Kylie Scott: Play – Futam (Stage Dive 2.)

Próbáltam megszeretni, majd elfogadni, végül alig vártam, hogy vége legyen. Pedig nem vagyok finnyás, tényleg, de ez valahogy az én ízlésemnek sem felelt meg. Egy kitalált banda, a jól menő Stage Dive zenekar tagjainak szerelmi történetét próbálja elmesélni az írónő. Az első rész, a Lick – Taktus még átment a szűrőn, nálam, de ebben a történetben nagyot csalódtam. Remélem, hogy a következő bandatag, Jimmy vagy Ben sztorija kellőképpen ütősre sikerül majd, mert az esélyt természetesen megadom.

Fülszöveg:

Csak arról volt szó, hogy úgy tesz, mintha egy rocksztár barátnője lenne. Arról nem, hogy bele is szeret…

Mal Ericson, a világhírű Stage Dive rockbanda dobosa villámgyorsan rendbe akarja tenni az életét – egy rövid időre legalábbis. Úgy gondolja, a látszathoz az is éppen elég lesz, ha egy igazi jókislánnyal kezd mutatkozni. Nem úgy tervezte, hogy ez az átmeneti helyzet állandóvá válik, és nem sejthette, hogy éppen így találja meg az igazit.

Anne Rollins álmában sem gondolta volna, hogy megismerkedik majd a rock egyik istenével, akinek a posztereivel tinédzserkorában ki volt plakátolva a szobája – és különösen nem ilyen körülmények között. Anne ugyanis anyagilag nem áll valami jól. Illetve nagyon nem. Ugyanakkor érzi, hogy ha pénzért cserébe úgy tesz, mintha a vad partiarc dobos csaja lenne, annak semmiképpen nem lehet jó vége. És teljesen mindegy, hogy mennyire szexis pasi Mal. Vagy mégsem?

Értékelés:

Tényleg nem akarok végig fanyalogni, mert egynek igazából elmegy, de aki igényesebb love storyra vágyik, ne ezt a regényt vegye a kezébe. Valahogy az egész nem állt össze, kissé kapkodósnak éreztem a történet menetét, itt-ott pedig elnagyolt volt egy-egy párbeszéd. Lehet mindez abból fakadt, hogy a férfi főhőst vidám, bohóckodó típusnak akarta a szerző beállítani, de inkább idiótát faragott belőle. Nekem nem jött be az óriásbébi Malcolm, akit Annie anyuci majd jól elfenekel, amiért rosszalkodott.

Anne: Anyáskodó, koravén egyencsaj, aki persze nem szép (na persze).

Mal: Ennyire gyerekes pasiról még nem írtak ilyen regényt. Nem tetszett.

A két főhős megismerkedése tele van klisékkel csakúgy, mint Anne külseje, egyénisége, sajnos semmi újat nem hozott a karakter. A személyes tragédiáját sem sikerült túlzottan jól kitalálni, nemhogy szánalomra méltónak, inkább ellenszenvesnek tűnt azáltal, hogy képtelen volt megbocsátani.

A férfi/fiú pedig az antipasi listám élén áll. Ennyire infantilis főszereplőről szerintem még nem is olvastam. Nos, nem is szeretnék a jövőben, nekem ő nem férfi, inkább egy rakoncátlan gyerek benyomását keltette. A családi titok miatt lehet felfedezni nála felnőtthöz méltó érzelmeket.

Pozitívum: Elöbb-utóbb csak vége lett.

Negatívum: Nagyon sok minden. Már rég volt, hogy ennyire nem tetszett egy könyv.

Kedvcsináló idézet:

„Mit is szoktak mondani a rosszfiúkról? Valakinek ideje lenne már feltalálnia az ellenszert.”