban is képes maradandót alkotni. Fel nem foghatom,
honnan jön belőle ennyi fantázia (persze többször megvádolták,
hogy összelopkodta a Harry Potter alapötletét, a szereplőket, de
tessék utána csinálni és azután lehet vádaskodni). Nem vagyok
nagy krimiszakértő, de azt érzem, a cselekmény felépítése
kifogástalan és a megjelenített brutális gyilkosság ellenére
sem vált CSI-ossá. A szereplők esendőek, épp ezért
szerethetőek.
Strike: Az a
tipikus mackós, védelmet nyújtó pasi, kellő intelligenciával.
Robin: Nem
olyan nebáncsvirág, mint amilyennek tűnik.
A nyomozó és segédje-páros nem ismeretlen felállás
a bűnügyi regények történetében. A profi exkatona és a csinos,
becsvágyó titkárnő egyre inkább partneri szerepben tűnik fel, a
férfi felismeri a nőben rejlő potenciált. Furcsa páros lennének,
de az ember önkéntelenül is szurkol, hogy szárba szökkenjen a
szerelem.
Robin Ellacott, a nyomozósegéddé avanzsált titkárnő
rejtett értékei egyre inkább felszínre kerülnek. Én már előre
sajnálom a vőlegényét, aki szerintem nem tudja már sokáig
tolerálni a számára csak hóbortnak tűnő nyomozósdit. Még nem
olvastam a harmadik kötetet, de félek, hogy az előre vetített
esküvő elmarad.
Pozitívum:
Csak ömlengeni tudok, számomra tökéletes munka.
Negatívum:
Ezekből akár százat is el tudnék olvasni. Nem lenne időm másra.
Kedvcsináló
idézet:
„Strike végül bebújt az ágyába, nagy, szőrös
alkarjával eltakarta a szemét, és csak hallgatta a saját
gondolatait. Úgy sutyorogtak a fejében, mint egy munkamániás
ikertestvér, aki képtelen befogni a száját.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése